A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Mulattató Shakespeare
Betűméret:
Dicséretes, sőt egyenesen remek dolog, hogy Shakespeare szinte háziszerzője a Tanyaszínháznak. Persze, persze, de akaratlanul is felmerül a kérdés: mit kap(hat) a falvak, kisvárosok, tanyavilág réten, futballpályán, iskolaudvarban színházat váró és néző közönsége az igazi Shakespeare-ből. A válasz a Tanyaszínházként joggal népszerűvé lett vállalkozás jellegében keresendő. Ez pedig a szórakoztatás szándékában mutatkozik meg. Vagy, ahogy a szinte a Tanyaszínház himnuszának is tekinthető közönségcsalogató első két sorában áll: „Engedelmet kérünk most a mulattatásra, / Dallal, tánccal, játékkal az előadásra”.
Hogy a mulattatás hasonlóan ahhoz, ahogy a véres tragédiákkal történő elborzasztó hatás is shakespeare-i igény, arra az egykori Globe Theatre nézőtere, pontosabban nézőudvara lehet a bizonyíték, ahol az állóközönség úgy élvezte a színházat, hogy közben evett, ivott, cseverészett. Mondhatnánk, tipikus tanyaszínházi miliő, ahol Shakespeare éppen úgy otthon lehet, mint volt annak idején a Globe-ban. És a mulattatás is hasonlóképpen természetes. Ugyanakkor arról sem lenne szabad megfeledkezni, hogy Shakespeare ennél több is. Nála a komédiázás komoly mondandót leplez. Ez a Vízkereszt esetében a pózként az alakokra fagyott önértékelési zavar, amitől mindenki szenved, függetlenül attól, hogy – a darabot kiválóan elemző Cs. Szabó László felosztása szerint – a „Pince szinten” bolondozók (Vitéz Böföghy Tóbi – Kucsov Borisz, Vitéz Fonnyady Ábris – Virág György, Mária a szolgáló – Nagyabonyi Emese) vagy „kastély szinten” levő önbolondítók (Orisno herceg – Kovács N. Andor, Olivia grófnő – Koncz Andrea, az udvarmester Malvolio – Gombos Dániel) közé tartozik. Vagyis: álcaként viselt társadalmi tünetről van szó. Betegségről, emberi gyarlóságról, ami mélységesen megkeseríti mindannyiuk életét. Nem mintha boldogabbak lennének, de kivételt képeznek a helyzetéből és szerepéből adódóan magát mindenkitől függetlenítő udvari bolond (Pap Tibor), és a lány létére kényszerből férfiruhát viselő Viola (a sérült Gergely Katalint felváltó Pámer Csilla).
Visszatérve az előbbi kérdésre: mit mutat meg ebből a laza komédiázással leplezett bonyolult emberképből a Csiki Zsolt rendezte tanyaszínházi előadás? Alig valamit. S ez részint érthető is. Mivel a tanyaszínházi gyakorlat szerint inkább a tartalomra, a cselekményre kell elsősorban fókuszálni (értse mindenki a történetet!), s nem a jellemábrázolás árnyalására. Így diktálja a tágas tér, amit hanggal kell kitölteni (kész csoda lenne, ha a hangszálak nem károsodnának!), és az a tény, hogy zömmel a színészetet tanuló fiatalokról van szó, akik számára a finomabb szerepformálás még gondot okoz. Marad a sok mozgásos, dinamikus táncos, zenés változat, ami szemet gyönyörködtet, és az olcsóbb komédiázás, ami sokakat mulattat. Ez történik ezúttal is elsősorban a mozgásra, bolondozásra összpontosító erdélyi vendégrendező Csiki Zsoltot segítő, Szabó Attila talán túlméretezett többszintes játszóterét kitöltő Fehérvári Péter koreográfiája révén, illetve néhány színész ügyes játékának köszönhetően. Az utóbbiak közül számomra elsősorban Virág György komikumot kifejező akrobatikus mutatványsorozata tetsző, de az erdélyi vendég, Pap Tibor okos bolondja, Nagyabonyi Emese gonoszkodó mókacsináló Máriája és Gombos Dánielnek az úrhatnám Malvoliót karikírozó ábrázolása is emlékezetes. A darab nadrágszerepét viselő Pámer Csilla azzal, hogy lányként úgy tesz, mintha fiú lenne, aki, miközben titkolnia kell a herceg iránti érzelmét, igyekszik elhárítani a grófnő rászakadó szerelmét, jól segíti a cselekmény értését. Olivia grófnőként a szerephez illően mutatós erdélyi Koncz Andrea inkább a fiúnak vélt lány iránti szerelmét tolmácsolja meggyőzően, mint az őt ostromló herceget elutasító hidegséget. Elsősorban a szerelemben tetszelgő öntelt herceget alakító Kovács N. Andor játékában érezni a felvett póz megmutatásának igényét és lehetőségét, de ezt nem mélyíti jellembeli tulajdonsággá, inkább külsőséges eszközökkel elkomédiázza.
Shakespeare Vízkeresztjéből (is) tipikus tanyaszínházi produkció készült – számomra kevésbé sikeres, mint a tavalyi Falu rossza volt –, amin a temeriniekhez hasonlóan nyilván másutt is jól szórakozott a közönség apraja-nagyja, nevettek a bohózati gegeken, élvezték a kórus jól működő, száguldó dinamikus mozgáskompozícióit, és kíváncsian figyelték az árnyjátékká stilizált erotikát.
Gerold László
Ahhoz, hogy legyen életképes drámairodalom, közös kiadói és színházi figyelem kell, amire az utóbbi időben nem igen volt példa. Éppen ezért örvendetes, hogy Terék Anna nemrégen megjelent drámakötetét a szerző új drámájának tanyaszínházi bemutatója követte. Igaz, a három drámai szöveget tartalmazó (külsőre...
2016. AUGUSZTUS 11.
[ 16:06 ]
Nem hiszem, hogy olvastam valaha is szomorúbb, lehangolóbb könyvet Esterházy Péter Hasnyálmirigynaplójánál.Alább erről a könyvről próbálok írni. Nem kritikát, nem is recenziót, csak néhány fésületlen mondatot.Nem sokkal egy évre rá, hogy bejelentette, hasnyálmirigyrákja van, májáttéttel, július 14-én meghalt...
2016. JÚLIUS 27.
[ 16:47 ]
Az alábbi rövid portréval az egy évszázaddal ezelőtt (1916. július 16-án) született Pataki Lászlóra szeretnék emlékezni, úgy, ahogy a színészre, a színházi emberre – mert Pataki László rendező is, színészpedagógus is volt – legillőbb emlékezni: az életet jelentő szerepei, alakjai felidézéseivel. Mert a...
2016. JÚLIUS 10.
[ 15:05 ]
