Önálló indulást jelentettek be a szerbiai egyetemisták a következő parlamenti választásokra, és egyértelművé tették: nem kívánnak együttműködni a jelenlegi parlamenti ellenzékkel. Az ellenzéki pártok ezzel szemben közös fellépést sürgetnek Aleksandar Vučić államfő hatalmával szemben. A kérdés adott: miért nem formálódik egységes front? – teszi fel a kérdést a 021.rs portál.

A hallgatói mozgalom egyik feltétele jól mutatja a távolságot a felek között. A diákok szerint a listájukon nem szerepelhetnek olyan személyek, akik valaha a kormánykoalíció tagjai voltak, de olyanok sem, akik jelenleg a parlamenti ellenzékhez tartoznak. Anja, a belgrádi Elektrotechnikai Kar hallgatója úgy fogalmazott: a mozgalom a társadalom bizalmát élvezi, amit a tömeges megmozdulások, az aláírásgyűjtések és a közvetlen lakossági kapcsolattartás is bizonyít.

December 28-án mintegy 400 ezer aláírást gyűjtöttek össze a rendkívüli parlamenti választások kiírásának követelésére. Emellett sokan vállalták, hogy részt vennének a választási folyamat ellenőrzésében is, ami a hallgatók szerint azt jelzi: létezik társadalmi hajlandóság az aktív részvételre a politikai rendszerrel szembeni fellépésben.

Az ellenzéki oldalon ugyanakkor más logika érvényesül. Radomir Lazović, a Zöld–Baloldali Front társelnöke szerint a változáshoz minden rendszerkritikus erő összefogására van szükség. Úgy véli, ha ez már korábban megtörtént volna, a hatalom nem tudott volna ilyen mértékben konszolidálódni. Szerinte a közös fellépés nem feltétlenül jelent egyetlen választási listát, de összehangolt stratégiát és kölcsönös támogatást igen.

Elemzők szerint a hallgatók távolságtartása nem pusztán taktikai kérdés. Dragan Popović, a Gyakorlati Politika Központ vezetője arra emlékeztet: a kormányközeli médiában évek óta zajlik az ellenzék hiteltelenítése. Ez a közeg nemcsak a hatalommal, hanem a pártpolitikával szemben is bizalmatlanságot alakított ki. Ebben az összefüggésben érthető a hallgatói mozgalom óvatossága.

A politikai klímát jól jelzi, hogy a Riporterek Határok Nélkül szervezet legutóbbi rangsorában Szerbia a 96. helyen áll a sajtószabadság terén. Az ellenzék szerint a médiakontroll, az igazságszolgáltatásra nehezedő nyomás és az ellenzéki térfél megosztása egyaránt a hatalom fennmaradását szolgálja.

A vita másik dimenziója a bizalom kérdése. Bár az ellenzéki pártok programjaiban évek óta hangsúlyos a jogállamiság, a korrupció elleni fellépés és az egyenlő jogalkalmazás, ezek az üzenetek nem mozgósítottak akkora társadalmi támogatást, mint amekkorát most a hallgatói mozgalom képes megszólítani. A diákok szerint éppen ez a hitelességük egyik alapja: nem kötődnek a korábbi politikai ciklusokhoz.

Felmerülnek ugyanakkor vitatott nevek is a tiltakozások körül, például Milo Lompar személye, akit bírálói nacionalista nézetekkel hoznak összefüggésbe. Popović szerint azonban kevés az esély arra, hogy a hallgatói program iránya antieurópai lenne. A mozgalom követeléseinek középpontjában a jogállamiság, az átláthatóság és az intézményi felelősség áll – ezek klasszikus európai értékek.

A legnagyobb kérdés az, hogy a két oldal képes-e átlépni a bizalmatlanságon. A hallgatók ragaszkodnak a függetlenségükhöz, az ellenzék viszont attól tart, hogy a széttagoltság a hatalomnak kedvez. A következő hónapokban dőlhet el, hogy kialakul-e valamilyen koordináció, vagy a párhuzamos stratégiák egymás mellett futnak tovább.

Egy biztos: a politikai tér átrendeződése már megkezdődött. Hogy ebből intézményi változás is következik-e, az nemcsak a választások időpontjától, hanem a bizalom újraépítésének képességétől is függ.