Paganini József tüzérszázados, bár olasz származású volt, a magyar szabadságért adta életét a Szabadka mellett lezajlott kaponyai csatában. Az 1848/49-es megemlékezések keretében minden évben megkoszorúzzák a sírját a szabadkai zentai úti temetőben. Az idei főhajtást is a Lányi Ernő Iparos Művelődési Egyesület, a VaMaDisz és a VIFÓ szervezte, de jelen voltak a cserkészek és a Szent György lovagrend tagjai is.

A himnusz eléneklése után az emlékezőket Miklenovics Aranka köszöntötte, majd átadta a szót dr. Cserháti Eszter konzulnak, aki Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter levelét tolmácsolta.

„A most élő magyarok erőt tudnak meríteni a ’48-as hősök tetteiből, mert nekünk is meg kell vívnunk a magunk harcát, hiszen biztonságunkat, keresztény kultúránkat, nemzeti identitásunkat veszély fenyegeti. A ’48-as hősök nem méricskéltek, nem számolgattak, nem ijedtek meg a túlerőtől sem. Csak a haza védelmét, kizárólag a nemzet érdekét tartották szem előtt. Nekünk is így kell tennünk a mai napon” – üzente Szijjártó Péter.

Baráth Gábor történelemtanár arról beszélt, hogy a magyar szabadságért életét áldozó olasz Paganini József jelképesen összekapcsolta a magyar és olasz népet. 1848/49-ben az olasz nép is a szabadságáért küzdött. Az akkor még apró államocskákból álló Olaszország egy része osztrák uralom alatt volt, s a magyarokhoz hasonlóan küzdöttek a hazájukért. 171 év után most is azért küzdenek a magyarok és olaszok, hogy önállóan dönthessenek a fontos kérdésekben, s Bécs után ne egy másik „b” betűs város hozza meg a lényeges döntéseket, Brüsszel – mondta Baráth Gábor.

Az alkalmi beszédek után főtisztelendő Palatinus István tartott igeliturgiát, s kért áldást a sírhelyre. Ezt követően helyezték el a koszorúkat a Szabadkai Magyar Főkonzulátus, az MNT, Szabadka város, a VMSZ, a Szent György Lovagrend, a VIFÓ és a Lányi Ernő Iparos Művelődési Egyesület jelen lévő képviselői.

A megemlékezésen a művelődési egyesület Veronika énekköre ’48-as dalokat adott elő.