Fotó: pestisracok.hu 

Tóth Csaba és Karácsony Gergely. Örök-e a barátság?

A politikai botrányok egyik tipikus eleme a lehallgatott, mindent felfedő beszéd, amelyet valaki kiszivárogtat a sajtónak. Láttunk ilyet filmen és a valóságban is, leghíresebb mindenképp Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde, amelynek szófordulatai szállóigékké váltak és ma is kísértik a másodvirágzását élő politikust. Karácsony Gergely pedig hasonlít a volt kormányfőhöz, az ő beszélgetését is felvette valaki, ki is szivárogtatta, de a budapesti főpolgármesteri pozícióért küzdő, szinte teljesen kaotikus pártkötődéssel bíró politikus igazi amatőr hírhedt elődjéhez képest.

Persze az elhangzottak már magukban is jócskán adnak muníciót azoknak, akik ellenzik Karácsony szereplését, és azt Churchill óta tudjuk, az igazi ellenség ott ül a háta mögött, a saját padsorában, nem a képviselőház ellenkező oldalán. Azaz nem érdemes kizárni, hogy belső munka volt a megszellőztetés, hiszen olyan vita, alkalmasint háború dúl egyes pártszervezeteken belül, hogy egy közepesen komoly gengszterbanda is megirigyelné. Karácsony a nyilvánosságra hozott hangfelvételen azt mondja, a szocialisták fölött valakinek kontrollt kell gyakorolnia, olyan embernek, aki maga is tagja a pártnak, ellenkező esetben a helybéli szervezet tagsága által támogatott vezető „két perc után nem fogja tudni, hogy hol van, és szétlopnak körülötte mindent”. Itt kerül a képbe Horváth Csaba, aki Karácsony szerint legalább tudja, „mi az, amiért börtönbe lehet menni”. A beszélgetésből az is kiderül, hogy vélhetően nagyon nincs jóban Karácsony Tóth Csabával, a zuglói szocialisták egyik befolyásos alakjával, utólag viszont Tóth és Karácsony is egymás vállát lapogatta a virtuális térben, jelezve, hogy egy szó sem igaz arról, hogy Tóth megfenyegette volna Karácsony Gergely családját.

Estig lehetne idézgetni a szövegből, annyira tankönyvi példa, mit nem szabad csinálni egy politikusnak. Ő képvisel valamit, egy eszmét, egy irányvonalat, ráadásul rengeteg embert, akik számítanak rá. A rögvalóság kimondása mindent a sárba dönt, utána mosakodni pedig szinte lehetetlen. Persze Karácsony is megpróbálta, de kevés sikerrel. A gúnyos „nem tartunk attól, hogy Gy. Németh Erzsébet nyerhet a XVII. kerületben” kijelentést nem lehet azzal kijavítani, hogy „igenis hiszem, hogy Gy. Németh Erzsébet nyerni tud a XVII. kerületben!”. Utóbbi ugyanis kényszerű, kincstári optimizmus, előbbi pedig a hit teljes hiányáról árulkodik. Ráadásul azt gondolta a beszélő, hogy a kiábrándult szöveg nem fog kikerülni a sajtónak. Mert olyan embernek beszél, aki nem fogja őt felültetni.

A baloldali-liberális ellenzék első számú ígérete az, hogy tiszta a keze, bármit is bizonyítson az elmúlt néhány évtized. Azt mondja, a Fidesz korrupt politikusok gyűjtőhelye, és ennek aztán vége lenne akkor, ha ők kerülnének irányító pozícióba. A ferencvárosi ellenzéki jelölt, Baranyi Krisztina plakátjain fel is vette a „tisztakéz” melléknevet. Persze semmi sem bizonyítja, hogy Baranyi nem korrupt, de Karácsony szavai azt valószínűsítik, hogy a szocialista siserahad arra vár, hogy odajusson a szavazók jóvoltából a húsosfazék mellé. Akkor pedig nagyon mélyen fogják megmeríteni a kanalukat, túl mélyen is. Ez ellen pedig semmit se lehet tenni, hiszen vannak olyan háttéralkuk, olyan zűrös ügyek, amelyekben az említett politikusok nyakig benne vannak. Ők azok, akikről el kellene hitetni, hogy feddhetetlen, tiszta kezű, a kerületért élő politikusok, lokálpatrióták. Pedig van közöttük nem egy, akik körbejárják az országot, s itt-ott hitet tesznek a szűkebb haza mellett, mert ott él az édesanyjuk, vagy oda jártak hegedülni, amikor nyolc évesek voltak. Karácsony Gergely pályafutásáról itt is írtam, azt feltételezve, hogy felégeti a hidat maga mögött, amely Zuglóba vezetne vissza. Pedig talán csak sokkal többet tud az emberi ambíció sötét oldaláról, főleg a zuglói szocialisták gátlástalanságáról. Amelyről azt mondta, Zuglóban őt „elássák”, és ezt tisztázni igyekezvén arra utalt, Zugló amolyan politikai süllyesztő, márpedig a XIV. kerület ennél többet érdemel. Nem tűnik túl valószínűnek, hogy ezt bárki elhiszi, az elásás és a jelentéktelenné válás között igen nagy a különbség. Például az, hogy a második esetben életben marad valaki, az elsőben pedig nem. Ezt a beszédet pedig borzasztó nehéz lesz jelentéktelen kampányeseményként feltüntetni. Jobb óvakodni a zuglói szocialistáktól. A csepeli szocialistáknál talán nincs keményebb, de a kedélyes kertvárosban is lehetnek súlyos ügyek.