Sikeresen felbocsátották vasárnap Floridából a NASA új nagy teljesítményű űrtávcsövét, a Nancy Grace Roman űrteleszkópot, amelynek fő feladata a sötét energia és a sötét anyag természetének vizsgálata, valamint a Naprendszeren kívüli bolygók felkutatása lesz. A mintegy 4,3 milliárd dolláros obszervatórium a SpaceX Falcon Heavy rakétájával indult útnak a Kennedy Űrközpontból.

A NASA közlése szerint a rakéta helyi idő szerint vasárnap reggel 7 óra 26 perckor emelkedett fel a 39A indítóállásról. A Nancy Grace Roman űrtávcső később sikeresen levált a hordozórakéta második fokozatáról, és megkezdte útját végleges működési helye felé.

Az obszervatórium a Földtől mintegy 1,6 millió kilométerre lévő, úgynevezett második Nap–Föld Lagrange-pont, az L2 környezetében fog működni. Ugyanezt a térséget használja a James Webb űrtávcső is. A Roman odavezető útja, műszereinek üzembe helyezése, kalibrálása és tesztelése körülbelül három hónapot vesz igénybe.

A Roman egyik legfontosabb feladata annak vizsgálata lesz, mi okozza a világegyetem tágulásának gyorsulását. A jelenlegi kozmológiai modellek szerint az univerzum energiatartalmának mintegy 68 százalékát a sötét energia, további körülbelül 27 százalékát pedig a sötét anyag adja, miközben mindkettő valódi természete továbbra is a modern fizika legnagyobb rejtélyei közé tartozik.

Az űrtávcső galaxisok milliárdjait fogja megfigyelni, és minden korábbinál részletesebb képet adhat arról, hogyan oszlik el az anyag a világegyetemben, hogyan alakultak ki a nagy kozmikus struktúrák, és miként változott a világegyetem tágulási sebessége története során.

A tudósok a gravitáció működését is vizsgálni fogják hatalmas kozmikus távolságokon. Ez lehetőséget nyújthat annak ellenőrzésére, hogy Einstein általános relativitáselmélete a világegyetem legnagyobb léptékein is pontosan úgy működik-e, ahogyan azt a jelenlegi elméletek feltételezik.

Hubble-élesség, százszoros látómező

A Roman űrtávcső különlegessége nem elsősorban az, hogy nagyobb tükröt kapott elődeinél. Főtükrének átmérője mintegy 2,4 méter, vagyis lényegében akkora, mint a Hubble-é.

A legfontosabb különbség a látómezőben rejlik.

A Roman 300 megapixeles infravörös kamerája egyszerre több mint százszor akkora égterületet képes megfigyelni, mint a Hubble hasonló felbontás mellett. Emiatt rendkívül gyorsan végezhet majd nagy égboltfelméréseket. Egy olyan terület megfigyelése, amelyhez a Hubble-nak akár száz évre lenne szüksége, a Roman számára körülbelül egy hónap alatt elvégezhető lehet.

Ezért a NASA nem a Hubble vagy a James Webb utódjaként tekint az új teleszkópra, hanem azok kiegészítőjeként. A Roman hatalmas égterületeket kutathat át, és kijelölheti azokat a különösen érdekes objektumokat, amelyeket aztán a Webb vagy más műszerek sokkal részletesebben vizsgálhatnak meg.

A NASA becslése szerint az űrteleszkóp több milliárd galaxist térképezhet fel, és az adatokból a világegyetem minden eddiginél részletesebb háromdimenziós térképe készülhet.

Bolygók tízezreit találhatja meg

A küldetés másik nagy kutatási területe az exobolygók, vagyis a Naprendszeren kívüli bolygók keresése.

A Roman többféle módszerrel is kutat majd utánuk. Egyik fontos eszköze a gravitációs mikrolencsehatás megfigyelése lesz. Ilyenkor egy csillag és bolygórendszere gravitációja nagyítóként viselkedik egy mögötte lévő távoli csillag fényével szemben. A fényesség apró változásából olyan bolygók jelenlétére is lehet következtetni, amelyeket közvetlenül lehetetlen volna megfigyelni.

A NASA szerint a Roman felmérései akár mintegy 100 ezer új exobolygó felfedezéséhez is hozzájárulhatnak.

A teleszkóp egy kísérleti koronagráfot is visz magával. Ez a műszer kitakarja egy távoli csillag rendkívül erős fényét, így lehetővé válhat a körülötte keringő, sok milliószor halványabb bolygók közvetlen vizsgálata. A technológia a jövő olyan űrtávcsöveihez is fontos tapasztalatokat szolgáltathat, amelyek egyik fő feladata a Földhöz hasonló, esetleg életre alkalmas bolygók közvetlen megfigyelése lesz.

Egy úttörő csillagászról nevezték el

Az űrteleszkóp Nancy Grace Roman amerikai csillagászról kapta nevét, aki a NASA első vezető csillagásza volt, és meghatározó szerepet játszott az amerikai űrcsillagászati program kialakításában.

Romant gyakran a „Hubble anyjának” is nevezik, mivel már évtizedekkel a Hubble 1990-es felbocsátása előtt kitartóan szorgalmazta egy nagy, világűrben működő csillagászati obszervatórium létrehozását.

A most útnak indult teleszkóp az első olyan nagy NASA-űrtávcső, amelyet nőről neveztek el.

A Roman elsődleges küldetését öt évre tervezik, de megfelelő műszaki állapot esetén akár egy évtizeden keresztül is működhet.

Ha minden a tervek szerint halad, az új obszervatórium nemcsak hatalmas mennyiségű új égitestet fedezhet fel, hanem segítségével a csillagászok közelebb kerülhetnek ahhoz is, hogy megértsék a modern kozmológia két alapvető, egyelőre megválaszolatlan kérdését: mi a sötét anyag, és mi hajtja egyre gyorsabb ütemben a világegyetem tágulását.