"Múlt és jelen között vékonyka a határvonal, ám Juli életében e kettő, akár a mennyország és a pokol. A múlt maga a szerelem, a boldogság, a soha véget nem érő napsütés. A jelen azonban sötét és hideg. Kínzóan magányos.
Vajon el lehet-e felejteni azt az embert, aki számodra a mindent jelentette? Le lehet-e zárni a múltat, amely oly´ gyönyörű volt? El lehet-e engedni a fájdalmat, amely belülről szétmarja a lelked?
Mi az az erő, ami mégis szétszakítja a szétszakíthatatlant?" Erről szól a magyarkanizsai Hugyec Anikó Túl kevés idő című regénye, amit a napokban mutatták be a magyarkanizsai József Attila Könyvtárban.

A könyv októberben jelent meg a magyarországi NewLine Kiadó gondozásában. A regény egy lélektani utazás, amely azt boncolgatja, hogyan lehet túljutni azon a fájdalmon, amit egy szakítás okozott. Az elsőkötetes szerző, mint fogalmazott, egy hirtelen ötlettől vezérelve döntött úgy, hogy regényt ír.

- Valóban hirtelen jött ötlet volt, hogy megírjam ezt a könyvet. Nem is terveztem, nem tartozom az olyanok közé, akiknek az ilyesmi régóta dédelgetett álma lenne. Ha valaki nekem egy évvel ezelőtt azt mondta volna, hogy idén majd könyvbemutatókra fogok járni különböző könyvtárakba, biztos nem hittem volna neki.

- Főállásban édesanya. Ez azt jelenti, hogy van ideje meg nincs is ideje könyvírásra?

- Valóban így van. Délelőttönként szoktam írni, amikor a család munkában, óvodában, iskolában van, mert ilyenkor üres a ház. Szükségem van a teljes csöndre, mert csak olyankor tudok írni, ha egyedül vagyok.

- Hogyan jött az ötlet, hogy miről szóljon a regény?

- Nagyon szeretek olvasni. Valódi könyvmoly vagyok évek óta. Kedvenceim a romantikus regények. Innen jöhetett, hogy ha ezt szeretem, akkor ezt a műfajt csinálom én is.

- Hogyan ajánlaná saját könyvét, csigázná fel iránta az olvasók érdeklődését? Bizonyára van a főhősnő, aki megtalálja a nagy őt, de mi történik addig?

- Két idősíkon fut a regény, s egy első szám első személyben elbeszélt történetről van szó. Juli meséli az eseményeket. A múlt arról szól, hogy megismeri a párját. Őrült nagy szerelem bontakozik ki kettejük között. A jelen viszont arról szól, hogy ők már nincsenek együtt. A regény lapjai végigvezetik az olvasót azon, hogy mi történt, mi az, ami miatt ők elszakadtak egymástól. A jelenben ez a nő egy kétgyermekes édesanya, aki küzd a magánnyal. Közben a gyermekei kamaszodnak, s főleg a lánya felől jön egyféle negatív érzés az irányába. A végén van egy nagy csavar, ami mindenről lerántja a leplet. Legtöbb olvasóm nem számít erre, hogy mi is történt, s ennek örülök, ez is volt a célom. Aki eddig olvasta, mindenki azt mondta, hogy nagyon jó, s tele van érzelmekkel. Nagyon nagy érzelmi mélységekbe visz el ez a regény. Persze, mindenféleképpen nőknek szól!

- Honnan érkeznek visszajelzések, Vajdaságból vagy inkább Magyarországról?

- Innen is, onnan is szinte naponta érkeznek hozzám üzenetek. Privátban megkeresnek az olvasók, s elmondják, mennyire szerették a regényt. Általában azt mondják, hogy egy letehetetlen regényről van szó, aminek nagyon-nagyon örülök.

- Ugyanígy lehetett írni is, tehát fáradhatatlanul? Folyton ott ült a gép előtt?

- Bizony, ha tehettem volna, napokig ott ültem volna a gép előtt, nagyon nehezen tudtam elszakadni az írástól. Sajnos azonban az életem nemcsak erről szól, egyéb feladataim is vannak. Amikor letettem a laptopot, gondolatban akkor is a regény hőseivel maradtam. Volt, amikor társaságban voltunk, s megkérdezték, Anikó, te most hol vagy, merre jársz? Elnézést kértem, hogy bocsánat, mert akkor még senkinek sem mondtam el, hogy én mivel foglalkozom. Nagy titok övezte az egész könyv projektet. Amíg nem volt biztos, én nem mondtam el senkinek, csak a férjem és a lányom tudott róla.

- A regény elkészült, a könyv megjelent. Van-e lehetőség a történet folytatására, vagy újabb könyvet tervez-e más szereplőkkel?

- Lesz folytatása a könyvnek, ami jövőre jelenik meg. Ott fog folytatódni, ahol ez befejeződött. Vannak azonban más ötleteim is, tehát, ha ez egyszer lezáródik, akkor újabb történettel állok elő. A kiadómnál most is volt egy lehetőség. Decemberben egy antológiát adnak ki, amelybe 20 szerző írt kisebb történeteket vagy verseket. Az én novellám is benne lesz ebben a könyvben.

- Gratulálok hozzá előre is! Beszéljünk még arról, hogy külhoni elsőkönyves szerzőként mennyire volt nehéz megjelentetni az anyaországban a munkáját?

- Egyrészt nehéz volt, másrészt pedig nem volt nehéz. Nekem szerencsém volt a kiadóval, mivel nagyon rövid időn belül pozitív visszajelzést kaptam tőlük, s ez nagyon jó érzés volt, hogy hozzáértő szakemberek azt mondták, hogy érdemes kiadni. Féltem attól, hogy hátrányból fogok indulni, hogy vajdasági vagyok, de ezt nem érzem egyelőre. Ugyanúgy kezelnek, ugyanúgy foglalkoznak velem a kiadó munkatársai, mint ahogyan egy magyarországi íróval.

Magyarkanizsán volt a könyv bemutatója, majd Oromon találkozott a szerző az olvasókkal. Lesznek azonban még író-olvasó találkozók. A héten, pénteken, azaz november 26-án a csókai könyvtárban találkozhatnak Hugyec Anikóval azok, akik megkedvelték a Túl kevés idő című történt szereplőit.