A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Jelen és múlt
Betűméret:
Értem is, de inkább nem.
Ha valaki arra gondol, hogy felnőtt embereknek más, ne mondjam, jobb dolguk is lehetne (kivált ilyen kánikulában), mint hogy kilométereket autózzanak azért, hogy részt vegyenek egy misén, kimenjenek a temetőbe, koszorút helyezzenek el egy régi-régi sírra, amely előtt valaki verset mond, egy kórus énekel, majd beüljenek egy művelődési házba, s egy órás irodalmi műsort hallgassanak meg, akkor talán jogos is a kérdés: minek?
Csakhogy mégsem csupán erről van szó.
S nem is csak arról, hogy irodalmárok teszik tiszteletüket a vajdasági magyar irodalom alapjait lefektető Szenteleky Kornél emléke előtt, bár erről is szól a történet. De arról is, hogy ily módon megbecsüljük múltunkat, amely nélkül jelenünk is szegényebb lenne. Nincs Ma Tegnap nélkül, nincs irodalmi jelen irodalmi hagyomány nélkül. Pontosabban: a hagyomány megidézése nélkül. Mert a múltról nem elég tudni, a múltat tudni kell megszólítani. Nem elég múltunkról szónokolni, programbeszéde(ke)t tartani, a múlthoz tudni kell viszonyulni, kötődni.
Ennek szép példáit látjuk évről évre Szivácon, ahol ezúttal (Toldi Éva tanácselnök elképzelése szerint) Szenteleky alteregóinak megidézésére történt tanulságos, jól elgondolt kísérlet.
Élvezetes irodalmi matinén vettünk részt. (Kár, hogy feltűnően kevesebben voltunk, mint máskor, s hogy a kisebbségi politika felelősei ezúttal sem jelentek meg, ami már fel sem tűnt.)
Hogy a múlt mennyire jelen lehet/van mindennapjainkban, az számomra már a templomban nyilvánvaló volt, amikor a padban, ahová ültem, három nagyon régi s megviselt imádságos könyvet találtam. Az egyik, amelyet Borovszky Lénárd pannonhalmi bencés szerzetes állított össze Új lelki manna címmel a „ker. kath. ifjúság számára”, még az ezerkilencszázas évek legelején jelent meg. S azóta szolgálja a vígaszt kereső emberek hitét. Ezt a hitet, amire annyira szükségünk volt és van, kívánta bennünk megerősíteni a sziváci rendezvény állandó vendége, a templom tág terét egyházi énekeket és zsoltárokat énekelve betöltő, Vendel Gyöngyi vezette remek kúlai Szent Cecília kórus.
Időben ilyen messziről s mégis közelről érkeztünk el a program irodalmi részéhez, melynek során Herceg János, Szirmai Károly és a nagybecskereki Tulipán-ünnepség említése, valamint Szenteleky alakját Eszter című regényében megidéző (éppen negyven éve elhunyt) Börcsök Erzsébet megszólaltatása után, miközben elhangzott a Szentelekyről regényt író Juhász Erzsébet és a sziváci hagyomány teremtésében hathatós szerepet vállalt, a közelmúltban elhunyt Kristály Klára neve, illetve meghallgattuk Bordás Győző esszéjegyzetét arról, hogy kapott regényében helyet Szenteleky, a pályakezdő Deissinger Ákos pedig Sziváci szívzörej című novellájából olvasott fel részleteket, egyfajta keresztmetszetét kaptuk irodalmunk egy Szentelekyhez köthető vonulatának. Afféle irodalomtörténeti időutazás során összeért a jelen a múlttal.
Kell ennél szebb tanulság, felemelőbb érzés augusztus huszadikán?
Gerold László
Ahhoz, hogy legyen életképes drámairodalom, közös kiadói és színházi figyelem kell, amire az utóbbi időben nem igen volt példa. Éppen ezért örvendetes, hogy Terék Anna nemrégen megjelent drámakötetét a szerző új drámájának tanyaszínházi bemutatója követte. Igaz, a három drámai szöveget tartalmazó (külsőre...
2016. AUGUSZTUS 11.
[ 16:06 ]
Nem hiszem, hogy olvastam valaha is szomorúbb, lehangolóbb könyvet Esterházy Péter Hasnyálmirigynaplójánál.Alább erről a könyvről próbálok írni. Nem kritikát, nem is recenziót, csak néhány fésületlen mondatot.Nem sokkal egy évre rá, hogy bejelentette, hasnyálmirigyrákja van, májáttéttel, július 14-én meghalt...
2016. JÚLIUS 27.
[ 16:47 ]
Az alábbi rövid portréval az egy évszázaddal ezelőtt (1916. július 16-án) született Pataki Lászlóra szeretnék emlékezni, úgy, ahogy a színészre, a színházi emberre – mert Pataki László rendező is, színészpedagógus is volt – legillőbb emlékezni: az életet jelentő szerepei, alakjai felidézéseivel. Mert a...
2016. JÚLIUS 10.
[ 15:05 ]
