A nyár legismertebb és leglátványosabb meteorraja a Perseidák, augusztus 12-én hajnalban éri el maximumát, óránként 50-70 hullócsillaggal. Megfigyelésüket azonban több tényező is hátráltatja idén: az egyik a telihold, a másik a Jupiter és a Vénusz egymáshoz egy fokra történő elhelyezkedése lesz.

Augusztus közepén érkezik az év legismertebb, és a nyár leglátványosabb meteorraja. Aki egyszer már látta, tudja, miért különleges. Fényes, gyors meteorok tucatjai szelik át az eget, a raj a maximum idején óránként akár 100 hullócsillagot is produkálhat − közölte a HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Központ.

Várhatóan augusztus 12-én hajnalban lesz a rajból származó csillaghullás a legsűrűbb. Fontos azonban hozzátenni, hogy a következő telihold augusztus 10-én lesz, így a meteorraj maximumának idején is még erősen bevilágítja az égboltot, csökkenti a látható meteorok számát.

A meteorok sebessége elérheti az 59 kilométer/másodpercet, és optimális észlelési körülmények mellett egyetlen megfigyelő akár 50-70, de akár 100 meteort is láthatna óránként.

Aki nem szeretne hajnalig fent maradni, az se keseredjen el: a Perseidák radiánsa már este 22 órakor is 25 fok magasan jár, így egész éjszaka láthatunk hullócsillagokat. Sőt, a Perseidák aktivitása 2025-ben július 17-től augusztus 24-ig tart, így a maximum előtt és után is megpillanthatunk szép Perseida meteorokat.

Merre kell nézni?

Augusztus 12-én a meteorraj radiánsa – vagyis a hullócsillagok visszavetített látszólagos égi kiindulási pontja – az északkeleti égbolt felé, körülbelül 65 fok magasan lesz, a Perseus csillagképben, ami ideális pozíció a megfigyeléshez. A kutatók hozzáteszik, hogy éjszaka egész idő alatt a horizont felett lesz majd a meteorraj, így a teljes éjszakán át követhető a jelenség.

A hullócsillagok szabad szemmel látszanak, nem kell távcső a megfigyelésükhöz. Ahogy lenni szokott, különösen sötét, fényszennyezéstől mentes helyről nézve szépek, és a meteorok az égbolt bármelyik részén feltűnhetnek.

Augusztus 12-én hajnalban lesz a legintenzívebb a csillaghullás, bár fontos tudni azt is, hogy a holdfény miatt csak a fényesebb meteorok lesznek feltűnőek.

Legyünk résen, a meteorok az égbolt bármely pontján felbukkanhatnak, nem csak a Perseus csillagkép közelében.

Augusztus 12-én az északkeleti égbolton hajnali négykor a Jupiter és a Vénusz alig 1 fokra lesznek egymástól. A két legfényesebb bolygó egy erőteljes fénnyel világító „csillagpárost” formáz majd, közel 15 fokkal a látóhatár felett.

A páros szerencsére még augusztus 11-én és 13-án is látványos közelségben megfigyelhető. Ha rászánjuk tehát az éjszakát a hullócsillagvadászatra, érdemes megvárni a hajnalt is – fogalmaznak a csillagászok. A Halak csillagképben pedig szabad szemmel érdemes a Hold és a Szaturnusz együttállását megtekinteni, a gyűrűs bolygó látványát viszont távcsőben is érdemes szemügyre venni, írja az Index.

Augusztus 7-ig viszont éjfél előttre esik a Hold lenyugvása, így a hajnali órák sötétek maradnak, és ilyenkor még jók a feltételek a megfigyeléshez, jó néhány meteort láthatunk hajnalig. Ezután azonban a Hold napról napra egyre később bukik le, augusztus 8-tól kezdődően már hajnalban is az égen van, és amikor végre eltűnne, már a Nap kezd felkelni, így a sötét, holdmentes időszak lényegében pontosan a Perseida meteorraj maximuma környékén megszűnik.

Hogyan alakul ki ez a meteorraj?

A Perseidák nevüket a Perseus csillagképben található radiánsról kapták. Bár a meteorok az égbolt bármely pontján feltűnhetnek, a raj kiindulópontja a Perseus irányába esik, így a Perseidák elsősorban az északi féltekéről figyelhetők meg. Általában a radiánstól 45-135 fok távolságra tűnik fel a legtöbb rajtag, a radiáns irányából a legkisebb valószínűséggel látunk hullócsillagot.

A Perseidák a 109P/Swift–Tuttle üstökös törmelékéből származnak, amely az üstökös által 133 éves periódusú pályája során kilökött részecskékből áll, ennek a bizonyításául Giovanni Schiaparelli 1862-es számításai szolgáltak alapul. Korai katolikus egyházi naptárak „Szent Lőrinc tüzes könnyei”-nek is szokták nevezni ezt a meteorrajt, mai napig sokszor emlegetik őket ezen a néven. Ez a népies hitvilági elnevezés onnan ered, hogy a meteorraj Lőrinc napja (augusztus 10-e) környékén jelent meg, és ez a nap Szent Lőrinc vértanú halálának napja.

Amikor a Föld évente áthalad ezen a porfelhőn, a légkörbe csapódó apró részecskék látványos meteorhullást okoznak. A meteorraj minden évben augusztusban tér vissza, mivel ilyenkor keresztezi bolygónk az üstökös pályáját. A következő, hasonlóan aktív megfigyelési lehetőség is jövő augusztusban lesz, ez a jelenség rendszeres, de évente kicsit eltérő erősségű.