Fotó: szekelyhon.ro 

Hatalmas székely zászló kibontása Zeteváralján. Nem látszanak

Ennyien, vagyis ennél is kicsivel többen írták alá azt a petíciót, amelyet a Székely Nemzeti Tanács kezdett el az őshonos népek önrendelkezési jogának elismertetéséről. Siker, hiszen egymillióan aláírták, s ismét működött az összefogás. Nemzeti üggyé vált a petíció sikere a mostani válságos időszakban is. Mellé állt a kormány és az ellenzék egy része is, híres sportolók és színészek buzdítottak aláírásra, határon innen és túl is folyt a mozgósítás, így sikerült az alapvető célt elérni. Ám bizonyos kérdések mégis megmaradtak a siker ellenére is, amelyekkel mindenképp foglalkozni kell, ha másképp nem, legalábbis tudatosítani őket.

Ilyen például az, hogy a kimutatások alapján gyakorlatilag csak minket, magyarokat érdekel ez a téma. Persze ha már a székelyek írták ki, csakis arról szól, hogy a gyakorlatilag láthatatlan romániai magyar kisebbség láthatóvá váljon, ez pedig a Lajtán túl cseppet se érdekli az embereket. Nem rezonálnak a székelyekkel együtt a dél-tiroliak vagy a baszkok, az okszitánok vagy a lappok. Nem jut el hozzájuk az üzenet, vagy ha igen, legyintenek egyet. A többségi nemzetek pedig akármilyen szívélyesek is velünk, magyarokkal, saját országukkal törődnek. Ezért aztán az örök testvériségbe forrt lengyelekkel se tudtuk megértetni, miért fontos ez a kérdés, miért kellene aláírniuk a mi érdekünkben a petíciót. Ott van nekik ugyanis Szilézia, ahol szintén él egy kisebbség, amely a túl sokszor ide-oda mozgatott országhatárt megkérdőjelezhetné, és az az egységes Lengyelország számára nem jó. Ezért aztán minden kedvességük és szeretetük ellenére nem fognak mellénk állni ebben a kérdésben. A szlovákok természetesen nem akarják támogatni az ország lakosságának tíz százalékát kitevő magyarok autonómiájának kiterjesztését, a spanyolok épp eleget küzdenek a saját autonómiáikkal, Franciaországban pedig voltaképp nincsenek is kisebbségek, csak franciák. Ezt tanulták az iskolában, meg is lett az eredménye.

Ez nem rosszindulat. Egyszerűen hidegen hagy mindenkit az, amit mi akarunk. Nem tudnak és nem is akarnak hallani arról, miként élünk mi itt, az Európai Unió perifériáján. Hiába gondoljuk azt, hogy a modern tömegkommunikáció idején már tanultabbak az emberek a mások életéről. Ma is pontosan ugyanolyan könnyen lehet teljes sületlenségeket közreadni a televízióban, az interneten, újságokban és könyvekben, mint azelőtt. Románia ma is amolyan veszélyes és baljóslatú hely a nyugatiak számára, Erdély pedig egyet jelent Drakulával. Ha valaki esetleg tudatlansága mellett rosszindulatú is, akkor mélységesen le is nézi Magyarországot és Romániát, Erdélyt mezítlábas cigánytelepnek tartja, ahol csikorgó kordékon közlekednek a helybéliek.

Az aláírásgyűjtés arra is rávilágított, hogy az európaiak általában nem hisznek abban, hogy az unió megoldja a problémáikat. Ez a petíció inkább figyelemfelhívás, de nem tud kiterjeszteni jogokat. Mert az EU nem fog ráparancsolni Romániára, hogy módosítsa saját alkotmányát, jogszabályait, felfogását saját magáról. Az EU jelezheti borzasztó hosszú tárgyalásokat követően, hogy szerinte mi lenne a helyes viselkedés, de ne feledjük, az egyesült Európa országai ugyanúgy nemtörődöm figurák irányítása alatt állnak, ahogy Brüsszel, és egyiknek se érdeke bármilyen változtatás ezen a téren.

Ezt a harcot nekünk kell megvívnunk, segítve a székelyeket a küzdelem során. A diplomácia ilyenkor nagyon komoly fegyver, s örvendetes látni, hogy a Bem téren nem hagyják szó nélkül, ha sértegetik az országot és népét. Ezért is kérette be Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter öt észak-európai ország nagykövetét, hogy magyarázatot adjanak, miért bírálták a magyar demokráciát. Ugyancsak azonnal jött a válasz Klaus Iohannis román elnök gúnyos és megalázó vádaskodására, amelyet Ludovic Orban miniszterelnök azonnal magasabb szintre emelt. Megtehetik, az egyesült Európa a füle botját se mozgatja, az uniós adóból is fenntartott Euronews pedig olyan cikket közöl, amely szerint Orbán Viktor a történelmi Magyarországot mutató földgömbje bemutatásával támadást intézett a szomszédai ellen. Csakhogy a történelmet nem lehet a mai kor követelményeinek megfelelően átértelmezni, azok a határok ott voltak a földgömb megalkotásának idejében, ahol a képen látszik. Erről a nyugat-európaiak túlnyomó többségének semmiféle információja nincs, ahogy arról se, milyen etnikai arányok vannak Erdélyben. Ezért aztán minden egyes kis lépés, amellyel a határainkon túl is elmagyarázzuk, mi is a valóság, sikernek tekinthető. A munkát pedig mi magunk elvégezzük.