„Ahol csak járt, jót tett.” (ApCsel 10,38)

Krisztusban kedves testvéreim!

Egyházi évünk csúcspontja a húsvéti Szent Háromnap, amikor Jézus szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról emlékezünk meg, mely Nagycsütörtök estéjével kezdődik, és Húsvétvasárnappal zárul. Jóllehet, mindezekről az eseményekről évről-évre megemlékezünk, mégis mindig valami újat üzennek számunkra. Eltöltik lelkünket újabb és mélyrehatóbb gondolatokkal, de ugyanakkor kérdésekre és önvizsgálatra is indítanak bennünket.

Különösképpen drámaiak a nagypénteki történetek. Vitathatatlan, hogy Jézus Krisztusban a legjobb ember született erre a világra. Senki sem szeretett még úgy bennünket, mint Ő. Péter apostol Kornéliusz házában elmondott beszédében ezt meg is erősítette: „ahol csak járt, jót tett.” (ApCsel 10,38). Jézus együttérző volt minden szenvedővel. Meggyógyította a betegeket, megvigasztalta a gondterhelteket.

Azonban, ha tömören összefoglaljuk földi életét, és egyes mozzanataira egy rövid pillantást vetünk, akkor szomorú szívvel megállapíthatjuk, hogy közöttünk az Ő életsorsa nem volt könnyű. Már születése is szánalmas körülmények között történt. „Mária megszülte egyszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson.” (Lk 2,7). Nem sokkal később, a jeruzsálemi templomban történt bemutatása alkalmából az idős Simeon prófétai látomásában megállapította a gyermek Jézusról: „jel lesz, amelynek ellene mondanak.” (Lk 2,34). Valóban, ez az ellentmondás végig kísérte Őt egész nyilvános küldetése során. Mennyi megpróbáltatást, mennyi cselszövést kellett elviselnie, míg végül átadták Őt a római helytartónak, Pilátusnak, hogy feszíttesse keresztre. Abban a nehéz pillanatban, Jézus nem átkozódott, hanem imádkozott üldözőiért: „Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek.” (Lk 23,34).

Mindez nem szolgált teljes igazolásukra, mégis valahogy megérthetjük Megváltónk kortársainak magatartását. Ők ugyanis nem ismerték fel Jézusban a jó Isten látogatásának e rendkívüli megnyilatkozását. Azonban az már csakugyan értelmetlen, ahogyan egyesek a történelem során, sőt napjainkban is viszonyulnak a mi Üdvözítőnkhöz, Jézus Krisztushoz. Sajnos nem fáradnak bele, hogy gúnyt űzzenek belőle és különféle összehasonlítgatásokba bocsátkoznak. Értelmetlen azért is, mivel minden őszinte és tiszta szívű ember - ismerve Jézus egész élettörténetét - kizárólag jót és szépet mondhat a Megváltóról.

Mi keresztények hiszünk Jézus feltámadásában. Amíg e világ bölcsei jórészt bizonytalanságot, békétlenséget szórnak az emberi szívekbe, ahol már nincs szeretet, csak kíméletlen törtetés, addig a mi reményünk Jézus Krisztus, aki képes legyőzni minden rosszat. Bármennyire is feledtetni akarják velünk, Ő a világ egyetlen Üdvözítője, aki a mi igazi Barátunk, aki ma is megtud erősíteni, megtud gyógyítani bennünket. A feltámadt Krisztus velünk van. Legyen ez a mi húsvéti örömünk! Fogadjuk be Őt lelkünk otthonába, maradjunk meg a hitben, a reményben és a szeretetben! Ámen.