Most, hogy a magyarországi lakosság túlnyomó része itthon nyaral, szokatlanul népszerű sporttá vált a közösségi médiában és a sajtóban arról beszélni, milyen is a Balaton. Mindenkinek van róla személyes élménye, s pártállástól függően ezt meg is osztja mindenkivel. Mert persze sokan így, vírushelyzet idején is elutaznak a tengerhez, és ez minket, magyarokat őszinte áhítattal tölt el, felnőttként se tudunk betelni a nagy víz látványával, de a legtöbben a mi kisebb és zöld tengerünkhöz látogatnak el.

A baloldal június óta azzal foglalkozik, hogy a Balaton ronda, drága, büdös, hínáros és túlzsúfolt. Így együtt. Ha viszont drága és túlzsúfolt, kérdés, honnan van annyi pénze a „kivéreztetett” lakosságnak, hogy kifizesse. De érdemes nézni az árakat, amelyek állítólag horrorisztikusak. Révfülöpön a strandbelépő 500 forint, ez mindkét strandon ennyi. Ennél olcsóbb a szomszédos Balatonrendes Pálkövei strandja, s az ábrahámhegyi strand is valamennyivel kevesebb. Nem vizsgáltam végig az összeset, a legdrágább strandot Balatonfüreden láttam, ott 800 forint a belépő, az ugyebár már horrorisztikus összeg. A büfék kínálata mindenhol nagyjából ugyanaz, nagyot nem lehet varázsolni a tó körül, lángos, sült hal, krumpli, palacsinta, hozzá pedig sör. A lángos 500 körül kezdődik, feltéttől függően növekszik az ára, olyan 750-ért már van sajtos-tejfölös, egy hot-dog szintén ilyesmi összegbe kerül. A sört általában 650 forintért csapolják, de van 750-ért is, ez valóban budapesti ár. Minden egyéb valójában viccesen olcsó.

Azaz nem igaz, hogy a Balaton drága. Lehet drága, ha szándékosan drága helyre megyünk. Lehet vagyonokat költeni luxusszállodában, de egy háromgyerekes család vonattal valóban roppant olcsón tud odajutni a 90 százalékos kedvezmény segítségével, és ha a boltban vásárol be harapnivalót a strandra, akkor bizony meg lehet ezt a nyaralást úszni jóval olcsóbban, mint előre gondolnánk.

Bizonyos változások vannak a parton, egyes strandok szépen alakulnak, mások maradnak olyanok, mint mindig voltak. Mindkettő jó lehet, mert a nosztalgia bizony nagy úr, a fő adottság a Balaton, a szupervédett öltözőkabin csak kényelmi szolgáltatás. Nem a pénztől függ, hogy valaki élvezi-e az ott-tartózkodást. Tihany mellett a sajkodi strand amolyan gyöngyszem, a 71-es útról le kell térni, s kicsit befelé haladni, hogy elérjük. Ha a bejárat oldalán tovább haladunk, az útról le lehet menni a vízhez, ahol a kutyák is fürödhetnek. Nincs pázsit és lángos sincs – persze megoldható utóbbi a strand melletti büféből – ,de nem is ez a lényeg. Hanem az élmény maga, amelyet nem lehet patikamérlegen méricskélni.

De mégis pénzről beszélünk, joggal. A Balatonnal kapcsolatos magyarországi vita tipikus Kádár-örökség. A Balaton mindenkié, harsogja a baloldal valamelyik pártja, amely persze nem jelent semmit, de mégis, rengeteget elárul a pártról. Persze, hogy a Balaton mindenkié, nem is kérdés. Persze, hogy meg lehet találni a tó körül a lehetőséget, hogy olcsón, vagy akár ingyen kikapcsolódjunk. És persze, hogy amennyiben van fizetőképes kereslet, addig kínálat is lesz. Mert nem várhatja el senki a balatoni üzletemberektől, hogy Kádár-nosztalgiából ők ingyen fejlesszenek, és várják az ingyen nyaralni kívánó emberek dicséretét. A nyaralás alapvetően drága. Szállást foglalunk, étterembe járunk, vásárfiát veszünk a gyerekeknek, rengeteg fagyit és ilyen-olyan italokat fogyasztunk, strandra látogatunk. Mind pénzbe kerül, olyan pénzeket fordítunk erre, amelyeket az év többi részében megspóroltunk erre a célra. A nincstelen munkástömegeket vizionáló baloldali hisztéria egyszerű hangulatkeltés. Nem emberi alapjog a Balatonnál nyaralni, hanem egy nagyon jó és megfizethető lehetőség. Mert ez nem egy kommunista állam, hanem piacgazdaság, annak minden előnyével és hátrányával. A Momentum már az olimpiai pályázat leszavazásakor is ehhez az eszközhöz nyúlt, megbizsergetve a kádári nosztalgiát mindenkiben, minek pénzt költeni valami nagyra, amikor az egyszeri embernek nincs pénze kiflire. Meghökkentő látni, hogy húszéves fiatalok milyen ügyesen nosztalgiáznak a nyolcvanas évek Balatonja kapcsán. Persze mindig van, aki segít nekik.

A zsúfoltság pedig ugyancsak mese. A külföldiek jószerivel elmaradtak ezen a nyáron, parkolóhely is akad mindenhol, s a lacikonyhásnál is könnyen le lehet ülni este vacsorázni. Még élő zene is van, csak nem stadionkoncertek, hanem egy-egy kiülős étteremben lehet élvezni a muzsikát. Mert járvány van, meg 2020 van, és fel kellene ismerni az ember személyes felelősségét az életével kapcsolatban.