Bíró Károlynak, Szabadka egykori polgármesterének, I. Péter szerb királynak és Ivan Antunović püspöknek emel szobrot a város. Az erről szóló határozatokat csütörtöki ülésén fogadta el a városi képviselő-testület.

Bíró Károly 1902 és 1918 között irányította Szabadkát, s valójában ő tette várossá Európa legnagyobb faluját. Az ő hivatali ideje alatt épült fel a szecessziós városháza, illetve Palics több nevezetessége, például a víztorony, a vigadó, a női strand. Olyan építészeket alkalmazott, mint Komor Marcell és Jakab Dezső. A kék budapesti építész a Lechner Ödön által kezdeményezett nemzeti szecessziós irányzat nagy alakja volt a XX. század elején, s az akkori Magyarország legnagyobb városai bízták meg őket a legjelentősebb épületek megtervezésével.

Bíró Károly érdeme tehát elsősorban az, hogy Szabadka a világban is a szecesszió egyik legismertebb városává válhatott. A Vajdasági Magyar Szövetség kezdeményezésére Bíró Károly egészalakos szobrot kap, ami a városháza mellett, a belváros makettjének a közelében helyeznek el.

Ugyanebben az időszakban, 1903 és 1918 között uralkodott Szerbiában I. Péter király. A Karađorđe dinasztia tagja ugyancsak egészalakos szobrot kap a Jadran épülete előtt Bogdan Laban polgármester és a Szerb Haladó Párt javaslatára. A bronzszobrot egy gránittalapzatra helyezik majd.

I. Péter uralkodása alatt alakult meg a Balkán-szövetség, amely a félsziget még török uralom alatt lévő területeinek megszerzését tűzte ki célul. Az 1912–1913. évi Balkán-háborúk idején szerezte meg Szerbia Koszovó, Makedónia és Novi Pazar egy részét, olvasható a király életrajzában. 1914-től betegsége miatt átadta a hatalmat fiának, bár papíron ő maradt a király, s így hivatalosan Jugoszlávia elődje a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság még az ő uralkodása alatt jött létre 1918-ban.

A harmadik szobor Ivan Antunović (1815-1888) püspököt ábrázolja majd. Ez az alkotás a Szent Teréz székesegyház mellé kerül. Ivan Antunović Ivan Antunović köztiszteletben álló bunyevác család sarja volt. 1838. október 8-án szentelték pappá, majd egy évi káplánkodás után a kalocsai érsek hivatalában lett iktató. 1842-től plébános volt a horvátországi Almáson. 1859-ben kalocsai kanonok, 1863-ban apát, 1866-ban bácsi prépost, 1876-ban Bosznia választott püspöke lett. Sokat tevékenykedett bunyevác népének kulturális felemelkedésén, munkáit legnagyobbrészt bunyevác nyelvjárásban írta. A bácskai térség katolikus vallású délszláv lakosságának művelődése érdekében hetilapot indított Bunjevačke i šokačke novine címmel.

A szobrok felállítását támogatta az ellenzék is.

Szabadka Város Képviselő-testülete csütörtöki ülésén döntött a többi között arról is, hogy az idei Dr. Bodrogvári Ferenc-díjat Rózsa Zsombor minősített sakkoktató, sakkbíró, fesztiválszervező, a Sakktivity, a Funchesstic!, a Sakkozni akarok! és a Chessmob sakkrendezvények megalkotója kapja.