A szerbiai közéletben hónapok óta jelen lévő feszültségek az elmúlt napokban látványosan kiéleződtek. A politikai ősz várhatóan forró lesz – de úgy tűnik, az előjelei a nyár végére már meg is érkeztek. A hétvégén Újvidéken kezdődött, majd kedden a Verbászon és Palánkán folytatódott események következtében több tucat civil és rendőr sérült meg. A társadalmi törésvonalak mélyülése mellett immár nyílt, fizikai összecsapások is színezik a politikai küzdelmet – botokkal, vasrudakkal, kövekkel, sőt pirotechnikai eszközökkel támadnak egymásra a szembenálló csoportok.

A NIN beszámolója szerint a konfliktus egyik gyújtópontja az volt, hogy Újvidéken, a Liman városrészben lakosok átfestették a szerb zászlókat és gyűlöletkeltő graffitiket, amelyeket kormánypárti szimpatizánsok visszaállítottak, kiélezve a feszültségeket. Néhány nappal később – a verbászi és palánkai ellenzéki demonstrációkkal egy időben – a Szerb Haladó Párt irodáiban pártgyűlésekre is sor került – Verbászon ez erőszakba torkollott. Szemtanúk szerint a rendőrség, bár fizikailag elválasztotta a csoportokat, nem nyújtott megfelelő védelmet a tüntetőknek.

A bizalom eróziója és a „vörös vonalak” eltűnése

Simona Žikić, az IFDT kutatója úgy látja, a szerb társadalom veszélyesen közel került ahhoz a ponthoz, amikor a nyomásgyakorlás, a célzott megfélemlítés és az intézményes erőszak normalizálódik. Szerinte a „vörös vonalakat” nemcsak átlépték, hanem ki is radírozták a közösségi felelősségtudatból. Ez szerinte odáig vezethet, hogy a kritikai gondolkodás ellenséges cselekedetnek minősül, az intézmények pedig a párbeszéd helyett a kirekesztés eszközeivé válnak. A kiút szerinte nem az újabb választóvonalak meghúzásában, hanem a közös érdekek és a bizalom újjáépítésében rejlik.

Politikai patthelyzet és a jogalkalmazás dilemmája

A politológus Nikola Parun szerint az SNS kényes helyzetben van: a kormány nem tudja és nem is meri következetesen alkalmazni a törvényt. „A vörös vonalakat már rég átlépték, a kialakult anarchiát pedig abban a reményben hagyták meg, hogy a válság előbb-utóbb magától lecseng. Mivel ez tíz hónap alatt nem történt meg, most egyszerre kényszerülnek fenntartani a kontroll látszatát és kerülni a tényleges jogérvényesítést. Ilyen tempó mellett az újabb vérontás sajnos elkerülhetetlen” – véli Parun.

A hatalom és az ellenzék eltérő narratívái

A Belügyminisztérium a történteket az SNS helyiségei elleni támadásként értelmezi, hangsúlyozva, hogy több rendőr és civil is megsérült, és hogy a rendőrség mindkét tábort igyekezett visszaszorítani. Ezzel szemben az ellenzék a hatalmat teszi felelőssé, kiemelve a rendőrség passzivitását, sőt egyes pártok „megrendezett provokációról” beszélnek. A kormányoldal szerint viszont az ellenzék „blokádjai” és erőszakos akciói a valódi okok, sőt, egyes vezető politikusok a „polgárháború előkészítését” emlegetik. Annyi bizonyos, hogy a megmozdulásokon egyre gyakrabban tűnnek fel elítélt bűnözők, akik zavargásokat váltanak ki.

Tömegesebb utcai jelenlét várható

Dušan Janjić politikai elemző szerint a mostani események nem korlátlan játszmák, hanem egy tudatosan tervezett hatalmi stratégia részei. Úgy véli, a kormány a krízis kontrollálhatóságába vetett hitére alapozva kockázatos eszközökhöz nyúl, ami újabb, nagyobb tömegmegmozdulásokhoz vezethet. Szeptemberre szerinte különösen nagy, de békés demonstrációk várhatók – a tét pedig óriási.

A verbászi és palánkai események így nem csupán helyi incidensek, hanem egy mélyebb politikai és társadalmi válság új fejezetét nyithatják meg. A kérdés immár nem az, hogy a feszültség csökken-e, hanem hogy a következő hónapokban milyen formában és milyen következményekkel fog tovább eszkalálódni.