Magyarkanizsa önkormányzata az idén is ünnepi programmal emlékezett meg az 1848/49-es forradalomról és szabadságharcról. Hagyományosan a magyarkanizsai Nagytemetőben kezdődött a megemlékezés, ahol történelmi összefoglalót Kávai Szabolcs helytörténész, történelemtanár mondott. A megemlékezést Petőfi Sándor születésének 200. évfordulójával kötötte össze.

- Amikor az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc kerül szóba, szinte mindenkinek, különösen a fiataloknak Pető Sándor lánglelkű forradalmár neve jut eszébe. Igaz, ha a március 15-i forradalomban játszott szerepe után közvetlen és jelentős befolyása nem volt a politikai eseményekre, legalább is nem akkora mint Kossutnak, Batthyánynak vagy a legendás honvéd tábornokoknak. Mégis mi lehet Petőfi titka?

Mivel az idén ünnepeljük Petőfi születésének 200. évfordulóját, ezért érthető, hogy az idén éppen az ő költészetén és a szabadságharcban betöltött szerepén keresztül próbálom az önök lelkéhez közelebb hozni az ünnep hangulatát. A sors 26 évet adott a költőnek. Ha figyelembe vesszük, hogy alig több mint 10 év alatt a majdnem 1000 vers mellett írt drámát, publicisztikát, regényt, elbeszélő költeményt, akkor méltán tekinthetjük az egyik legtermékenyebb költőnek. Élt szegénységben, viszonylagos jómódban, tanult, katonáskodott, többször volt vándor színész és rengeteget utazott. Állandóan hajtotta a kíváncsiság és a megismerés vágya. Az akkori Magyarországon szinte mindenhol megfordult, óriási teljesítmény ez, ha figyelembe vesszük a kör közlekedési viszonyait. Több mint 6000 kilométert tett meg, gyakran gyalog is. Volt, amikor Debrecenből Pestre gyalogolt el, a idő nem számított. Petőfi 1848 tavaszán már országos ismert és elismert költő volt. A Népek tavasza, vagyis az európai forradalmi hullám óriási hatással volt rá, vérmérsékleténél fogva is állíthatjuk, hogy eljött a nagy költő ideje. Március 13-án írta meg a Nemzeti dalt, amely a Szabadság, szerelem mellett a legismertebb Petőfi vers.

Március 15-én a 12 ponttal együtt és a Nemzeti dal kinyomtatása jelentette a cenzúra megszüntetését is. Ez volt Petőfi legszebb napja. Jókai, a barátja, a következőket írta erről a napról, ezt a napot Petőfi napjának nevezi a magyar nép, mert ezen a napon ő állította meg a napot az égen, hogy alatta végig küzdhesse a nemzet a hosszúra nyúlt harcát szabadsága ellenségeivel. Később a radikális követeléseket hangoztató márciusi ifjak háttérbe szorultak. Petőfi níiltan hangoztatta köztársaságpárti nézeteit, ami akkor nem volt népszerű. Ekkor írta meg A királyokhoz című ismert versét. A radikális nézetek és a rágalmak miatt az ő népszerűsége is csökkent. Szűkebb hazájában, a Kiskunságban, mint képviselőjelölt, elbukott a választáson. Bírálta a kormányt és miután önként jelentkezett Bem József erdélyi hadtest seregébe, még századosi rangjáról is le kellett mondania, miután összeveszett Mészáros Lázár honvédelmi miniszterrel. Egyedül, közvetlen parancsnokával, Bem Józseffel volt kimondottan jó, bensőséges a viszonya. A katonai hierarchiát elfogadni képtelen, heves vérmérsékletű költőt többször is Bem mentette ki a kellemetlen helyzetekből. Többszöri kényszerszabadságolás, lefokozás után 1849. júniusában az orosz beavatkozás után jelentkezett ismét önkéntesként Bem seregébe. A Fehéregyháza és Segesvár között lezajló csatában július 31-én esett el a legnagyobb magyar költő. Ő előre érezte, sőt talán akarta is a hősi halált. Ezt jövendölte meg az Egy gondolat bánt engemet című versében is - fogalmazott a Kávai Szabolcs, majd sor került a koszorúzásra is.

Ezt követően a Dobó Tihamér Képtárban ünnepélyesen megnyitották a Márciusi ifjak címet viselő kiállítást, ahol tizennégy ifjú alkotását mutatták be. A képeket középiskolások, egyetemisták, képzőművészek és iparművészek készítették. A kiállítók: Ágoston Zsófia, Frank Regina, Gubi Anna, Káplár Flóra, Kovács Viktória, Sóti Liliána, Szabó Fruzsina, Szalma Antónia és Zsámboki Zsóka, akik a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium tanulói, továbbá Bálint Eszter, Losonc Edina, Valkay Tardos, Végső Vivien és Tigyi Vörös Viktória, akik művészeti akadémiára-egyetemre járnak, illetve már befejezték azt. A kiállítást Gubik Korina festőművész, a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium képzőművészeti tagozatának szaktanára nyitotta meg.

Ezt követően a Művészetek Házában Szabadságharc – Petőfi és Arany barátságának két éve című előadást láthatta a közönség, amely Tóth Péter Lóránt és Kálló Béla közös műsora volt.