Fotó: pestisracok.hu 

A papnak öltözött aktivista cukorkáival. Poros ötlet, borzasztó megvalósítás

Ezt elég jól ismeri mindenki, aki keresztény. Az arc másik felét, amelyet oda kell nyújtani, ha az első félre már megkapta Krisztus követője a pofont. Amolyan automatizmus ez, mert Jézus mondta, és ezt épp ismertsége miatt mindenki alapvetőnek tartja, szinte elvárja a második pofont az első után. Mert minket szokás és lehet is ütni, főleg így, 2019-ben, mikor a világegyház plébániák sokaságává szóródott szét, a politikai befolyás pedig szinte teljesen elenyészett. A Kúria kimondta, hogy 2016-ban az abortuszpárti aktivisták által végrehajtott performansz nem számít kiemelkedő sértésnek, azt a katolikusok tűrjék el. A sztori ismerős lehet, egy kis csoport a lengyel nagykövetség előtt tartott tüntetésen „abortusztablettával” játszott, úgy téve, mintha azzal áldoztatnának meg embereket. Egy fiatalember beöltözött papnak, és elbohóckodott a kamerák kereszttüzében, hitet tett mindazon dolgok mellett, amely bűnnek számít az egyházban. A Kúria szerint viszont mivel a helyszínen ez nem okozott közbotrányt, a katolikusoknak tűrniük kell.

Az aktivista pedig mindent megtett. Látott egy filmet, amelyben látszott, hogy nézett ki egy pap Dél-Olaszországban a XIX. században, szerzett is egy ilyen gúnyát a jelmezkölcsönzőből. (Hibás) latinul köszöntötte az egybegyűlteket, mert nem tudja, hogy a II. vatikáni zsinat óta, 1965-től kezdve ez már nem divatos. Az egyház belső ügyeiről, a követendő útról, a vitákról semmit nem tud, de nem is ez a fontos számára, hiszen az ő célja kizárólag a provokáció. Meddig lehet azt az arcot pofozni, jobbról s balról? Láthatóan bármeddig. Erre hivatalos jogi állásfoglalás is született, és eldönthette a Kúria, hogy miként is néz ki az a bizonyos közbotrány. Mert mondjuk akkor sírnak az újságírók vagy hangosan hujjogatnak? Elvörösödik az operatőr? Mi a konkrét jele a közbotránynak? Mivel ilyen nincs, ez kizárólag vélemény. A Kúria pedig úgy döntött, a katolikusok üthetőek, mert sokan vannak és teljesen mellékes, kapnak-e még egy pofont, vagy sem, ők ebben nagyon tapasztaltak.

Ezt a pofozást kicsit távolabb tőlünk ugyanúgy megtapasztalja mindenki, aki Krisztus útján jár, hiszen kiveszett mostanra az a természetes viselkedésforma, hogy mi, keresztények egy közösséget alkotunk. A nyugati országok társadalmaiban legalább annyi vallásfilozófus van, mint futballszakértő, olyan átlagemberek, akik a vallástól elemelkedve magyarázzák meg, mit is kellene tennie egy kereszténynek. Tordai Bence, a magyar parlament leghevesebb aktivistája például Jézus elveit radikálisan baloldali humanizmusnak tartotta, és nagyon hamar ívet húzott a történelem sorsfordító, semmi máshoz nem hasonlító földrengése, azaz Jézus Krisztus élete, halála és feltámadása, valamint a magyar parlament épp aktuális vitája között. Mert ez súlyban az ő szemében nagyjából hasonló. Jézus humanista gondolkodó volt? Hát persze, mint John Lennon vagy Rotterdami Erasmus. Ezek is pofonok, ezeket is tűrni kell, hiszen csak egy ellenpofon lehetne a megoldás, de nem, azt nem szabad, mert akkor ott bukik a krisztusi eszmény. A Közel-Keleten nagy szakállú dúvadak döntik el, hogy ki milyen utat kövessen, s vagy megtagadod istenedet, s követed az iszlámot, vagy akkora pofont kapsz, hogy a fejed is leszakad tőle. A nyugati államok, amelyek már rég teljesen máshogy gondolkodnak, mint száz éve azt mondják, legyen nyugalom, ne bántsuk egymást. Egyik is ember, a másik is. De ez csak annyit mutat ott, a harcosok vidékén, hogy a keresztény semmivel se áll közelebb a nyugati, felvilágosult és modern ország szívéhez, mint a muszlim, nem vállal közösséget vele, és természetesen a kisujját se fogja mozdítani azért, hogy megvédje azt a szerencsétlent, akit hite miatt üldöznek és pofoznak. Erről tartottak Budapesten egy konferenciát, mert Magyarország hivatalos programot hirdetett a keresztények megvédésére. Nem a vallási kisebbségekről van szó, hanem konkrétan a keresztényekről, akik olyanok, mint mi, csak nem itt élnek közöttünk. A hívó szóra egyetlen ország se reagált, mert egyszerűen nem ilyen a nyugati világ. A keresztény többségű országok is aggódva vállalnak közösséget a távol élő keresztényekkel, mert ez már politikailag nem korrekt, inkább vállalják, hogy kapnak egy-egy pofont. Ha viszont így kiüresedik az identitás, akkor lesz sok százmillió, vallás és nemzetiség nélküli európai, akik képtelenek bármilyen közösségi gondolkodásra, s mindig csak azt fogják meglátni, mi az, amiben én különbözöm a szomszédomtól.