Valami ilyesmi volt a Fidesz egyik budapesti kampányszlogenje az önkormányzati választások idején, Budapest nem cirkusz. Nem lehet odadobni olyan embereknek, akik saját pecsenyéjüket sütögetik, és pozíciót látnak a polgármesteri posztban, nem feladatot, elvégzendő munkát. Aztán történt, ami történt, mégis olyanok kerültek be, akik eddig nem igazolták, hogy olyan jó vezetők lennének, de ki tudja, mit hoz a jövő. Viszont van egy vörös vonal, amelyet nem szabad átlépni.

Hadházy Ákos viszont átlépte. Sokszor csinált már ilyet a Lehet Más a Politika egykori képviselője, aki ma függetlenként vitt oda bizonyos táblákat a miniszterelnök elé, mikor Orbán Viktor beszélni kezdett az Országházban. Miközben a kormányfő arról tartott beszédet, hogy miként fog együttműködni minden megválasztott polgármesterrel a kormányzat, és megköszönte mindenkinek a részvételt, s a választóknak a leadott szavazatokat, a képviselő gúnyos feliratokat tartott fel, amelyen olyanok álltak, hogy „Muszáj hazudnia, mert túl sokat lopott”. Aztán jött a felháborodás, Hadházytól elvitték a táblákat, volt kis képviselő-dulakodás, hangoskodás, egy bárgyún mosolygó Hadházy. Valamint a házelnök szólt, hogy ez a képviselőház, nem cirkusz.

Bizony, ezt fontos lenne felismernie mindenkinek. Választott képviselőkről van szó, olyanokról, akik valakiket képviselnek. Mert ez egy ilyen rendszer. Nem olyanok ülnek a parlamentben, akik onnantól saját fejük után mehetnek, hanem onnantól őrületes felelősség nyomja a vállukat. Aki ezt nem érzi, az nem alkalmas a parlamenti képviselői megbízatásra. Hadházy más táblát is felmutatott. Ezen trágár szavak voltak láthatóak, olyanok, amelyeket ide se írhatok le, mert ez egy sajtótermék, amelynek megvannak a maga szabályai. A T. Háznak is megvannak a szabályai, amelyeket be kell tartani. Mégse sikerül. Mert Hadházy Ákos szerint ő maga a törvény, neki nem parancsol senki.

A parlamenti ülésszak pedig arról szól, hogy ki hogy képtelen elvégezni a munkáját. Az MSZP elnöke – Tóth Bertalanról van szó, ma is komoly pénzt ér egy műveltségi vetélkedőn – azt mondta, a fideszes képviselők nevetgéltek, amikor a rabszolgatörvényt megszavazták, eközben összekovácsolódott az utca népe. Pedig egy hatalmas porhintés volt az a kovácsolódás, nem is voltak túl sokan, a szóban forgó törvény pedig gyakorlatilag senkit se érint, nem volt igaz a túlóráztatás, a három év múlva kifizetendő túlórapénz, egyszerű politikai manőver volt, amely egyébként nem is volt túl sikeres. Szabó Tímea (Párbeszéd) pedig azt mondta, elkezdődött a folyamat, amelynek során fel fogják szabadítani az egész országot, most Budapesttel kezdődött, s el fog jutni a győzedelmes végcélhoz, a 2022-es választási sikerig.

Persze nem tudjuk, mi lesz két és fél év múlva az országgyűlési választásokon. De Szabó Tímea is vicces kedvében volt, mert felrótta a kormányfőnek, hogy nem kívánt „boldog karácsonyt”, pedig ugyebár ez dukál. Csakhogy ez egy vicc. Oda is való, a kávézóba, a buszra, a baráti beszélgetésekre. A Ház azért Tisztelt, mert egymást tisztelő, egymástól eltérően gondolkodó, de ugyanazért a célért küzdő emberek közössége. 199 olyan ember ül ott, akik az egész országot leképezik. Most pedig joggal mondhatja az egyszeri szavazó, hogy na vajon kinek a nevében gúnyolódik Szabó Tímea, ki támogatja Hadházy otrombaságait, kinek áll érdekében a Tisztelt Házból disznóólat csinálni. Az ellenzéki politikusok az önkormányzati választások eredményét egyértelműen úgy kezelik, mint fényes győzelmet a Fidesz felett, s a megválasztott polgármesterekre a kormány körme alatti tüskeként számítanak. Ez pedig a cirkusz és a disznóól felé tereli a Házat, politikai szablyává teszi Dunaújvárost és Szegedet, valamint bizony Budapestet is.

A konszenzus pedig fontos, hogy legyen meg minden képviselőben egy olyan akarat, hogy jót akar tenni ezzel az országgal, a városával, és a demokrácia alapvetéseként elfogadja a választók akaratát. Ezt a kormányoldal láthatóan és egyértelműen elfogadja. Tarlós István elsőként gratulált Karácsony Gergelynek, a miniszterelnök pedig hitet tett amellett, hogy ez a demokratikus akarat, amelyet tiszteletben fog tartani mindenki. Ha az ellenzék csak azt a választói akaratot tiszteli, amely az ő képviselőit emeli pozícióba, de a kormány legitimitását megkérdőjelezi, akkor nagyon komolyan el kell gondolkodni, merre is halad ez az ellenzéki kavalkád, s milyen eszközökhöz nyúlnak, hogy elfoglalhassák a szerintük őket megillető posztokat az ország élén.