Fotó: singletrackworld.com 

Boris Johnson környezettudatos munkábabiciklizése. Szavazatot hoz, de nem teszi zölddé a bolygót.

Nem volt meglepő, hogy Orbán Viktor évértékelő beszédében hangsúlyos helyet kapott a klímasemleges gazdaságra való törekvés, új akcióterv, amelynek végeredményeként a magyar gazdaság nem fogja terhelni a környezetet, legalábbis nem annyira, mint jelenleg. Bár az ügy mélyen át van politizálva, sőt a Greta Thunberg-jelenség is mutatja, hiszterizálva, de valós probléma, amellyel foglalkozni kell. De nem úgy, ahogy Greta, és nem is úgy, ahogy az európai zöldpártok teszik.

A fosszilis energiahordozók felhasználásának azonnali befejezése egyszerű populizmus, nem más. A kenyeret és a tejet teherautó viszi a boltba, a kombájn gázolajjal működik, a tömegközlekedéshez is elengedhetetlen ez az üzemanyag, no meg a mi autónk is benzint fogyaszt, és nem reális, hogy mindenki biciklizzen mindenhová. A társadalom nem szereti az ilyen hirtelen ugrásokat, nem is képes átugrani az ekkora akadályokat, káoszt teremtő nonszensz a felvetés. De hatásos, ha a politikát nézzük. Mert nem csak a zöldpártok törtek előre a klímaválság elméletének hatására, de a közbeszédben is természetessé vált, hogy a katasztrófa be fog következni, az iskolákban is erről mesélnek a gyerekeknek. Ez hasonló alapvetés, mint a Föld forgása vagy az évszakok változása. Az elektromos autók viszonylag csekély hatásfokuk és horror áruk ellenére a piacok urai, az autóvásárlók pedig fontosnak tartják, hogy az új kocsi ne szennyezze a környezetet. Az érezhető elmozdulás pedig azt jelenti, hogy ebben a mozgalomban részt kell venni. Mert üzlet, mert fontos, és mert valóban lehet tenni a tisztább környezetért. Csak nem mindegy, milyen áron.

A németek egykor a fukusimai atomkatasztrófa hatására állították le a saját nukleáris erőműveiket, és most küzdenek, hogy szénből pótolják a kiesett mennyiséget. Mert szén van, az egész Saar-vidék erről szól. Koszos, de olcsó, és az iparnak szüksége van a szénre és az energiára. Az acélgyártásnak szintén, amiből Mercedes meg BMW lesz, így ez semmiképp nem pótolható mással. De a mozgalomban hatalmas összegek rejlenek, amelyekre a magyar gazdaságnak szüksége van. A korszak nagybefektetői már nem kövérek, nem szivaroznak, nem öregek, hanem sportolnak, elektromos autót hajtanak, esetleg gyártanak, és hatalmas összegeket fektetnek be a klímaváltozás megállításába. Mert most ez a trendi. Most ez gyárt pénzt.

Ennél fogva szükséges és fontos lépés a klímavédelmi akcióterv, amely nem hisztérikusan és átgondolatlanul, hanem jól megtervezett lépésekkel fogja kipucolni a hazai gazdaságot. Támogatást kapnak a kis cégek, ha napenergiát felhasználva biztosítanák energiaigényüket, a nagy cégekkel pedig folyamatosan menne az átállás. A járműpark is fokozatosan cserélődne le a tömegközlekedésben, nem kellene sokkszerűen megszabadulni a régi dízelektől. Mert ez így valóban működik, és ha van közös akarat, működhet is. Hosszú távon. Ettől ugyan nem lesz zöldebb a bolygó, hiszen nem Magyarország itt a fő szennyező, és nem is feltétlenül ez a célja az egész átalakításnak. Ugyanis soha nem szabad senkit arra kényszeríteni, hogy a saját érdekeit félretéve egy nagy, magasztos eszme érdekében hajtson végre valami nagyon súlyos életmódváltást. Mert a magasztos eszme lehet bármilyen csodálatos, a mindennapokra leszűrődve egyszerű nyűggé alakul. A kommunizmus idején is ez volt az elmélet, hogy most ugyan még nagyon rossz az élet, de ha összeszorított foggal küzdünk, akkor eljön a földi paradicsom. Ha meg nem jött el, akkor nyilván a munkával volt a gond, a lelkesedés nem volt megfelelő. Egy kimutatás szerint ha csak az amerikaiak egy évre lemondanának a fagylaltról, az egész világon meg lehetne szüntetni a maláriát. Ez pedig nagyon magasztos elképzelés, és valójában csekély lemondás. De nem, az amerikaiak nem fognak lemondani a fagylaltról. Az nekik pontosan ugyanolyan fontos, mint az összes megszerzett jog. Az életmódhoz hozzátartozik, hogy igenis tudnak fagylaltot enni, és senki se tudja bizonyítani, hogy a fagyi ára malária-vakcinává alakul át. Mert ez a világfalu zsugorodik, de mégis hétmilliárd ember él benne, és nem bízik senki senkiben.

A nagyvárosi ember szinte automatikusan gyűjti szelektíven a szemetét, falun ez kicsit kevésbé egyszerű, de megoldják ott is. Ha a nagy számokat nézzük, a szelektív hulladékgyűjtés egyáltalán nem olyan hatalmas üzlet, állami támogatás van rá, hogy működjön, az újrahasznosítás pedig drága és gyerekcipőben van. Nem is lett tisztább tőle a környezet, inkább csak egy újfajta üzleti vállalkozás. De az igaz, hogy nem káros.