Teljesíteni Isten akaratát
Beszélgetés dr. Szöllősy Vágó Lászlóval, a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjének kitüntetettjével
Betűméret:
Magyarország köztársasági elnöke az augusztus 20-ai állami ünnep alkalmából a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkersztje elismeréssel tüntette ki dr. Szöllősy Vágó László népművelő, pszichológus, újságírót. Dr. Szöllősy a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetségben (VMMSZ) a megalapítása, 1992 óta húsz éven át látta el az egyesület főtitkári teendőit. A kitüntetésben áldozatos munkája elismeréseként részesült. Dr. Szöllősy Vágó Lászlót az elmúlt két évtizedről kérdeztük.
− Két évtizede tölti be a VMMSZ főtitkári posztját. Mit emelne ki az elmúlt húsz évből?
− Azt hiszem elsősorban az a legnagyobb eredményünk, hogy egyáltalán fennmaradtunk. A Művelődési Szövetség ’92-ben, a legélesebb sovinizmus éveiben alakult, amikor a magyarokkal kapcsolatban marhavagonokat meg szendvicseket emlegettek, és mi a háborús körülmények között, meg az embargó idején is tovább tevékenykedtünk. ENSZ határozat alapján minden szerbiai folyószámlát zárolni kellett, köztük a miénket is. Szerbia ellen gondolták a büntetést, és bennünket, magyarokat büntettek, úgyhogy a támogatást éveken keresztül – most már kimondhatom – diplomáciai postával kaptuk. Az embereket megfélemlítették, az aktív lakosságnak számunkra legfontosabb korosztálya, a középkorúak világgá szaladtak. Helyettük is helyt álltak a tőlük idősebbek és a fiatalabbak, és fenntartottuk a Művelődési Szövetséget. Szociálpszichológiai törvényszerűség, hogy nem a nagy lélekszámú tömegnek, hanem a szervezett tömegnek van súlya. A VMMSZ megalakításával újra szervezetté vált a magyar kulturális élet, amit bizonyít az, hogy 38 egyesület alapította, mára pedig száznál is több tagja van, a délvidéki magyarság kulturális értelemben is szervezetté vált.
− Van-e olyan dolog, döntés, amit visszatekintve, a következmények ismeretében másként tenne, illetve hozna meg, ha újra lehetősége nyílna rá?
− Persze, van ilyen. Nekünk tulajdonképpen egyetlen egy példánk volt, az előző Vajdasági Magyar Kultúrszövetség. De annak 18-20 állandó alkalmazottja volt állami fizetéssel, és akkoriban teljesen más volt a társadalmi, politikai, gazdasági rendszer. Mi háborús közegben, tiszteletdíj nélkül dolgoztunk. Voltak nehézségek, keresni kellet azokat a tevékenységi formákat, amelyek az adott társadalmi helyzetben működtek. Annyi útkeresés, annyi zsákutca volt, hogy arról külön könyvet lehetne írni. Mikor láttuk, hogy valami nem megy, változtattunk. De mondhatom azt, hogy a szövetség ott állt és áll minden jelentős délvidéki magyar kulturális rendezvény mögött, akár mint főszervező, társszervező, vagy támogató.
Sajnos olyan problémák is vannak, amik úgy érzem, megkérdőjelezik a további munka sikerét. Éppen a tisztújító közgyűlés után jelent meg egy jegyzet a Hét Napban, miszerint a Művelődési Szövetségnek meg kell találnia a helyét a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, a Magyar Nemzeti Tanács és a Művelődési Szövetség háromszögében. Én megválaszoltam, hogy itt nincs helykeresés, mindenkinek megvan a helye. A kulturális politika egyértelműen a Nemzeti Tanácsé, a szakmai, tudományos rész a Művelődési Intézeté. Nem arról kell vitatkozni, hogy a Szövetségben megcsináljuk-e azt, amit az MNT politikailag fontosnak, és a Művelődési Intézet szakmai szempontból indokoltnak tart, hanem arról, hogyan tudjuk ezt a leghatékonyabban megvalósítani. Ez a Művelődési Szövetség szerepe, amihez viszont az kell, hogy a másik kettő elfogadja partnerének.
− A közelmúltban a Magyar Kodály Társaság tiszteletbeli tagjává tüntette ki. Akkor azt nyilatkozta, hogy úgy érzi, ez az elismerés az eddigi népművelői tevékenységére, a hatvan éve Önben rejlő Kodály iránti tiszteletre teszi fel a koronát. Vajon ez a mostani, a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje szintén ilyen hasonló érzéseket kelt?
