ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Úgy, mint a döglött béka?
Betűméret:
Mottó:AZ ÉSZ PESSZIMISTA, AZ AKARAT OPTIMISTA.
Hallottam egyszer, régen Kohnnak, a búbánatos libatenyésztőnek az esetét a furfangosan találékony rabbival. Történt, hogy Kohn abbéli aggodalmában és végső elkeseredésében, hogy a libái egyik napról a másikra – minden előzetes bejelentés és minden látható ok nélkül – kezdtek (el)hullani, felkereste a zsidó lelkészt, hogy adna már neki valami hasznos tanácsot, mitévő legyen. A rabbi pedig – ahogyan az egy igazi lelki/szellemi vezetőtől elvárható – javaslatokban szinte kifogyhatatlannak bizonyult: „Ne délelőtt legeltesd őket, hanem délután! Ne lent a völgyben, hanem a patak partján! Ne a patak jobb partján, hanem a bal partján!” Stb., stb. S amikor Kohn legutolsó libája is elpusztult, nagy-nagy bánatosan ismét elkullogott a rabbihoz, aki őt – a maga optimista módján -- ilyképpen vigasztalta: „PEDIG MÉG MENNYI ÖTLETEM LETT VOLNA…!”
Kell-e még ide bármilyen szentencia?
Felesleges.
A viccek tendenciájukban igazak.
Kéretik: az elveket szögre akasztani! Most mondjam ki kereken, hogy hogy is vagyunk mi a saját elveinkkel? Pont úgy, mint a szellentéssel. Addig tartjuk, ameddig bírjuk.
De lehet ezt még feljebb is srófolni. Mert létezik olyan kíméletlenül kegyetlen, hamvaskodás nélküli szívbemarkolás is, amire talán csak egy irodalmár képes. Parti Nagy Lajos például azt állítja, hogy szaros pelenkától szaros gatyáig tart az élet. Így aztán sok minden bele kell, hogy férjen (és majd a végén: az izzadás, a kínlódás, a közös öröm összekovácsol minket.) Vegyük hát sorra! Csak előtte még tegyünk úgy, mint azt az egyházi ének javallja: „… igyuk magunkba a lélek józan mámorát…”, mert igencsak szükségünk lesz rá! És aztán akár azt is bemesélhetjük magunknak, hogy az élet még rózsaszín is lehet. Kiváltképp: ha a lehetőségek és a vágyak összeérnek. Talán éppen azt nevezik szerencsének? (Néha muszáj a gyengeségeinket valamilyen gyatra filozófiával megspékelni, kipányvázni, alátámasztani. Vagy ki tudja, talán bőven elégséges lenne egy bajelhárító amulett, amilyen például Könyves Kálmánnak volt a köszvény ellen…)
MÉG CSAK… MÉG CSAK…
És akkor következhet végre a lajstromozás. De nem kell nekünk márványasztalon, ezüsttálcán aranyalma! Hanem mi?
Még csak a magyar csecsemőt kell megszülni. Még csak a magyar gyereket kell magyar tannyelvű iskolába iratni. Még csak az anyanyelven történő oktatást (a bölcsödétől az egyetemig) lenne fontos megszerveznünk. Még csak az úgynevezett omnibusztörvényt szeretnénk megszövegezni. Még csak a magyar igazolványt lenne ajánlatos igényelni. Még csak a kiváltott magyar igazolványt illenék a nagymamától jussolt csatos imakönyvbe gyengéd-óvatosan beleillesztenünk. Még csak a saját kisebbségi pártjaink (ha nem önként, akkor kényszerből vállalt) összefogását kell megteremtenünk. Még csak a kínkeservesen összetákolt VM Koalíciót lenne jó valamilyen varázslattal, bűbájossággal, vagy ördöngösséggel egyben is tartanunk. Még csak a kisebbségi parlamentként megálmodott Magyar Nemzeti Tanácsot sikerüljön összeeszkábálnunk. Még csak a magyar választói névjegyzékre igyekezzünk feliratkozni (lehetőleg mind egy szálig). Még csak magyar állampolgárrá próbáljunk meg átvedleni/átnemesedni. Még csak népszámláláskor a nemzeti hovatartozásunkat kell karakánul megvallanunk. Még csak a pályaudvarok, piacterek, szeméttelepek alatt elhantolt magyar hozzátartozóinkat igyekezzünk (a minden embernek kijáró végtisztességgel) eltemetni. Még csak az egy óra alatt és egyetlen tollvonással elkobzott vagyont próbáljuk meg erélyesen visszakövetelni. Még csak a különféle – igen hangzatosan: stratégiának keresztelt -- fejlesztési terveinket kell futószalagon legyártanunk, és a Magyar Nemzeti Tanács torkán legyömöszölnünk. Még csak az éppen soron következő választásokat kell fölényesen megnyernünk. Még csak az Európai Unióba lenne jó észrevétlenül besurrannunk a hátsó kapun… Még csak! Még csak! Még csak ezt, még csak azt… És akkor már: A PARTON LESZÜNK.
Aha. Csak nem úgy, mint a döglött béka???
Még csak az Istent felejtettük el megkérdezni: Atyám, te ezt hogy akarod megoldani?
