Tiltakozások, csökkenő támogatottság, erőszak, politikai vezetők „nem tervezett” letartóztatása és a hatalmi koalíció belső viszályai… Vihar küszöbén áll-e az Aleksandar Vučić nevével fémjelzett rendszer, vagy éppenséggel a konszolidáció időszaka előtt áll? Ennek próbált meg összeállításában utána járni a Deutsche Welle.

Kilenc hónappal az újvidéki tragédia után a Szerbiában kialakult politikai válság messze van a megoldástól. A tüntetések továbbra is tartanak – ami részben meglepő, figyelembe véve a kánikulát és a nyári szabadságokat –, a rendszerre gyakorolt nyomás megmaradt.

A nyári időszakban a rendőrségi akciók felerősödtek, a megfélemlítés mértéke nőtt, ám a tüntetések nagy száma és széttagoltsága miatt a hatalom e téren is visszavonulót fújt.

Ha a legutóbbi eseményeket nézzük, azt látjuk, hogy a rendőrséget különféle magánbiztonsági cégek váltották fel, és úgy tűnik, az őrizetbe vételekbe a közterület-felügyelet is bekapcsolódott.

Színjáték vagy felébredt ügyészség?

Augusztus első napjaiban “politikai bomba” is robbant: a Szerb Haladó Párt (SNS) magas rangú funkcionáriusait vették őrizetbe az Újvidék és Kelebia közötti gyorsvasút építése során eltűnt 115 millió dollár eltulajdonításának gyanúja miatt.

Ezek után a szerbiai közvélemény egy kicsit úgy van, mint Fülig Jimmy Rejtő Jenő örökbecsű regényében, amikor Piszkos Freddel kapcsolatban nem tudta eldönteni: “Kavarja ez itt most a dolgokat, vagy nem kavarja?”. Vajon a Vučić által rendezett színjátékról van szó, vagy valóban az uniós elvárásoknak megfelelően működik az ügyészség.

„Mindkét elmélet azt mutatja, mennyire nem formalizált intézményrendszerre épül az ország” – mondta a DW-nek nyilatkozó Dejan Bursać, a Filozófiai és Társadalmi Elméletek Intézetének munkatársa.

„Ha mindkét forgatókönyvet elemezzük, mindegyik túlságosan abszurdnak hangzik. Mindkettő veszélyes az SNS-re és Vučićra nézve, mert azt sugallják: nincs teljes kontrollja az állam felett. És éppen ez az imidzsének alapja” – tette hozzá.

Pánik – ki a következő?

Duško Radosavljević politológus szerint valószínűbb, hogy az ügyészség végre önállóan lép fel, amit „a letartóztatások és őrizetbe vételek hírére adott hisztérikus reakciók is alátámasztanak.”

„Pánik tört ki, különösen azért, mert az első vonalhoz tartozó személyeket vettek őrizetbe. Ráadásul ezúttal már nagyobb pénzösszeg is felmerült – eddig viszonylag kis tételekről volt szó. Ha tovább mennek ezen az úton, kérdés, hány embert fognak még letartóztatni. Bizonytalanságot is szül mindez, hiszen a rendszerben senki sem tudja, ki lehet a következő” –, figyelmeztetett Radosavljević. „Lehetséges, hogy az EU is bátorítást adott a korrupció elleni fellépéshez.”

Közelebb az ing, mint a suba

Az utóbbi napokban a kormányzó koalíció belső válsága is mélyült. Az SNS és a Szerbiai Szocialista Párt (SPS) közötti feszültségek már régebbre nyúlnak vissza, de most újabb éles retorika jelent meg a sandžaki bosnyák pártokkal szemben, amikor erővel vetettek véget a Novi Pazar-i Állami Egyetem (DUMP) kialakult tiltakozó megmozdulásnak.

A hatalom keményen bírálta a helyi pártok vezetőit, lojalitás hiányával vádolva őket, ami miatt azután a Sandžaki Demokratikus Akció Pártja (SDA) fel is jelentette Ana Brnabićot, a szerb parlament elnökét „nemzeti, faji és vallási gyűlöletkeltés” miatt.

Ez nem meglepő a kilenc hónap óta tartó válság után – emlékeztet Bursać. „Ha lenne működő pártrendszerünk, ezek természetes belső konfliktusok lennének és gyors válasz érkezne.”

