A szerb-magyar megbékélés jegyében, a II. világháborúban kivégzett magyar és szerb áldozatok vesztőhelyén rója le kegyeletét szerdán Csúrogon Áder János magyar és Tomislav Nikolić szerb államfő.

A történelmi főhajtással a hetven évvel ezelőtti vérengzések áldozatai előtt tiszteleg a két elnök. Az eseménnyel pont kerül egy hosszú, többéves folyamatra, amely az áldozatok hozzátartozóinak küzdelmével kezdődött, majd jogi és politikai viták, kétoldalú egyeztetések, illetve a múltat feltáró szakértők munkája révén elvezetett a történelmi eseményhez.
A második világháborúban, 1941 áprilisában a Délvidék magyar fennhatóság alá került. 1942 január-februárjában Újvidéken és környékén a magyar honvéd- és csendőralakulatok által végrehajtott partizánvadász razziákban közel 3-4 ezer, főként szerb és zsidó vesztette életét. Az 1942-es "hideg napok" után két és fél évvel, az 1944. október 17-től 1945. február 1-ig tartó jugoszláv katonai közigazgatás idején Tito partizánjainak megtorlásában becslések szerint 15-20 ezer délvidéki magyar vesztette életét. Három falu: Csúrog, Zsablya és Mozsor összes magyar lakosát kitelepítették, háborús bűnössé nyilvánították, és kivégezték vagy gyűjtőtáborba szállították.
A partizánvadász razziák idején történt vérengzések kivizsgálására az akkori magyar kormány azonnal vizsgálatot indított, a bűnösöket elítélték. A véres eseményeket mind a magyar, mind a szerb történészek rég feldolgozták, Cseres Tibor regényt írt róla, amelyet Kovács András rendezésében filmre is vittek. Újvidéken minden évben megemlékeztek a kivégzett áldozatokról, az utóbbi években délvidéki magyar politikusok is részt vettek rajtuk.
A titói megtorlásokról azonban 1990-ig nem lehetett beszélni Jugoszláviában, de a magyarországi közvélemény számára is csak az utóbbi években vált ismertté a "vérbosszú" valós mérete és borzalma. A magyar Országgyűlés a vérengzések hatvanadik évfordulóján, 2004 decemberében fogadta el a bácskai, bánáti és baranyai vérengzéseket elítélő határozatot.
Az 1944-45-ös események áldozatairól nyíltan és szervezetten 1990-ben emlékeztek meg először Vajdaságban. Csúrogon, ahol a kivégzések helyén ekkor még dögtemető volt, az egyik túlélő, Teleki Júlia kezdeményezésére minden évben fakeresztet és virágokat helyeztek el, 2002-ben márvány sírkövet állítottak. Ezt néhány napra rá kidöntötték, majd darabokra törték, de Csúrog ekkorra már a magyarellenes megtorlások szimbólumává vált, egyre több szó esett róla a délvidéki magyar sajtóban, történészek és civilek kezdték kutatni az akkori eseményeket, könyvek és tudományos munkák jelentek meg a Temerin környéki falvakban történt kegyetlenkedésekről.
A szerb közvélemény azonban mindmáig vajmi keveset tud róluk, elvétve jelentek meg cikkek a vérbosszúról, mindmáig néha komoly történészek is "horthysta fasisztáknak" nevezik a kollektíven háborús bűnössé nyilvánított délvidéki magyarokat. A közös elnöki főhajtás minden bizonnyal hozzájárul ahhoz, hogy ez megváltozzon.
A szerb parlament a múlt pénteken, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) és a Szerb Haladó Párt (SNS) kezdeményezésére fogadott el a 1944-45-ös vérengzéseket elítélő nyilatkozatot, az első olyan dokumentumot, amelyben a szerb állam - hét évtized után - elismerte a kivégzések megtörténtét. Öt kisebb vajdasági párt és kilenc civilszervezet azonban ezzel nem elégedett, azon az állásponton van, hogy nem elég elítélni, semmissé is kell nyilvánítani a kollektív bűnösség szellemében született minden határozatot. Szerintük a VMSZ "kisajátította magának a vajdasági magyarok érdekképviseletét egy olyan ügyben, amely mindenképpen társadalmi közvitát érdemelt volna".
A magyar és a szerb államfő szerdai történelmi főhajtására az egykori csúrogi sintérgödör helyén kialakított emlékhelyen kerül sor, leleplezik Szarapka Tibor szobrászművész alkotását, amely emléket állít a kivégzett magyaroknak. Az elmúlt napokban több száz magyar önkéntes éjt nappallá téve készült a történelmi eseményre, a helyi hatóságok alkalmazottaival együtt hozták rendbe a felavatandó emlékmű környékét, több kamionnyi szemetet takarítottak el az odavezető, újonnan épült kikövezett út környékéről.
Áder János és Tomislav Nikolić szerdán lerója a kegyeletét az 1942-es razzia szerb áldozatai előtt is: Csúrogon az egykori kivégzések helyszínén, az úgynevezett Topalov-raktárban kialakított emlékközpontban kerül sor a közös főhajtásra. A Topalov-raktárnál létesített emlékhely kialakítása a magyar állam pénzéből történt, míg a magyar áldozatok vesztőhelyénél a szerb állam költségein folytak a munkálatok.
A Teleki Júlia kezdeményezésére több mint húsz évvel ezelőtt kezdődött megemlékezés óta több olyan esemény történt, amely elvezetett a szerb-magyar államfő történelmi főhajtásához. 2010-ben alakult meg a Magyar-Szerb Akadémiai Vegyes Bizottság a megtorlások levéltári kutatására, s a testület megbízásából adatgyűjtést végzett a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet is.
A szerb parlament 2006-ban fogadta el a politikai kivégzettek és üldözöttek rehabilitációjáról szóló törvényt. Öt évre rá, 2011 őszén elfogadta a jóvátételről és kárpótlásról szóló törvényt, de ezt súlyos bírálatok érték, mert tartalmazza a kollektív bűnösség elvét. Ezt 2011. december 5-én a szerb törvényhozás azzal orvosolta, hogy meghozta az új rehabilitációs törvényt, amely "törölte" a restitúció folyamatából a - többi között a vajdasági magyarságot is sújtó - "kollektív bűnösség elvét".
Tomislav Nikolić tavalyi novemberi budapesti látogatásán állapodott meg Áder Jánossal abban, hogy közösen fognak fejet hajtani az 1944-45-ös megtorlások vajdasági áldozatainak emléke előtt. (MTI)

