A katolikus egyház egyik legnagyobb női szentjére, Árpád-házi Szent Erzsébetre emlékezünk november 19-én. A legtiszteltebb női szentek közé tartozik.

Alakjához számos legenda fűződik, az egyik legismertebb az úgynevezett rózsacsoda, amelyet először XIV. századi forrás említ. Szent Erzsébet neve gyakran szerepel a pünkösdi énekekben. Lehetséges, hogy az összefüggés a pünkösdirózsa és Szent Erzsébet legendájának egyik motívuma, a rózsacsoda következtében alakult ki. A rózsacsoda-legenda szerint egy alkalommal Erzsébet ruhájában (titokban) kenyeret vitt a szegényeknek. Férje megállította, hogy megtudja, mit visz benne. Erzsébet azt felelte Lajosnak, hogy rózsákat visz.Férje felszólítására meg is mutatta kötényét, s csodák csodája, valóban rózsák voltak benne. E történet alapján az ábrázolásokon a rózsák váltak Szent Erzsébet legfőbb ikonográfiai jellemzőjévé.

Időjárásjóslás fűződik ehhez a naphoz: ha ilyenkor havazik, azt mondják, "Erzsébet megrázta pendelyét". Vagy pedig "Szent Erzsébet napja tél erejét szabja". A tél és a karácsony rámutatónapja volt. A gazdák úgy tartották, ha e napon esik, akkor lágy tél lesz, nem kell félni a téli zimankótól, erős hidegtől, fagyoktól. A földműveseknek határidőt jelentett november 19-e, ugyanis erre a napra mindenképpen be kellett fejezni az őszi búza vetését. Az állatokat a hidegekre való tekintettel a nyári legelőkről mindenhol haza kellett hajtani és bekötni az istállóba. Mondás is született ennek kapcsán: "Erzsébet, Katalin havat szokott hozni, a bitang marhákat jászolhoz kötözni."

A katolikus egyház mindenhol misékkel emlékezett meg a "szegények jótevője"-ként ismert Szent Erzsébetről. A fiatalok is nagyon várták ezt a napot, mivel több helyen ekkor zajlottak az ún. várkörjáró játékok, amelyek alkalmával a fiúk-lányok kérdő-felelgetős dalszövegek éneklésével múlatták az időt.