A középkori pestisjárványok történetét, a tengeri kereskedelem szerepét a betegség terjedésében, valamint a kotori lakosság járványok elleni védekezését mutatja be egy csütörtökön nyíló kiállítás a montenegrói világörökségi város óvárosában.

A Pestis Kotorban - tenger és imádság között című kiállítást a Szent Pál-templomban nyitják meg. A tárlat nem egyszerűen a fekete halál történetét meséli el: azt mutatja be, hogyan változtatta meg egy láthatatlan kórokozó a kikötőváros mindennapjait, kereskedelmét, hitét, az emberek mozgását, sőt még azt is, hogyan ellenőrizték az Adria vizén érkező hajókat és rakományukat, írja az MTI.

A kotoriak különösen kiszolgáltatottak voltak a járványoknak. A Kotori-öböl mélyén fekvő természetes kikötő a középkorban az Adria egyik fontos kereskedelmi és művészeti központja volt. A hajók összekötötték Kotort a mediterrán világgal, de a kereskedelmi útvonalakon nemcsak emberek és áruk utaztak, a járványok is itt terjedtek.

A kiállításon korabeli dokumentumok segítségével követhető nyomon, hogyan próbálták feltartóztatni a betegséget. Karanténokat és úgynevezett lazareteket, járványkórházakat hoztak létre, ellenőrizték az emberek, az áruk és a hajók mozgását, a kikötőbe érkezők pedig nem feltétlenül léphettek azonnal a városba.

A több száz éves iratok mellé a 21. század tudományát is bevitték a múzeumba. A látogatók megismerhetik a pestist okozó Yersinia pestis baktérium genetikáját, valamint azt, hogyan képesek a kutatók ősi DNS vizsgálatával ma rekonstruálni évszázadokkal ezelőtti járványokat. A tárlat azt is bemutatja, hogyan követte a kór az emberi vándorlást.

Amikor pedig az orvoslás és a vesztegzár sem adott biztos választ, maradt a hit. A kotoriak imákkal, fogadalmakkal és szentek segítségével próbálták távol tartani a betegséget. A helyi hagyomány szerint a város védőszentjeként tisztelt Kotori Boldog Ozana imái mentették meg Kotort a pestistől. A kiállítás ennek a történetnek is külön részt szentel, egy évvel Ozana boldoggá avatásának 2027-es centenáriuma előtt.

A kiállítás díszlete sem mindennapi, hiszen a kereskedelem és a pestis történetét Kotor fallal körülvett óvárosában mesélik el.

Kotor természeti és kultúrtörténeti régiója 1979 óta szerepel az UNESCO világörökségi listáján. A világszervezet szerint a város évszázadokon át fontos szerepet játszott a mediterrán kultúra balkáni terjedésében, művészeti, építészeti, kőfaragó- és ikonfestő hagyományai pedig az egész Adria térségére hatottak. Az UNESCO külön értékként tartja számon, hogy Kotor és a közeli Perast évszázados városszerkezete és építészete kivételesen hitelesen maradt fenn.

A város maga is túlélt már egy modern kori katasztrófát. Az 1979-es földrengés súlyosan megrongálta Kotor számos műemlékét, köztük román kori templomokat és a városfal egyes részeit. Az újjáépítés jelentős részben az UNESCO segítségével történt. A világörökségi helyszín 1979 és 2003 között a veszélyeztetett világörökségi helyszínek listáján is szerepelt.

A kiállítás végül nem a halállal zárja a pestis történetét. Vildana Killian képzőművész Memento Vivere című alkotása barokk oltárokból és a Kotor fölé magasodó San Giovanni erődből a Gospa od Zdravlja-templomra nyíló látványból merít. A latin cím jelentése: emlékezz arra, hogy élsz. A szervezők szerint ez szándékos ellenpontja a pestisnek és a hozzá kapcsolódó memento mori - emlékezz arra, hogy meghalsz - gondolatának: Kotor története ugyanis nemcsak járványokról és veszteségekről szól, hanem arról is, hogy a város újra és újra túlélte ezeket.