A Vajdasági Magyar Szövetség 2015-ös belharcai, a Magyar Mozgalom megalakulása, illetve a kizárások/kilépések után megszakadt a felek között a kommunikáció, s ez az állapot már négy éve tart. Hogy a vajdasági magyar belharcnak milyen következményei vannak, azt mindannyian megtapasztalhattuk: hatalmas gyűlölet alakult ki a táborok között, folyik a más véleményen lévők besározása, egzisztenciális ellehetetlenítése, intézmények szűntek meg. Most, amikor a körülmények olyanok, hogy inkább összezárásra lenne szükség, a viszályt látva a csendes többség soraiból egyre többen döntenek úgy, hogy külföldön próbálnak szerencsét.

Az elvándorlás következményeit igazából még csak ezután tapasztalhatjuk meg, amikor nem tudjuk megnyitni a tervezett iskolai tagozatokat, illetve amikor hiába lesz minden választási ígéret, nem jön össze a kellő számú voks. Pedig egyre vészesebben közelednek a 2020-as szerbiai általános választások.

Intő jelek már érkeznek külföldről. Jó lenne, ha tanulni tudnánk mások kárán. Szlovákiában európai parlamenti képviselő nélkül maradt az ottani magyarság éppen a megosztottságuk miatt, de Romániában sem a tervezett eredmények születtek a belviszályból kifolyólag a májusi voksoláskor. Az ilyen eredmények kijózanítóan hatottak, van ahol megindult a párbeszéd, még ha nyögvenyelősen is.

Nálunk is egyre többen gondolják úgy, hogy le kellene ülniük egymással a szemben álló feleknek. „A vajdasági magyar közéletben beállt a klinikai halál állapota, a mindezt tetéző letargia pedig komoly akadálya az újraélesztésnek” – írta például Pressburger Csaba a Családi Körben.

Elsőként Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke kínálta fel a párbeszéd lehetőségét a Magyar Mozgalomnak, még tavaly novemberben, az MNT választásokkor, az eredmények bejelentésével egyidejűleg.

„Jó volna szót érteni a nemzeti jelentőségű ügyekben. Próbáljunk együttműködni. Mi a magunk részéről azt a közmondást kívánjuk betartani, hogy amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten! Holnaptól egy új idő kezdődik. Nézzük, mit fognak csinálni! Bizonyítsák be, amit próbáltak elfogadtatni a választókkal. Jó lenne az egymás hergelését abbahagyni és olyan irányba elindulni, amely építi ezt a közösséget” – mondta akkor a VMSZ elnöke, de másnap reggel már vissza is vonta a békejobbot, mert – mind fogalmazott – a Magyar Mozgalom még a választások estjén csípőből visszautasította az ajánlatát.

Időközben elmúlt háromnegyed év, s a Szent István ünnepségeken elhangzottak mindkét fél részéről olyan mondatok, amelyekből arra lehet következtetni, hogy mégiscsak jó lenne valamiféle együttműködés.

Augusztus 17-én Palicson Pásztor arról beszélt, hogy a vajdasági magyaroknak meg kell hozniuk saját döntéseiket. A jövő évi választásokra utalt ezzel, s nyilvánosan arra kért minden vajdasági magyart, éljen és dolgozzon, boldoguljon bárhol a világban, álljon a nemzet oldalára, álljon a vajdasági magyar közösség oldalára, jöjjön haza és szavazzon majd a nemzeti közösségre. Ezután hozzátette:

„Ugyanakkor az előttünk álló időszakban konkrét lépésekkel kívánok olyan helyzetet teremteni, amiben mindenkinek lehetősége lesz nyíltan állást foglalni, kimondani, hogy mit képvisel és miért, elmondani, hogy amit képvisel, előrébb fogja-e vinni a vajdasági magyar közösség ügyét. Legyen egyértelmű, hogy a nemzetet erősítő közös döntés oldalán áll vagy ellenzi a nemzetben gondolkodó közösségi megmaradás politikáját. Mert ilyen egyszerű a helyzet és ilyen óriási a tét.”

A mondatok a kontextusba ágyazva felfoghatóak úgyis, hogy a VMSZ elnöke kész a párbeszédre a másként gondolkodókkal is.

A Magyar Mozgalom augusztus 20-án Horgoson megkoszorúzta Szent István szobrát. Beszédet Józsa László, az MM elnökségi tagja mondott. Nagyjából hasonló gondolatokat fogalmazott meg, mint Pásztor István. A többi közt azt mondta:

„Az eddigi pártpolitizálás helyett belátható időn belül olyan érdemi együttműködést kell létesíteni, amelybe be kell vonni a nagyobb társadalmi szervezeteket, az egyházközösségeket és a kis közösségek vezetőit. Csak a közösségi összefogás hozhatja meg a várt eredményt.”

Nem tudni, hogy a palicsi és a horgosi mondatok egyféle puhatolózási szándékkal hangzottak-e el, hogy felmérjék, a másik fél kész-e a párbeszédre. Ha igen, akkor most tűzszünetre lenne szükség, mert nem kellenek különféle meggondolatlan nyilatkozatok, amelyek megint ellehetetlenítenék a vajdasági magyar-magyar közeledést.