A pénteken elfogadott parlamenti nyilatkozat teljes szövege

– A Szerb Köztársaság Alkotmányából kiindulva, amely szerint az emberi élet és méltóság mindenek felett álló,

– Tudatában annak, hogy a második világháborút követően az állami szervek a kollektív felelősség elvén alapuló egyes döntéseikkel a Szerb Köztársaság bizonyos számú polgára ellen igazságtalanságot követtek el,

– Tiszteletben tartva a Szerb Köztársaság polgárainak azon érdekét, hogy a második világháború és az azt követő időszak eseményeivel kapcsolatban kerüljön megállapításra a teljes történelmi és büntetőjogi igazság, hogy a bűntettek ne maradjanak büntetlenül, az igazságtalanságok soha ne ismétlődjenek meg, támogatva a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia és a Magyar Tudományos Akadémia által létrehozott, a második világháború és az azt követő időszak (1941–1948.) vajdasági polgári áldozatainak feltárását végző akadémiaközi bizottság munkáját és elismerve annak eredményeit, a szerb és a magyar nép közös történelme ezen tragikus fejezete lezárásának céljával,

– Meggyőződve arról, hogy a tolerancia szellemének és egymás megbecsülésének erősítése a Szerb Köztársaság valamennyi polgárának érdeke, a Szerb Köztársaság Alkotmánya 99. szakasza (1) bekezdésének 7. pontja és a Képviselőházról szóló törvény (a Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönye 9/10. szám) 8. szakaszának (1) bekezdése alapján a Szerb Köztársaság Képviselőháza a 2013. június 21-én megtartott, 2013. évi hatodik rendkívüli ülésén elfogadta

A vajdasági magyar polgári lakosság ellen 1944-45-ben elkövetett aktusoknak a Szerb Köztársaság Képviselőháza által történő elítéléséről szóló

NYILATKOZATÁT

1. A Szerb Köztársaság Képviselőháza a legerélyesebben elítéli a vajdasági magyar polgári lakosság ellen 1944-45-ben elkövetett azon aktusokat, amelyekkel meghatározott személyeket nemzeti hovatartozásuk miatt életüktől, szabadságuktól vagy más jogaiktól bírósági vagy közigazgatási döntés nélkül megfosztottak.

2. A Szerb Köztársaság Képviselőháza a legerélyesebben elítéli a Megszállók és Segítőik Bűntetteinek Feltárását Végző Bizottság 1945. január 22-ei határozatát, amellyel a Zsablyai Járáshoz tartozó Csúrog község lakosait nemzeti hovatartozásuk alapján nyilvánították háborús bűnösnek, továbbá az 1945. március 26-ai határozatát, amellyel a Titeli Járáshoz tartozó Mozsor lakosait nyilvánították nemzeti hovatartozásuk alapján háborús bűnösnek, nem megkérdőjelezve azon személyek egyénileg megállapított felelősségét, akiknek a bűnössége bizonyított. A Szerb Köztársaság Képviselőháza a legerélyesebben elítéli az állami szervek azon aktusait is, amelyeket a Zablyai Község lakosaival szemben hoztak meg nemzeti hovatartozásuk alapján, a Csúrog Község lakosaira vonatkozó, 1945. január 22-ei határozat analógia útján történő alkalmazásával.

3. A Szerb Köztársaság Képviselőháza meggyőződését fejezi ki, hogy a kollektív felelősség alól való mentesítés, amellyel – az egykori állami szervek döntései útján – egyes nemzeti közösségeket sújtottak a második világháború után a Vajdaságban, a tolerancia szellemének és a nemzeti közösségek, valamint a Szerb Köztársaság valamennyi polgára közötti megbecsülés erősítésnek az érdekei szolgálja.

4. A Szerb Köztársaság Képviselőháza elítéli a más nemzethez tartozó vajdasági ártatlan áldozatok második világháború során és után bekövetkezett szenvedéseit is.

5. A Szerb Köztársaság Képviselőháza síkra száll az ártatlanul elítéltek és ártatlan áldozatok teljes körű rehabilitációjáért, nem megkérdőjelezve azon személyek egyénileg megállapított felelősségét, akiknek a bűnössége független bíróság előtt, törvényes eljárásban került vagy kerül bizonyításra.

6. A Szerb Köztársaság Képviselőháza kifejezi a Szerb Köztársaság készségét arra, hogy folytassa a demokrácia, valamint az emberi és kisebbségi jogok és polgári szabadságok fejlesztésének folyamatát, továbbá felszólít valamennyi állami szervet és polgárt, hogy teljes mértékben járuljanak hozzá a polgári egyenrangúságon, valamint az emberi és kisebbségi jogok és szabadságok maradéktalan tiszteletben tartásán alapuló közös élet feltételeinek megteremtéséhez és erősítéséhez.

7. Jelen nyilatkozat a Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönyében kerül közzétételre.