„Ha van egy kormány, amely nem irányítja az országot, értelemszerűen elégedetlenség uralkodik. Ám nálunk a pártok inkább informális hatalmi központokként működnek, ezért ez a folyamat lassabban zajlik” – fűzte hozzá.

Radosavljević szerint az SNS Novi Pazarba, ebbe az amúgy is érzékeny közegbe “útonállókat” küldött, hogy számolják fel a tiltakozást és ürítsék ki az egyetemet. „Ott most robbanásveszélyes légkör alakult ki. Ebben a légkörben pedig egy olyan tapasztalt politikus, mint például Rasim Ljajić – vagy valaki más – belátja, hogy közelebb az ing, mint a suba.”

A közvélemény-kutatás, mint a válságmenedzsment eszköze

Egyes közelmúltbeli közvélemény-kutatások – a Sprint Insight és a Nova Srpska Politička Misao által készítettek – azt mutatták, hogy egy esetleges választások alkalmával egy hallgatói választási lista előnnyel indulhat a kormányzati lista ellenében. Még ha csak elméletben is, a diákok támogatottsága legalább tíz százalékkal magasabb.

Ezt azután “ellenpontozták” az Ipsos által készített felméréssel, amely már nem kínált fel diáklistás opciót.

Dejan Bursać úgy véli, hogy a későbbi felmérések válságkezelési célból készültek, válaszként a Sprint Insight kutatására, amely előnyt mutatott ki a diákok javára. „Nagyon furcsa, hogy kilenc hónapig semmilyen kutatás nem jelent meg, aztán két hét alatt többen is előrukkoltak. Úgy látom, az SNS számára mindenképpen fennáll a probléma, mert gyakorlatilag rendkívüli helyzet van az országban, és logikus, hogy csökken a támogatottságuk.”

De Szerbiában máshogy számolnak. Radosavljević rámutatott: nem lehet leírni mindazokat az embereket, körülbelül egymillióan lehetnek, akik valamilyen hasznot húzva, a jelenlegi rendszerhez kötődnek.

„Ez az akár egymillió ember, aki eddig is valamilyen haszonszerzési szándékból támogatta a hatalmat, befolyásolható maradhat. De egyre nehezebb megtölteni a nagygyűlésekre induló buszok százait, megítélésem szerint egyharmaddal is csökkenhetett az ilyen jellegű támogatási készség. Ez most már csupán az élet veszteseinek, a tranzíció veszteseinek és a bűnözői körökhöz tartozó személyeknek a koalíciója”, véli.

Kavarja vagy nem kavarja? Agónia vagy konszolidáció?

A tüntetések nem csillapodnak, de a fokozott rendőri elnyomás és a jogsértések miatt sokan úgy érzik, a rendszer ismét megerősödik és a kezdeményezés az ő kezében van.

Mások viszont úgy gondolják, Vučić ideje lejárt, és ez már csak egy bukott rendszer agonizálása.

Radosavljević nem látja a konszolidáció jeleit, és sorolja azokat a problémákat, amelyek a jelenlegi hatalom előtt tornyosulnak: nehezen tölthető fel az államkassza, senki sem akarja aláírni az infrastruktúrafejlesztések engedélyeit, konfliktusba bonyolódtak a bosnyák kisebbséggel, és nem túl jól jöttek ki az užicei eseményekből sem.

„Hogy mi jelentheti a konszolidációt? Talán Macronnal való párbeszéd? Vagy konszolidációnak nevezhetjük azt, hogy hét állami közvállalatból hét kft.-t hoznak létre, hogy bizonyos adósságokat törleszthessenek? Vagy talán az tekinthető konszolidációnak, hogy a rendszer óriási rendőri jelenléttel vette körül magát, amely megvédi a lázadó polgárokkal való közvetlenebb találkozásoktól?”

Másfelől, Dejan Bursać szerint nem zárható ki az sem, hogy egyszerre igaz mindkét feltételezés: a rendszer meg is bukhat, de konszolidálódhat is.

„Úgy tűnik, Vučić egyre inkább az SNS választási üzemmódja szerint működik. Úgy vélem, megértette, hogy mindez csak választásokkal érhet véget, így vagy úgy. De ebben az esetben nem a demokráciákra jellemző választási folyamat várható, hanem olyan, ahol a választási manipulációk a maximális szintre emelkednek.”