A szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar volt a házigazdája csütörtökön a World Robot Olympiad nemzetközi robotprogramozási verseny szerbiai döntőjének. A verseny célja, hogy a gyermekeket és fiatalokat közelebb hozza a természettudományos ismeretekhez, tantárgyakhoz, valamint ösztönözze őket a mérnöki, informatikai szakma választására. A csapatok a robotjukat speciális Lego elemekből építették meg, de versenykategóriától függően a többi vezérlő, építőanyag vagy programozási nyelv használata is megengedett volt. A szervezők büszkék arra, hogy minden vajdasági magyar település képviseltette magát a robotolimpián.

Praymayer Mercedes, az Edutus Egyetem munkatársa, szervező készségesen mesél a versenyről:

- Idén első alkalommal kerül megrendezésre ez a verseny itt Szabadkán, amelyre 22 csapat nevezett be négy korosztályban. Speciális Lego szettekből készülnek a robotok. Minden évben van egy pálya, s ezen a robotoknak el kell végezniük egy meghatározott feladatot. A négy korosztály más-más témát kapott: a legkisebbeknek okos iskolabuszt kellett készíteniük, a 12 év alattiak az okos személyszállítást próbálták megoldani, a 13 és 15 év közöttiek az okos világítással foglalkoztak, a 16 és 19 év közöttiek pedig egy okos hálózat kidolgozását kapták feladatul.

- Magyarán, akkor ezek a Lego-robotok működnek is és elvégzik ezeket a feladatokat?

- Valójában a gyerekek már megépíthetik otthon előre a robotot, kipróbálhatják, megírhatják a programot, a programot el is hozhatják magukkal, viszont itt a versenyen időre újból meg kell építeni a szerkezetet, s van egy előre meghatározott versenypálya, ezeken különböző Legoból épített elemek, a feladat pedig az, hogy A-ból B-be kell elszállítani ezeket a tárgyakat a robotokkal. Korosztályok szerint nehezedik a feladat, azaz magasabb kategóriában már nem csak tolni kell ezeket az elemeket, hanem átemelni valamin. Ez a nehezítés az idősebb korosztályok számára.

- Később pedig a hobbiból hivatás lesz?

- Így van! Reméljük, hogy ezáltal minél több gyermek fogja a mérnöki-informatikai pályát előnyben részesíteni.

Námesztovszki Zsolton, az MTTK dékánhelyettesén látszik, hogy izgul. Ezt szóvá is teszem, mert megtudom, hogy neki is van csapata, akiknek szurkol.

- Igazából minden gyerek miatt izgulok, hogy jól teljesítsenek, mert látom, hogy milyen nagy munka, gyakorlás van emögött. Van egy bajsai csapat, amelynek segítettem a munkáját, de igazából mivel én most szervező vagyok, más vezeti a csapatot. Itt van egyébként a kislányom és a kisfiam is a legalacsonyabb kategóriában, úgyhogy van személyes érdekeltségem, de az a legfontosabb, hogy összejött ez a 22 csapat, s jól sikerült a szervezés is. Most ez a legfontosabb!

- Honnan érkeztek a csapatok?

- Gyakorlatilag az összes magyar többségű településről, vagy onnan, ahol nagyobb számban élnek magyarok, tehát jöttek Zentáról, Magyarkanizsáról, Horgosról, Adáról, Szabadkáról, Topolyáról… Igazából nem is tudok mondani olyan nagyobb települést, ahol élnek magyarok és ne érkeztek volna onnan résztvevők. Szintén jó hír számunkra, hogy jöttek olyan városokból is, ahol kisebb számban élnek magyarok, például Temerinből vagy Kúláról is van csapatunk. A verseny népszerűsítése szempontjából is jó, hogy szerte a Vajdaságból vannak résztvevők, mert ezek olyan stratégiai pontok lesznek, amelyeket a későbbiekben erősíthetünk, de biztos a gyerekek is elmesélik egymásnak, hogy hogyan érezték magukat, mit éltek itt át.

- Tehát jövőre is folytatni szeretnék a verseny megszervezését?

- Mindenképpen! Jövőre, januárban jelennek meg az új versenyszabályok, akkor már sokkal több időnk lesz, hogy felkészüljünk, mert ugyanúgy szeptemberben lesz a következő döntő. Nagyon úgy néz ki, hogy kicsi lesz a terem, majd egy másik helyszínt kell keresni, de folytatjuk a továbbiakban is.

