Tegnap hősök kellettek, ma mártírok... Így parancsolja ezt hazám szolgálata - ezek voltak Dessewffy Arisztid aradi vértanú utolsó szavai kivégzése előtt. Az aradi vértanúk faragott táblája előtt emlékeztek meg a helyiek az 1849. október 6-ai eseményekről és az aznap kivégzett áldozatokról a magyarkanizsai Nagytemetőben. A hagyományokhoz híven a Himnusz eléneklésével kezdődött a megemlékezés, majd Palatinus István plébános megáldotta az emlékművet.

Kávai Szabolcs helyi történész beszédében ezúttal Dessewffy Arisztid aradi vértanúról emlékezett meg, illetve ismertette életét.

- Nemzeti gyásznapunkon, október 6-án emlékezünk a 13 aradi vértanúra és ugyanezen a napon Pesten kivégzett Batthyány Lajosra Magyarország első felelős miniszterelnökére. Azzal, hogy most itt vagyunk és lerójuk kegyeletünket a hazáért és a szabadságért életüket áldozó hősök előtt egy folytonosság részévé válunk. A szabadságharc leverése után titokban, a Habsburg önkény árnyékában gyászoltak, a kiegyezés után büszkén a történelmi igazság beteljesüléseként emlékeztek elődeink. Száz évvel ezelőtt, közvetlenül az ország szétdarabolása után a kegyetlen történelmi párhuzam lebeghetett a gyászoló magyar emberek szeme előtt. Még az önmagát világmegváltónak hirdető ideológia uralma idején sem szakadt meg az emlékezés kontinuitása. Itt és most egy szabadabb, de számtalan megpróbáltatást, veszélyt rejtő világban mi éltetjük és adjuk tovább ezt a lángot. A mártírok előtti tisztelgésünk rólunk és az utánunk következő nemzedékekről is szól. Az összetartozásunkról, a szabadságunkról és a hazaszeretetünkről. A korábbi évekhez hasonlóan az idei megemlékezésen is egy aradi vértanú életútján keresztül próbálom közelebb hozni Önökhoz ezt a meghatározó történelmi eseményt. Dessewffy Arisztid egy felvidéki arisztokrata családban született a XIX. század elején. Társadalmi rangjánál fogva egyértelmű, sőt szinte kötelező volt, hogy katonai pályára lépjen. Már 18 évesen kadétnak jelentkezett a híres 5. Radetzky huszárezredbe. A napóleoni háborúk utáni békés évtizedek nem tették lehetővé a gyors katonai karriert és sok fiatal tiszthez hasonlóan Dessewffy is visszavonult és Eperjes környéki birtokán gazdálkodással foglalkozott. Az 1848-as forradalom az ő nyugodt életét is megváltoztatta. Aktív katonai szolgálatra jelentkezett és szeptembertől őrnagyként majd novembertől alezredesként szolgált a honvédségben. Már első ütközetében, mint a felső-tiszai hadtest parancsnoka kitűnt hősiességével. 1849 elején a kassai csatában neki volt köszönhető, hogy a honvédség veresége nem volt nagyobb. Februárban már ezredesi rangban szolgált és újjászervezte a felső-tiszai hadtestet. Részt vett a kápolnai ütközetben a dicsőséges tavaszi hadjáratban, amely során a császári erőket kiűzték az országból. Buda bevétele után vezérőrnaggyá nevezték ki. Az orosz beavatkozás után azt a feladatot kapta, hogy tartóztassa fel a cári haderőt. Kötelességét teljesítve még a lehetetlent is megpróbálta. A turai csatában oroszlánként küzdő Dessewffy Arisztidről még az orosz ellenfél is tisztelettel és elismeréssel beszélt. A fegyverletétel után az osztrák hadbíróság először kötél általi halálra ítélte, de mivel az osztrák csapatok előtt tette le a fegyvert ezért Haynau kegyelemből golyó általi halálbüntetésre változtatta az ítéletet. Kivégzése előtti utolsó mondatában benne van az elmúlt évszázadok magyar tragédiája: „Tegnap hősök kellettek, ma mártírok… Így parancsolja hazám szolgálata.

Az eseményen az emlékezés koszorúit többek között a magyarkanizsai önkormányzat, Magyarország Szabadkai Főkonzulátusa, a Magyar Nemzeti Tanács és a Vajdasági Magyar Szövetség képviselői helyezték el.