Ezt elég jól ismeri mindenki, aki keresztény. Az arc másik felét, amelyet oda kell nyújtani, ha az első félre már megkapta Krisztus követője a pofont. Amolyan automatizmus ez, mert Jézus mondta, és ezt épp ismertsége miatt mindenki alapvetőnek tartja, szinte elvárja a második pofont az első után. Mert minket szokás és lehet is ütni, főleg így, 2019-ben, mikor a világegyház plébániák sokaságává szóródott szét, a politikai befolyás pedig szinte teljesen elenyészett. A Kúria kimondta, hogy 2016-ban az abortuszpárti aktivisták által végrehajtott performansz nem számít kiemelkedő sértésnek, azt a katolikusok tűrjék el. A sztori ismerős lehet, egy kis csoport a lengyel nagykövetség előtt tartott tüntetésen „abortusztablettával” játszott, úgy téve, mintha azzal áldoztatnának meg embereket. Egy fiatalember beöltözött papnak, és elbohóckodott a kamerák kereszttüzében, hitet tett mindazon dolgok mellett, amely bűnnek számít az egyházban. A Kúria szerint viszont mivel a helyszínen ez nem okozott közbotrányt, a katolikusoknak tűrniük kell.

Az aktivista pedig mindent megtett. Látott egy filmet, amelyben látszott, hogy nézett ki egy pap Dél-Olaszországban a XIX. században, szerzett is egy ilyen gúnyát a jelmezkölcsönzőből. (Hibás) latinul köszöntötte az egybegyűlteket, mert nem tudja, hogy a II. vatikáni zsinat óta, 1965-től kezdve ez már nem divatos. Az egyház belső ügyeiről, a követendő útról, a vitákról semmit nem tud, de nem is ez a fontos számára, hiszen az ő célja kizárólag a provokáció. Meddig lehet azt az arcot pofozni, jobbról s balról? Láthatóan bármeddig. Erre hivatalos jogi állásfoglalás is született, és eldönthette a Kúria, hogy miként is néz ki az a bizonyos közbotrány. Mert mondjuk akkor sírnak az újságírók vagy hangosan hujjogatnak? Elvörösödik az operatőr? Mi a konkrét jele a közbotránynak? Mivel ilyen nincs, ez kizárólag vélemény. A Kúria pedig úgy döntött, a katolikusok üthetőek, mert sokan vannak és teljesen mellékes, kapnak-e még egy pofont, vagy sem, ők ebben nagyon tapasztaltak.

Ezt a pofozást kicsit távolabb tőlünk ugyanúgy megtapasztalja mindenki, aki Krisztus útján jár, hiszen kiveszett mostanra az a természetes viselkedésforma, hogy mi, keresztények egy közösséget alkotunk. A nyugati országok társadalmaiban legalább annyi vallásfilozófus van, mint futballszakértő, olyan átlagemberek, akik a vallástól elemelkedve magyarázzák meg, mit is kellene tennie egy kereszténynek. Tordai Bence, a magyar parlament leghevesebb aktivistája például Jézus elveit radikálisan baloldali humanizmusnak tartotta, és nagyon hamar ívet húzott a történelem sorsfordító, semmi máshoz nem hasonlító földrengése, azaz Jézus Krisztus élete, halála és feltámadása, valamint a magyar parlament épp aktuális vitája között. Mert ez súlyban az ő szemében nagyjából hasonló. Jézus humanista gondolkodó volt? Hát persze, mint John Lennon vagy Rotterdami Erasmus. Ezek is pofonok, ezeket is tűrni kell, hiszen csak egy ellenpofon lehetne a megoldás, de nem, azt nem szabad, mert akkor ott bukik a krisztusi eszmény. A Közel-Keleten nagy szakállú dúvadak döntik el, hogy ki milyen utat kövessen, s vagy megtagadod istenedet, s követed az iszlámot, vagy akkora pofont kapsz, hogy a fejed is leszakad tőle. A nyugati államok, amelyek már rég teljesen máshogy gondolkodnak, mint száz éve azt mondják, legyen nyugalom, ne bántsuk egymást. Egyik is ember, a másik is. De ez csak annyit mutat ott, a harcosok vidékén, hogy a keresztény semmivel se áll közelebb a nyugati, felvilágosult és modern ország szívéhez, mint a muszlim, nem vállal közösséget vele, és természetesen a kisujját se fogja mozdítani azért, hogy megvédje azt a szerencsétlent, akit hite miatt üldöznek és pofoznak. Erről tartottak Budapesten egy konferenciát, mert Magyarország hivatalos programot hirdetett a keresztények megvédésére. Nem a vallási kisebbségekről van szó, hanem konkrétan a keresztényekről, akik olyanok, mint mi, csak nem itt élnek közöttünk. A hívó szóra egyetlen ország se reagált, mert egyszerűen nem ilyen a nyugati világ. A keresztény többségű országok is aggódva vállalnak közösséget a távol élő keresztényekkel, mert ez már politikailag nem korrekt, inkább vállalják, hogy kapnak egy-egy pofont. Ha viszont így kiüresedik az identitás, akkor lesz sok százmillió, vallás és nemzetiség nélküli európai, akik képtelenek bármilyen közösségi gondolkodásra, s mindig csak azt fogják meglátni, mi az, amiben én különbözöm a szomszédomtól.