Jámbor Kornél bíró ugyancsak az Edutus Egyetemről érkezett. Éppen a legkisebbek robotját ellenőrzi.

- Szigorú bíró? - kérdezem tőle.

- Vannak szabályok, amit be kell tartani. Igyekszünk nagyon kedvesek és aranyosak lenni, de a szabályokat alapvetően betartatni. Van egy 40 oldalas szabálykönyv minden egyes kategóriában. Vannak általános-, morális- és a robotra vonatkozó versenyszabályok. Négy kategória van, mindegyikben más feladatokat kell megoldaniuk a versenyzőknek, másként kell programozni a robotokat. Alapvetően elemeket kell megmozdítani, áthelyezni.

- Mennyire jó robotokat készítenek ezek a gyerekek? Ebben a teremben körülbelül 10 év körüli kicsik próbálkoznak a feladattal.

- Itt nagyon jó látható a legkisebbeknél, hogy a gyerekek nemcsak azzal foglalkoznak, hogy funkciójában legyen nagyon tökéletes ez a robot, hanem hogy lelke is legyen a robotoknak. Van szemük, szájuk, esetleg hajuk, úgy alakítják ki őket, hogy legyen egy emberi vonatkozásuk, amihez tudnak kötődni. Én azt hiszem, hogy nagyon ügyesek és legalább ennyire foglalkoznak azzal is, hogy hogyan építik meg azt a robotot, hogyan hozzák funkcióba, hogy ellássa feladatát, és hogy a lehető legtöbb pontot megkapják érte.

Gazdag Csaba, a horgosi Kárász Karolina Általános Iskola tanára. Segíteni nem lehet a csapat tagjainak, de a terem sarkából szemmel tartja tanítványait.

- Sokat gyakoroltak a versenyre? – kérdezem tőle.

- Szerencsére Námesztovszki tanár úrnak köszönhetően van szettünk, és ahogy elkaptuk az iskolaév elején, hétvégenként, amikor adta az időnk, gyakoroltunk.

- Izgul, hogy milyen eredményt érnek el a tanítványai?

- Nem! Egyáltalán nem izgulok, nekik ez egy tapasztalat és az a véleményem, hogy játszva tanulnak. Robotversenyen először vagyunk, de programozás versenyen már sokszor voltunk, ez egy új és nagyon jó tapasztalat.

Harmat Csongor Magyarkanizsáról érkezett a versenyre.

- Egy Lego robotot terveztünk készíteni, ami megemel egy kis izzót és elviszi egy adott helyre. Talán működni fog, most teszteljük, ez az első próba - magyarázza.

- Nehéz feladat? Mennyit gyakoroltatok?

- Két hetet gyakoroltunk intenzíven. Nehéz feladat. Egy alaptudás nem biztos, hogy elég egy ilyen versenyre, mert tudni kell programozni, az egész robotot összerakni... Kis helyen sok mindennek kell elférnie, és sok mindent meg kell tudnia a robotnak csinálni.

- Amikor felnősz, mivel szeretnél majd foglalkozni?

- Informatikával szeretnék – feleli határozottan Csongor.

Lackó Máté, Zsiga Dániel, Kisimre Ajna, a kicsik egy olyan robotot készítettek, amelynek az a feladata, hogy elvigye az embereket az iskolába. Az első próbák alapján sikeresen működik. Felcsillan a szemük, amikor megjegyzem, hogy érdekes lenne nagyban is elkészíteni ezt a robotot, hogy azután az vigye őket is az iskolába.

Dani megjegyzi, hogy otthon is készített már robotokat, autókat, de ilyen speciális Legot eddig még nem látott.

A kérdésemre, hogy a lányok milyen robotok készítenek, Ajna azt feleli, hogy lányosat. Az pedig olyan, hogy tiarát is tettek a fejére, de azután a fiúk meggyőzték, hogy mégis vegyék le róla a fejdíszt, mosolyog Ajna. A terepasztalon azután a kis robot tiara nélkül is jól teljesít. Lehet, hogy egy-két évtized múlva ezek a gyerekek tényleg elkészítik a robot felnőtt változatás is, s az ő gyermekeiket már igazi Robot Karcsik kísérik az iskolákba.