A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Jó olvasást!
Könyvajánló irodalmunk napjára
Betűméret:
Ehhez szeretnék társulni ezzel a jegyzettel, olyképpen, hogy a vajdasági irodalom friss, könyvhétre megjelent könyvét, Tolna Ottónak a Forum kiadta, A tengeri kagyló című remek kisregényét ajánlom az olvasók figyelmébe.
*
Szívesen kérdeznék meg akár száz olvasót is, tudják-e, „milyen a mongol természetű seregély tarkóján a zománc”? Fogadni mernék, senki sem tudná, sőt seregély. Pedig pofonegyszerű megtudni, csak fel kell lapozni a Tolnai Világlexikon RÁKL–SÖR-kötetét, s a válasz ott olvasható. Gondolom. Vagy inkább elhiszem Tolnai Ottónak, aki – ahogy írja – miközben a sétahajó lexikonbeli meghatározását kereste, elbámészkodott a seregély szónál, s ekkor fedezte fel a talányos kérdésre a választ: „bíbor ibolyaszínű”. De említhetném a szintén alig ismert bodobács névre hallgató [„F]eketével tarkázott vörös színű mezei poloská”-t (L. Magyar értelmező kéziszótár), amelyről egy zseblámpa nagyítólencséjével megállapítható, hogy „pajzsán pontosan olyan négerpofa, négermaszk látható, mint az egyik Tanganyika bélyegen”.
A két találomra kiragadt példát annak illusztrálására idéztem, hogy Tolnai számára legyen az novella, regény, esszé vagy vers, talán már az 1978-ban írt Végeladás című drámától errefelé, művek sora épül efféle „semmis kis dolgok”-kal való bíbelődésre, körüljárásra, amelyek a faktuális emlékezet mozaikkockáiként rendeződnek jellegzetesen Tolnai Ottó-s műegésszé.
Ezt az asszociációs játékot folytatja Tolnai legújabb, A tengeri kagyló című kisregélynek nevezett könyvében, melyhez társai a különös tárgyakkal, a fogalmakkal kapcsolatban álló csodabogár szereplők, mind különc a maga módján, akik műve(inek) sajátos embertenyészetét alkotják. Olyan konglomerátum, eltérő dolgok elegye jön így létre, amely – mint „a női retikülök átvilágíthatatlan misztikuma izgatta” az író fantáziáját – műről műre alakuló, gazdagodó, de mindig befejezetlenül maradó, pontosabban állandóan formálódó opus. Egy virtuális, az eredeti alternatívájaként kialakuló Tolnai lexikon szerkesztődik, amelyet az olvasó a számos hivatkozás alapján annyira hitelesnek lát, hogy már-már azt kell hinnie, ilyen nincs, minden kitalált, a valóság látszatában tetszelgő tiszta fikció. Mert rendre az történik, ahogy Tolnai másutt írja, hogy „a semmis száraz tó közepén kell tengert festenem magam köré”. Ezekre a „képekre” konkrét tárgyakat, fogalmakat, jelenségeket és a szerző kanizsai/zentai/palicsi világát kiteljesítő, álnévvel ellátott, de nyilván a valóságban létező alakokat „fest” Tolnai. Ezek lehetnek az elképzelt, vágyott, magánmitológiát kitevő lexikon címszavai, illetve a jól elraktározott, s írás közben a múlt mélyéről feltűnő emlékezet szereplői, mint a festő Dobó Tihamér vagy az ügyvéd/költő Koncz István, s a csak infaustusoknak nevezettek egykori és mai különcök, akik talán nem is annyira csodabogarak, ahogy a könyv(ek)ben megjelennek.
Akik ismerik Tolnai eddigi opusát, azoknak felesleges mondani, akiket viszont akár ezzel az ismertetővel sikerül a szerző olvasói közé csalogatni, azokat mindenképpen meg kell nyugtatni, hogy a számos apró „semmiség”, bár a töredékezettség látszatát keltik, koherens egységbe szerveződnek, egyrészt az író állandó személyes jelenléte révén, aki akkor is felismerhető, ha álnevet ölt magára (pl. T. Orbán Olivér), másrészt mert, mint ebben a könyvben, a sok részlet a mű gerincét adó tartóvázra tapadó, testet formázó húsként, életet jelentő ideg- és vérrendszerként figurál. A mű egységét szavatoló tartóváz ezúttal a kis- és nagykamaszokat a szép Nusika szobra elkészítésére ösztönző, csapatba tömörítő, mindkét korosztályra jellemző, erotikus kalandként kifejezésre jutó kíváncsiság, amelynek középpontjában a tengeri kagyló szimbolizálta, titkokat rejtő, fantáziát ingerlő női nemi szerv áll.
Tolnai Ottóra is érvényes az, amit magáról Esterházy Péter mond a könyvhétre írt Élet és Irodalom-beli jegyzetében, hogy ő szavakkal babráló író, azzal a különbséggel, hogy Tolnai számára a szavak, amint a könyvhétre megjelent könyve is tanúsítja, elsősorban egy elképzelt Tolnai lexikon lehetséges, az író személyes élményvilágának megjelenítését szolgáló címszavak.
Gerold László
Ahhoz, hogy legyen életképes drámairodalom, közös kiadói és színházi figyelem kell, amire az utóbbi időben nem igen volt példa. Éppen ezért örvendetes, hogy Terék Anna nemrégen megjelent drámakötetét a szerző új drámájának tanyaszínházi bemutatója követte. Igaz, a három drámai szöveget tartalmazó (külsőre...
2016. AUGUSZTUS 11.
[ 16:06 ]
Nem hiszem, hogy olvastam valaha is szomorúbb, lehangolóbb könyvet Esterházy Péter Hasnyálmirigynaplójánál.Alább erről a könyvről próbálok írni. Nem kritikát, nem is recenziót, csak néhány fésületlen mondatot.Nem sokkal egy évre rá, hogy bejelentette, hasnyálmirigyrákja van, májáttéttel, július 14-én meghalt...
2016. JÚLIUS 27.
[ 16:47 ]
Az alábbi rövid portréval az egy évszázaddal ezelőtt (1916. július 16-án) született Pataki Lászlóra szeretnék emlékezni, úgy, ahogy a színészre, a színházi emberre – mert Pataki László rendező is, színészpedagógus is volt – legillőbb emlékezni: az életet jelentő szerepei, alakjai felidézéseivel. Mert a...
2016. JÚLIUS 10.
[ 15:05 ]
