(Budapesti tudósítónktól)

Soha olyan sokszor nem emlegettek patkányt a magyarországi közéletben, mint az elmúlt néhány napban. A felelős Bangóné Borbély Ildikó, az MSZP egyik vezetője, aki meghökkentően aktív a médiában, ez pedig nagyon sokat elárul a szocialisták aktuális állapotáról. Bizonyára mindenki ismeri a történetet, a szocialista képviselő egy tévés szereplése alkalmával tett arról említést, hogy a Fidesz sikere arra is visszavezethető, hogy „nagyon sok patkány van ebben az országban”. Ezt a mondatot fejelte meg azzal Ujhelyi István MSZP-alelnök, hogy mostantól patkánykormányzatnak hívja a magyar kabinetet. Az internet, a modern kor faliújságja tele van patkánnyal, rajzokkal, fotókkal, videókkal, rohangálnak a folyosókon, aki Budapesten él, szinte azt érezheti, hogy mindenhol patkányokat lát, már ha hisz annak, amit a net elé tár. De nem érdemes. Magyarország és Budapest se patkányos. Mégis, a szellem kiszabadult a palackból. Pedig erre nem volt szükség.

Bangóné szavait a politikai spektrum teljes egészéből bírálták. Egyszerűen túlságosan sok, alpári, eszeveszett, politikushoz nem méltó kijelentés. Még kocsmaasztalnál se szabad ilyet mondani, és nagyon rossz, ha egyáltalán így gondolkodik. Mert lehet elmarasztaló véleménye egy választott képviselőnek, de a magyar társadalom bizonyos részét patkányhoz hasonlítani nem méltó senkihez. Ekkor kellett volna Bangónénak eltűnnie, vagyis legkésőbb ekkor, hiszen a szabadszájú képviselő mondott már cifrákat. A jelek szerint azonban nincs semmiféle retorzió, az MSZP magyarázza a bizonyítványát, a népi falfirkák pedig arról mesélnek, hogy más is hasonlított már szavazókat mindenféle csúnya állatokhoz. Pedig ez egy nagyon rossz taktika. Mindig csak a most van. Bangóné az EP-kampány idején, 2019-ben vált „patkányozó politikussá”. Ez pedig óhatatlanul ráég a képviselőre és a pártra egyaránt. Ezt nem tartja szimpatikusnak az elkötelezett MSZP-szavazó sem, csak egy nagyon szűk és nagyon radikális réteg. A többiek számára visszatetsző, a bizonytalanokról nem is beszélve.

Nem titok, hogy egy politikai párt alaposan átgondolja kampánystratégiáját, mielőtt belekezd. A fontos témákat kiválasztja, a megfelelő személyeket megbízza a munkával, elemzi a várható hatást, leszerződik bizonyos cégekkel, amelyek segítenek terjeszteni az igét. Bangóné kijelentése és az azt követő csapkodás azt mutatja, hogy az MSZP semmi ilyesmit nem tett. Nincsenek konkrét feladatok, amelyet végiggondoltak, a megfelelő személyeket se választották ki. A patkány úgy szaladt ki Bangóné száján, hogy arra nem kapott felhatalmazást, de nem is veszik komolyan, hogy egy ilyen baklövés milyen szörnyű hatással járhat a szavazóurnáknál. Az egész szomorú történet azt a képzetet kelti, hogy az MSZP egyszerűen nem készült fel az EP-választásra. Egy ilyen régi párt esetében ez meghökkentő, és nem is meglepő, ha végül képtelenek a jó eredmény elérésére. A kiszivárogtatott pártelnöki nyilatkozat is sokat sejtető persze, Tóth Bertalan azt mondta az eligazításon, hogy az MSZP már 2022-re készül. Ez egy másik kapitális hiba, hiszen a párt, amely mindig a távoli jövőbe néz, és mindig csak holnap fog nyerni elveszíti a pillanatot. Soha nem arra szavaznak az emberek, aki egy szép napon, mikor mi már öregek leszünk képes lesz nyerni. A választások mindig „most vasárnap” vannak.

A patkányos sztori ugyanakkor derűlátásra is okot ad. Azt mutatja, hogy bármennyire is csóváljuk a fejünket a közállapotok miatt, valójában egy ilyen szót nem vesz be a gyomra az átlagszavazónak. Még ha ő maga mond is ilyet, az mindenki számára visszatetsző, ha egy politikustól hallja. Azt várja el, hogy aki a tévében beszél, az képes legyen emelkedettebb fogalmazásra, az ne legyen dühtől vörös fejű harcos, hanem okos és diplomatikus politikus. Az ő jobbik énje. Ennek hatására visszatért a téli tüntetéseken felemelt, alpári szlogen ügye a médiában. Az O1G-ről van szó. No meg a legendás kiskunfélegyházi diáklányról, aki harsány, és borzasztó piszkos a szája. A baloldali pártok elfogadták, sőt támogatták a betűkódot és Nagy Blankát is, legfeljebb egymás között kérdezgették, vajon ez tényleg jó-e nekünk, vagy sem. A patkányos kijelentés óta látható, hogy a valóságban se az O1G, se Nagy Blanka nem sikertörténet, hanem épp ellenkezőleg. Ezek a jelenségek a választók „rossz énjét” jelentik, azt pedig senki se akarja látni. Nem akar senki mocskos szájú és alpári embereket látni a tévében, akik elveszítik az önkontrolljukat, és nem tudnak, nem is akarnak azonosulni velük. Bangóné viszont folytathatja, hiszen nincs helyette más.