(A rengésjelzőnk alighanem meghibásodott: nem jelez. És azt sem mondhatjuk ki teljesen, épp csak félig, hogy minden politikai érdek a pillanatnyi helyzethez kötődik.)
Ha ÍGY nézem, akkor már igen, már ott vagyunk. A parton. Ha ÚGY nézem, akkor meg ott vagyunk éppen, amerre a part szakad. Mert még mindig a csodaszarvast űzzük, üldözzük. Hasztalan és hiábavaló a cudar humoristák intelme: aki Álmos, az ne menjen vadászni! (A korszerű humor nem egyéb, mint ügyesen palástolt kétségbeesés?) És még mindig nem kezdtük el gyémánttal karcolgatni a tükörsimára glancolt felszínt. Hogy majd egyszer, a sok-sok csillogó réteg lefejtése után, végre előjöjjön a csupasz igazság. Lehetne úgy is fogalmazni, hogy olykor talán még a csiga is örül annak, hogy csak vontatottan halad, mert belátja, hogy éppen rossz irányba indult el.
E tájon hallgat a felszín és hallgat a mély is. Pedig (állítólag) abban teljes az egyetértés, hogy a kisebbségi sor(s)ban hagyott magyarok számára rendkívül fontos, hogy szóljanak értük. Ha kell, szóljanak helyettük is. Gyakorta maga a szó is adhat erőt a kitartáshoz. De csak úgy, ha tisztán és messzire (el)hallatszik. Az ilyen lélekizmosító dologban tán még egy kis hazugság is engedélyezett. Bár nem okvetlenül muszáj bódítani/hódítani/lódítani. Az egyszerű igazság is megteszi. (Tudjuk, hogy az őszinte beszéd mindig kockázatos. Értékválság idején meg kiváltképp. )Mármint az, hogy van-e egyáltalán magyar way of life? Létezik-e a magyaroknak saját, külön Istenük? És létezik-e egyáltalán kis bűn, meg nagy bűn? Visszanyerhető-e az Édenkertnek legalább az illúziója? Hogy egyszer már meg kéne nézni egy kicsit közelebbről azt is: kik ők valójában?! Góg és Magóg?
(Ne légy már demagóg!)
ÉRINTHETETLENEK
Házunk táján is sok minden áll vagy éppen bukik azon a dolgon, hogy a legfelső untouchable kaszt politikacsinálóit milyen szilárdságú és milyen tisztaságú anyagból gyúrták, hogy milyen gerincminőség jellemzi a vajdasági magyar hatalomipar hatalmasságait. Fölszisszentek-e rendre, minden egyes bennünket ért sérelemre, megaláztatásra, arcul csapásra? Milyen erősségű esetükben az úgynevezett behódolásfaktor? Ingatagok, könnyűszerrel lekenyerezhetők, megvesztegethetők?
Egyszer talán azt is érdemes lenne megvizsgálni, hogy a délvidéki politikai élcsapat/válogatott (kesztyűs kézzel válogatott és papírossal, tollal választott) képviselői milyen kvalitású és milyen színárnyalatú képet mutatnak/közvetítenek az itteni, szakajtónyi magyarságról a többségi nemzet irányába. Sikeres-e egyáltalán ez a prezentáció? Milyen színben tünteti fel a tartományban élő magyarokat? Mit akar sugallni? Mert ettől (is) függ, hogy mások milyen szemmel néznek ránk. Azon pedig rengeteg múlik. Talán még a békának sem mindegy, hogy tekintenek rá. Mármint a még élő békának.
Miért érzem úgy, hogy olykor egy győzelem rosszabb, mint egy vereség? Hogy tán még a döglöttbékasors is elviselhető.
S már csak abban reménykedem, hogy egyszer talán majd győzni is elfáradunk. Valahogy úgy, ahogyan azt József Attila megfogalmazta.
Szabó Angéla
Ismét egy csodás, gyermekkacajtól hangos hetet zárt a Hunyadi János Általános Iskola, ugyanis október első hetében került megrendezésre a gyermekhét.Ezen a héten minden a gyerekekért van. Nincs felelés, és házi feladat is csak módjával. Ami még ennél is fontosabb, a programot is maguknak állíthatják össze. Így...
2017. OKTÓBER 7.
[ 11:32 ]
Szeptember elsején a Hunyadi János Általános Iskola újra megnyitotta színes kapuit tanulni vágyó diákjai előtt. A gyerekek kis csoportokban állva beszélgettek a nyaralásról, a táborokról, megannyi életre szóló élményről. Ezen a napon hivatalosan is véget ért a hosszú nyári szünidő, kezdetét vette egy új, másféle...
2017. SZEPTEMBER 2.
[ 7:12 ]
A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének szervezésében a hetedik Gion-tábort tartották az elmúlt hét folyamán az újvidéki Apáczai Fiúkollégiumban. A Gion Nándorról elnevezett egyhetes ingyenes táborba a tavalyi olvasási verseny döntőjében elért eredmények alapján juthattak be az általános iskolák tanulói. Az első...
2017. JÚLIUS 30.
[ 18:14 ]
Nincs hozzászólás. Legyen az első!