Ma délután az újvidéki Futaki úti temetőben családtagjai, rokonai, barátai, kollégái jelenlétében nagy részvét mellett eltemettük J. Garai Béla újságírót, szerkesztőt, a Magyar Szó, az Újvidéki Televízió volt munkatársát, a Vajdaság Ma rovatvezető cikkíróját.

A koporsójánál Varjú Márta, a Magyar Szó főszerkesztője, Buda Hajnalka, a Vajdasági RTV magyar szerkesztőségének volt felelős szerkesztője, Sebestyén Imre, a Vajdaság Ma főszerkesztője és Léphaft Pál karikaturista, a Grimasz szerkesztője, a Magyar Szó nyugalmazott munkatársa vett búcsút a szerkesztőségük tagjai, valamennyi kolléga és a maguk nevében. A temetési szertartást Harmath Károly atya vezette.

– Minden újságírói teljesítmény befejezetlen. Az írástudók e fajtájánál nincs kikerekített életmű. Munkájuk ugyanis a múló mának szól. Nekik mindig az újra- és újrakezdés jutott. Aztán végül minden félbehagyottan marad. Garai Béla több mint ötven évig volt változó vidékünk krónikása. 1966-ban lépte át friss diplomával a Magyar Szó kapuját, hogy megpróbálkozzon a szép hivatással. Az utolsó írása pedig most, szeptember végén jelent meg a Vajdaság Ma Tűlevél rovatában. Tehát mindössze egy hónappal ezelőtt. Végigdolgozta az 52 esztendőt. Impozáns teljesítmény – mondta portálunk főszerkesztője, s a kiemelkedő teljesítményt nevezve Garai esetében az egyik kulcsszónak.

A másik kulcsszó pedig a sokoldalúság. Dolgozott napilapnál, dolgozott televíziónál, s végül – haladva a korral - internetes médiumnál. Szerkesztett, írt. Ami éppen kellett. Mindig a médiumnak megfelelő műfajokkal bánt a tehetségesek könnyedségével.

Ez lenne a harmadik kulcsszó: a tehetség. Mert e nélkül nem nyúlhatott volna az újságírás egyik legnehezebb műfajhoz: a humorhoz és a paródiához, kiművelve ennek a műfajnak a garaibélás változatát.

A negyedik kulcsszó Garai Béla esetében a hivatásbeli integritás. Mert a szerkesztők és újságírók szakmai autonómiája nélkül nincs hiteles újságírás.

Ezeket hagyta ránk példamutatásával szakmai örökségül, mondta a Vajdaság Ma főszerkesztője.