Végül csak működött a mesterterv, az összefogás sikerre vezette az ellenzéki erőket, még akkor is, ha ezzel együtt is hatalmas többség szavazott a Fidesz képviselőire és polgármester-jelöltjeire. De Budapest, annak belső kerületei, az ikonikus Vár, a vidéki nagyvárosok némelyike, az bizony ellenzéki kezekbe került.

Még nagyon rossz jelölttel is lehet nyerni, ha azt a hívószót teszik a plakátra, hogy ez NEM Orbán pártja. A számok azt mutatják, hogy akik öt éve a Fidesz jelöltjeire szavaztak, azok idén is ezt tették, szinte mindenhol bizonyos mértékben nőtt a szavazatszám, csakhogy közben a sok pártból álló összefogás megkapta azokat a szavazatokat, amelyek korábban szétaprózódtak. Meglepő fordulat, de van ilyen, amikor nem jön be az elemzés. Gyurcsány Ferenctől a Jobbikig olyan közösség alakult ki, amely csírája lehet a 2022-es országgyűlési választásokon az újabb, erősebb baloldali pártnak, no de addig még nem érdemes nézni, mert ahhoz teljesen más kell, viszont látható, ez a politika 2019 őszén sikerre vitte az ellenzéki erőket. Az ezeken a hasábokon is sokat emlegetett Horváth Csaba nyerni tudott Zuglóban, ez mindent elmond arról, miként gondolkodik jelenleg Budapest.

Szinte semmit se jelent, hogy ki milyen tevékenységet végzett, ha az emberek számára elidegenítő a pártlogó. Márpedig most azok szavaztak a Fidesz embereire, akik elkötelezettek voltak, a bizonytalanok és a politikával csak választások idején törődők jórészt a narancs ellen voksoltak. Ne feledjük, kilenc éve van kormányon a Fidesz, és egyértelműen elhasználódott ez a fajta politizálás. Nem számít se az anyagi helyzet, se a hívószavak. A média sem mindenható, ismét bebizonyosodott, hogy az emberek nem az alapján szavaznak, amit olvasnak. Borkai Zsolt nevétől és botrányától volt hangos a hazai média, ennek ellenére megszavazta Győr népe polgármesterének, ugyanakkor kicsit ikonná vált, olyan emberré, akihez feltehetően hasonlít minden fideszes politikus. Jelenleg nem jó az imázsa a fideszeseknek a médiában, se az emberek körében. Ha erre nem tud figyelni a Fidesz, s idejekorán tenni ellene, akkor három év múlva súlyos helyzetbe kerülhet. Feltehetően tud és fog figyelni. Főleg azért, mert a kormányzó párt az önkormányzati választásokat annak ellenére vereségként fogja fel, hogy ha ez egy parlamenti választás lett volna, akkor is nagyon kényelmes többséggel tudott volna kormányt alakítani a Fidesz.

A vasárnapi voksolást hosszú ideig fogja elemezni a magyar média, szakértők és politikusok fognak róla beszélni, utóbbiak közül többen kirostálódtak, búcsúznak a közélettől, vagy hamarosan így fog történni. Ez pedig kicsit se baj. Mindig szükség van frissítésre, átalakulásra, egyetlen társadalom se képes olyan modellt létrehozni, amely tökéletesen statikusan működik, mindenki megelégedésére. A demokrácia ezt nem teszi lehetővé. Márpedig vasárnap este kiderült, hogy az ellenzéki pártok folyamatos mantrája nem igaz. Magyarországon működő demokrácia van, mindenki arra szavaz, amire akar, a média túlsúlya is teljesen viszonylagos. A választás estéje is amolyan ünnep volt, tisztességes nyilatkozatokkal, egymást becsülő politikusokkal, örömmel és bánattal. Persze, hogy örül valaki, ha őt választják, és bánkódik, ha nem rá szavaz a többség. De ez mégiscsak egy feladat, egy hatalmas munka, amelyet el kell végezni.

Remélhetőleg ez valóban működni fog. A választások során sikeres összefogás ma még nem párt, várhatóan nem is lesz az soha. Ehhez túl nagy a szakadék az érdekek között. A sikert követő szürke és dolgos hétköznapok azt követelik meg, hogy működjön együtt mindenki a közösség érdekében. Nagyon is papírízű ez a megfogalmazás, tudom én, meg is lepne, ha amolyan ideális kommunaként az egyes önkormányzatok háttérbe szorítanák az önérdeket, és útfelújítással, óvodafejlesztéssel és faültetéssel törődnének. A legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy rengeteg összeveszés és látványos csata során fogják egymást marni a képviselők, a médiában pedig felerősödik az az iszonyú sértő álláspont, hogy a vidéki Magyarország a Fideszre szavaz, mert olyan buta, mint a tök, a kifinomult és elit Budapest pedig épp ezért ellenzéki. A nagyon torz és sértő felvetés azt feltételezi, hogy a vidéki ember Debrecentől Szigetújfaluig kizárólag a köztévét nézi és a Magyar Nemzetet olvassa, amelyek kormányszócsőként működnek, így ott nem gondolkodnak az emberek, ahogy az említett sajtótermékek munkatársai sem. Ez a régi toposz most felerősödhet, amely nem tesz jót a közhangulatnak.