A magyarok Fortunája

November 25.
A történelem eseményei rávilágítanak, hogy nagy döntéseket mindig egy jó vacsora mellett, barátian beszélgetve hoztak, nem pedig a hangos csatatéren egymás ellen harcolva a végsőkig. A vajdasági magyar nemzeti közösség sorsa is így dőlhetett el, és valószínűleg a jövőben e módon alakul majd az élete. Az újonnan megalakult magyarországi Nemzetpolitikai Kutatóintézet mai konferenciáján is a fentihez hasonló érzések keringtek bennem, amikor a kisebbségek gyakorlati jogérvényesítési lehetőségeiről szóló beszámolók közötti kávészünetekben a világ minden tájáról érkező kisebbségkutatókkal beszélgethettem. Olyan ötletek, információk, adatok cseréltek gazdát, amelyek nem szerepelnek a könyvekben, hanem a résztvevők a személyes tapasztalataikat egyfajta árnyékjelentésként adták át, így tanulva egymás hibáiból és sikereiből. Habár a Magyar Nemzeti Tanács elsősorban az oktatás területén megfogalmazott programjaival és elért sikereivel messze kimagaslott a többi szervezet felett, ez a konferencia is rámutatott, hogy mennyi minden van még, amire törekednünk kell, és nem elég csak Fortunában bízni, hogy megoldja helyettünk egy jó vacsora és finom magyar borok mellett a problémáinkat.

November 28.
Alkalmam volt végigkísérni minden MNT stratégia születését: a gondolat megfogantatásától kezdve, a tanácsosok ideges szervezkedésén keresztül az MNT ülésen történő elfogadtatásukig. És valószínűleg pont ez a tapasztalat eredményezte azt a gyomorgörcsöt, ami az elmúlt hónapokban folyamatosan megjelenik bennem, ha egyáltalán a stratégia szó szóba kerül. Hiába fogadtam meg, hogy majd én másként csinálom, most, hogy a dokumentum már nem csak a Közigazgatási Hivatal magánügye, hanem közszemlére került, ugyanúgy fejvesztve rohangálok az irodák között, mint az elődeim. Pedig a Hivatalos Nyelvhasználati Stratégia tervezete körül mindezidáig nem voltak viták. A Nyelvhasználati Bizottság tagjai is egyetértéssel fogadták mind a fejlesztési célokat, mind az azokat támogató projektumokat, és a lassan egy hete tartó közvita keretében is konstruktív megjegyzések érkeznek. És mégis…
Talán Dr. Hódi Sándor, a Tájékoztatási Bizottság elnöke ábrázolta legjobban a legutóbbi MNT ülésen, milyen folyamat is valójában ez a stratégiakészítés. A gyerek születéséhez hasonlította, ami lehet viszonylag egyszerű, de akár komplikációkkal nehezített is. Mivel még nem vagyok anyuka, nem ismerem ennek a fájdalomnak és egyben örömnek a fokozatait. Csak azt szeretném, hogy ez a stratégia-gyerek komolyabb gondok nélkül jöjjön a világra, olyan közösség tagjaként, akik biztosítani tudják a kibontakozását, valamint a további fejlődését. És persze elfogultság ide vagy oda, de jó volna, ha mindenki szeretné és elfogadná az előnyeivel és a hibáival együtt.

November 30.
Ha a Magyar Nemzeti Tanács szóba kerül, automatikusan a stratégiáknál, valamint a különböző ösztöndíjprogramoknál lyukadunk ki. A diáksegélyező egyesületekkel közösen tartott mai megbeszélésén ez utóbbiról volt szó: nevezetesen, hogyan lehetne átláthatóbbá, hatékonyabbá tenni a jelenlegi támogatási rendszert, hogy mind a diákoknak, mind a támogató szervezeteknek pozitív körülményeket teremtsen. Ugyanis ahány ház, annyi szokás: ahány diáksegélyező, annyi pontozási, értékelési és támogatási rendszer. Az összehangolt tevékenység lényege az egyesületek működési területeinek földrajzi belehatárolása, az új pénzügyi forrásoknak közös erővel történő kiaknázása és a megítélendő támogatási összegek egységesített szabályozása. Úgy tűnik, néha nem elég Fortunára várni, hanem közös erővel kell kovácsolni a szerencsét.
Beretka Katinka
az MNT hivatalos nyelvhasználattal megbízott tanácsosa

Tweet

Szóljon hozzá!

Hozzászólások (Beta*)

Neve

E-mail címe

Kommentje

1500 / 1500

Biztonsági kód:


* teszt / fejlesztési fázisban