− Úgy érzem, hogy ez más szempontból fontos. A néplélektanból tudjuk, hogy egy szórványnak, egy kisebbségben vagy rezervátumban élő nemzetrésznek, embercsoportnak vonatkoztatási csoportra van szüksége. Létszükséglet, hogy legyen kihez hasonlítania magát, mert összehasonlítás nélkül nem tudom, hogy olyan magyar vagy indián vagyok-e, amilyennek lennem kell. Ha nemzeti kisebbségről van szó, akkor ez a vonatkoztatási csoport az Anyaország. Az Anyaország elismerése, az én magyarságom megerősítése, de nem csak az enyém, mert én egy nagyobb csoport vezetője vagyok. Amikor én átveszem a lovagkeresztet, akkor azzal nem csak engem tüntet ki az Anyaország, hanem egyúttal azt üzeni, hogy így kell dolgozni, így vagytok jó magyarok. Néhai Kiss Antal bácskossuthfalvi református esperes mondta: „Nem véletlenül vagyunk magyarok, hanem Isten akaratából. És ha így van, márpedig így van, akkor kötelességünk jó magyaroknak lenni, mert ezzel teljesítjük Isten akaratát.” Az én számomra egy ilyen kitüntetés azt is jelenti, hogy lehetőségeim szerint teljesítettem Isten akaratát, és megpróbáltam jó magyar lenni.
− Júliusban, az egyesület huszadik jubileumán tartott tisztújító közgyűlésen, a Művelődési Szövetség alapszabályának módosítását követően megszűnt az a tisztség, amely okán a kitüntetést kapta. Mivel tölti nyugdíjas szabadidejét?
− Továbbra is a Lányi Ernő Iparos Művelődési Egyesület művészeti vezetője vagyok, amatőr muzsikus. Vezetem az Ungaresca régizene-együttest, és tovább dolgozik a fúvós triónk is. De pont a betegségem kapcsán figyeltem föl egy óriási hiányosságra, amikor bekerültem a kórházba, ahol daganatos betegségekben szenvedők fekszenek. Néznek a semmibe, és készülnek, vagy már el is könyvelték önnön halálukat, és ugyanez vonatkozik a családtagjaikra. Megkérdeztem a főorvos asszonyt, hogy mért nem kér lélekgyógyászt az osztályra, hiszen ezeknek az embereknek lelki gondozásra van szüksége. Majdnem sírva fakadt, azt mondta, nyolc éve próbál pszichológust kérni az onkológiára, eddig sikertelenül. Én akkor megfogadtam, hogy ha felépülök, akkor a szabadidőmben önkéntes pszichológusként lelkigyakorlatot vállalok a kórházban. Erre a lelki gondozásra nem csak a betegeknek és a hozzátartozóiknak, hanem a gyógyító személyzetnek, az orvosoknak, meg az ápolóknak is szüksége van. Úgy érzem, ez nagyon fontos, és ha Isten hozzásegít a gyógyuláshoz, akkor én ezzel fogom törleszteni.
Gyurkovics Virág
(A képen: Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes átnyújtja a kitüntetést. A kitüntetett mellett fia, Szöllősy Vágó János áll. )
Luxemburg és Írország vezeti a listát, Bulgária és Görögország a sereghajtók között 2025-ben, legalábbis, ami az egy főre jutó bruttó hazai terméket illeti vásárlőerő paritáson számolva. Vagyis ez azt jelenti, hogy ha figyelembe vesszük az egyes országok eltérő árszintjét, akkor az átlagos életszínvonal között...
2026. ÁPRILIS 13.
[ 13:44 ]
Ritkán ennyire egységes a nemzetközi sajtó: a világ vezető lapjai szerint nem egyszerű kormányváltás történt Magyarországon, hanem egy 16 évig tartó politikai korszak zárult le, írja összeállításában az Index. A külföldi értelmezések alapján a választás nemcsak belpolitikai fordulat, hanem európai és geopolitikai...
2026. ÁPRILIS 13.
[ 1:54 ]
Tibor Fischer magyar származású brit író és novellista a The Telegraph oldalán megjelent publicisztikájában kifejtette, hogy a közkeletű vélekedéssel ellentétben Orbán Viktor miniszterelnök miért is népszerű még mindig a választók körében.
A közkeletű vélekedéssel ellentétben a magyar miniszterelnök továbbra is...
2026. ÁPRILIS 11.
[ 0:21 ]



A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár




