Akkor mennek el, amikor kedvük tartja, hajnalban érnek haza, cigiznek, isznak, nem ritkán drogoznak is, verekedésekbe és ennél súlyosabb dolgokba is keverednek. A felmérések és a statisztika azt mutatja, a fiatalok egyre többször csinálnak azt, amit akarnak, minden komolyabb ellenőrzés nélkül. Az újságok hasábjain halomra jelennek meg cikkek kegyetlenkedésekről, lopásokról, összetűzésekről, sőt még gyilkosságokról is, melyeket fiatalkorúak követtek el, vagyvettek részt benne.

Több mint négyezer belgrádi középiskolás, körülbelül hat százalékuk, otthagyja az iskolát vagy évet ismétel – mutatják a belgrádi szakközépiskolák fórumának adatai. A függőségi betegségek különleges kórháza, a Vita felmérése szerint Szerbiában a fiatalok 59,9 százaléka ismer valakit, aki drogozik és narkotikumokat kínált, a megkérdezett középiskolások 81 százaléka 17 éves koráig már fogyasztott alkoholt, minden második kipróbálta a cigarettát, 29 százalékuk pedig játszik különböző szerencsejátékokat, főleg a fogadóirodákban.

„Egy kicsit mindannyian bűnösek vagyunk, a család, az iskola és a társaság, noha a legnagyobb felelősség a szülőket terheli” – mondja Slobodan Malušić, a Đuro Daničić Általános Iskola pedagógusa. „Az a probléma, hogy a gyerekeknek túl sok szabadidőt hagytunk. Ebből a szabadidőből született minden rossz dolog. Márkás ruhákat, autókat adtunk nekik, teljesítettük minden kívánságukat, azt gondolva, hogy ez a nevelés. Ehelyett a szülőknek időt kellene szentelniük arra, hogy foglalkozzanak a gyerekeikkel, hogy megadják nekik a lehetőséget a kreatív időtöltésre. A fiatalok harminc százaléka az iskolában hajlamos a lógásra, arra, hogy ne tanuljon, de súlyosabb dolgokra is. A fő oka ennek a szülői szervezés és a idő hiánya.”

Mint Malušić mondja, a pénz kergetése vagy a puszta túlélés biztosítása közben az anyukák és apukák gyakran nem érnek rá foglalkozni csemetéikkel. Az iskola ilyenkor nem sokat tehet.

„A meglévő törvényeket nem tartják tiszteletben, és noha a kiskorúak nem vásárolhatnak cigarettát és alkoholt, ők isznak és cigiznek” – mondja Malušić. „Éjjel kávézókban és diszkókban lógnak, akkor mennek haza, amikor kedvük szottyan. Ugyankkor, új törvények vannak készülőben, melyek egy kalap alá veszik a gyerekeket a felnőttekkel, sok döntést rájuk bíz majd, kezdve attól, hogy például már 15 éves koruktól maguk dönthetnek majd az orvosi kezelésről, a terhességről... Én pedig úgy vélem, a fiúk még a felnőttkor elérésével sem elég érettek.”

Branka Tišma pszichológus szerint a szülők lényegbeli hibákat követnek el gyerekeik nevelésében, amikor túl korán túl sok jogot adnak nekik.

„Sokat engednek meg nekik, ugyanakkor keveset várnak el tőlük. A gyerekek számára meg kellene szabni a kötelezettségeket és a világos határokat. Azok a gyerekek, akiket lefoglalnak a különféle aktivitások és kötelezettségek, általában jobb tanulók. Ma azonban egyre többször a gyerekek azok, akik megszabják a határokat, akit kérdeznek, és akik döntenek. Minden az ő óhajuknak van alárendelve, az anyukák és apukák pedig lágyszívűek. A szülők nem tudatosan teszik ezt, ők maguk is ebben a féktelen világban élnek, amikor az egész értékrendszer átértékelődött, a feje tetejére állt, kisiklottak a helyes nevelési módszerek, nem tudják, hogyan is neveljék helyesen a gyerekeiket” – mondja Tišma.

Amikor saját magukra és a döntéseikre vannak hagyatva, a gyerekek, fiatalok, serdülők – vélik a padagógusok – könnyen bajba keverednek. A mai szerbiai fiatalok "képlete": 13 éves koruk előtt elszívják az első cigarettát, 13 évesen először rúgnak be, 15 éves korukig szexuális viszonyuk is van, 16 évesen pedig már kipróbálták a marihuánát és a nyugtatókat. A fiatalkori bűnözés adatai Szerbiában még mindig rémísztőek.

„Jó úton járunk, hogy kicsússzon a gyeplő a kezünkből. Amikor a fiatalkori bűnözés kerül szóba, nem nőtt ugyan az esetek száma, de aggasztó az egyes esetek alkalmával tapasztalható mind nagyobb érzéketlenség és kegyetlenség. Évek óta csökken azoknak a feljegyzett eseteknek a száma, melyekért fiatalkorúak felelősek, de a probléma az, hogy a fiatalok egyre brutálisabbak. Ennek oka az empátia és az erkölcs hiánya, amit pedig a gyerekeknek a családban kellene megtanulniuk” – mondja Zlatko Nikolić kriminológus.

Egy valamiben azonban mindannyian egyetértenek: miután a szülőknek nincs idejük sem saját magukra, sem legközelebbi hozzátartozóikra, felhagytak gyerekeik nevelésével és azzal, hogy megtanítsák nekik a jó és a rossz közötti különbséget.

A szülőknek természetesen kész listájuk van az okokról, hogy miért nem szentelnek elég figyelmet a gyerekeiknek. „Ilyen tempó, munkahelyi és otthoni kötelezettségek mellett a gyerekeimet csak elalvás előtt látom” – mondja a belgrádi B. P. (35), két gyermek anyja. „Egész nap az óvodában vannak, este elviszi őket a nagymama, csak annyira marad időm, hogy megfürdessem őket és elmondjam az esti mesét. Gyakran még csak nem is vacsorázunk együtt. Az apjukat csak hétvégén látják, mert két állása van, hogy tudjuk fizetni a lakáshitelt. Engem pedig szombaton és vasárnap lefoglal a vasalás, a takarítás és a hét közben keletkezett káosz felszámolása”. (Novosti)