Az agydaganat agresszív formáira is kedvező hatással vannak a monoklonális, azaz klónozással előállított antitestek - derült ki egy amerikai rákkutatók chicagói kongresszusán bemutatott tanulmányból.

Több mint egymillió rákos beteget kezeltek már a bevazicumab nevű monoklonális antitest-hatóanyaggal, amely hatásos terápiának bizonyult az agydaganat leggyakoribb és legagresszívebb formája, a glioblasztóma esetében is. Ha a szert, amely egyebek között megakadályozza a daganat véredényeinek újraképződését, a szokásos sugár- és kemoterápia kiegészítéseként alkalmazzák, akkor a betegséget sok páciens esetében hatékonyan meg lehetett állítani.

A bevazicumabot már kilenc éve használják rákgyógyításra. Európában az előrehaladott mell- és vastagbél-, valamint tüdő-, vese- és petefészekrák kezelésére engedélyezték a szert, amely a véredények növekedését elősegítő fehérjét (VEGF) blokkolja. A tumor véredényeinek képződése is felelős a daganat növekedéséért. Az agydaganat felszínén rendkívül sok VEGF-receptor alakul ki, melyek felerősítik a faktor hatását. A 900 beteget magában foglaló vizsgálatban éppen ezért a VEGF-blokkoló ellenanyagot kutatták.

A svájci Roche gyógyszergyár eredményei szerint a két csoport között - amelyek egyikében a betegek a sugár- és kemoterápia mellé bevazicumabot is kaptak, a másikban viszont ez utóbbi nélkül kezelték őket - a különbség jelentős volt. Az első csoport 36 százaléka mutatott javulást, azaz a tumor növekedésének leállását. Ezt 6,2-10,6 hónappal hosszabb időre sikerült elérni. A teljes túlélési időtartamra vonatkozó, statisztikailag jelentős növekedést azonban nem regisztráltak.

Az érintettek életminőségét azonban lényegesen javíthatja az eredmény, hiszen a daganat növekedése viselkedési zavarokat okozhat. A bevazicumabbal kezeltek 72 százaléka élt további egy évet, szemben a placebóval kezeltek csoportjával, ahol 66 százalék élt még ugyanennyi ideig. A különbség statisztikai szempontból nem lényeges. (MTI)