A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
"Tollvonás" hiányában...
Nincs politikai akarat a körzethatárok megváltoztatására
Betűméret:
Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) parlamenti képviselője azt nyilatkozta a napokban, hogy a szerb kormány „bármely rendes csütörtöki ülésén egy tollvonással módosíthatná a közigazgatási körzetekről szóló rendeletét”, amellyel 1992-ben Adát, Zentát és Magyarkanizsát a nagykikindai körzethez csatolták (Diósi Árpád. Új alkotmány helyett politikai akarat, Magyar Szó, 2010. április 29., 5. o.).Pásztor nyilatkozatának az apropója, hogy Vladimir Ilić, az észak-bánáti körzet vezetője kijelentette: „Amíg meg nem változtatják az alkotmányt, addig Ada, Zenta és Magyarkanizsa biztosan a nagykikindai körzethez fog tartozni. Szavai szerint ezt a fenti községek vezetői is tudják.”
A három említett magyar többségű község lakosainak kálváriára 1992 óta tart, amikor a szerb kormány rendelet hozott a közigazgatási körzetekről, illetve „a minisztériumok és a különálló szervezetek feladatainak a székhelyükön kívüli ellátásáról”. A rendelet Szerbia Hivatalos Közlönyének 1992. évi 3. számában jelent meg, majd 1995-ig még négyszer változtatták.
A Keretegyezmény megsértése
Az ominózus rendelet lényege, hogy a három észak-bácskai községet – kiragadva azokat az addigi természetes etnikai, gazdasági, valamint földrajzi környezetből és nem utolsó sorban ökológiai egységből – az észak-bánáti körzetbe csatolták, amelynek a közigazgatási központja Nagykikinda. Ennek csakis politikai okai lehettek, mert ennek a rendeletnek már akkor nem volt egyetlen ésszerű indoka.
A politikai ok pedig bizonyára az volt, hogy megosszák az akkor még erős tömböt alkotó magyarságot, amelyhez még Kishegyes, Szabadka és Topolya is tartozott. Nem csak a választások miatt, ahogyan egyesek állítják (vagyis hogy minél kevesebb magyar kerüljön be a parlamentbe, mivel akkor nem listás választások voltak, hanem konkrét emberekre kellett szavazni), hanem a magyar közösség politikai, gazdasági, művelődési és egyéb megosztása és leépítése miatt is.
Ennek a konkrét következménye az lett, hogy ettől kezdve az adai, zentai és magyarkanizsai lakosok a különböző jogaikat (egészségügyi- és nyugdíjbiztosítás, szociális juttatások, járművek nyilvántartásba vétele, stb.) csak Nagykikindán valósíthatják meg. Ez megdrágította és bonyolulttá tette ezeknek a jogoknak az érvényesítését (az oda-vissza utazások miatt is), hogy a nemzeti kisebbségi jogokat ne is említsük.
A vitatott rendelet nem csak, hogy megkeseríti az érintett községek magyar, hanem a terület minden más nemzetiségű lakójának az életét, de az egész terület fejlődését is akadályozza, mert nem teszi lehetővé, illetve ellehetetleníti számunkra, hogy a különböző fejlesztési pénzekre és európai projektumokra pályázzanak.
A szerb kormány ezt a jogszabályt utóbb a közigazgatási körzetekről szóló rendelettel váltotta fel, amely a Hivatalos lap 2006. február 27-i 15. számában jelenet meg. (Nem felel meg tehát a valóságnak, hogy a rendeletet még 1992 óta nem változott, csak éppen nem a szükséges irányba.)
Az elmúlt években többször aláírásgyűjtésre is sor került, azonban „a szerb kormány hallani sem akart arról, hogy a közigazgatási körzethatárokról szóló rendeletet módosítsa”.
Az Európa Tanácsnak a nemzeti kisebbségek védelméről szóló 1995. évi keretegyezménye viszont arra kötelezi a csatlakozott államokat, amelyek közé Szerbiai is tartozik, hogy „tartózkodjanak olyan intézkedések meghozatalától, amelyek a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által lakott területeken az arányokat megváltoztatják és arra irányulnak, hogy korlátozzák azon jogokat és szabadságokat, melyek a jelen Keretegyezménybe foglalt elvekből származnak” (16. szakasz).
Értesíteni a nemzetközi közösséget
A 2006. évi rendelet értelmében is Ada, Csóka, Magyarkanizsa, Nagykinda, Törökkanizsa és Zenta továbbra is az észak-bánáti körzethez tartozik, amelynek a székhelye Nagykikinda. Az észak-bácskai körzetet Kishegyes, Topolya és Szabadka alkotják, aminek a székhelye Szabadka.
Ez azt jelenti, hogy az új, magát demokratikusnak nevező hatalom sem mutatott eddig hajlandóságot, hogy ezt a vajdasági magyarságra nézve politikailag káros és az asszimilációt ösztönző rendeletet megváltoztassa. Pedig megtehette volna, ha lett volna erre politikai akarat, akár egy tollvonással is, ahogyan Pásztor Bálint is mondja.
Igaz, a bíróságok és az ügyészségek székhelyéről és területéről szóló 2008. december 22-i törvény értelmében a szabadkai alapbírósághoz tartoznak a volt adai, topolyai és zentai bíróságok is, valamint, hogy a zentai szabálysértési bírósághoz tarozik az Ada, Csókai és Magyarkanizsa is. De vajon nem ez lehetett ezeknek a községi bíróságok megszűnésének az ára?
A gazdasági kamarákról szóló 2009. évi törvény szerint a szabadkai székhelyű regionális gazdasági kamarához tartoznak most már Ada, Magyarkanizsa, Kishegyes, Topolya és Szabadkai és Zenta, a nagykikindaihoz pedig Csóka, Törökkanizsa és Nagykikinda. Ehhez igazodik a szabadkai székhelyű Gazdasági bíróság területe is.
Mindez azonban nem elegendő a miloševići körzethatárok lebontásához, mert a lényeg nem változott: a három község közigazgatásilag továbbra is Nagykikindához tartozik. Most kíváncsian várjuk elfogadja-e a kormány a magyarkanizsai községi tanács megismételt (2010. március 2-i) javaslatát, amellyel kérte, hogy a község az észak-bácskai statisztikai körzetbe nyerjen besorolást.
A kormány a saját maga által hozott rendeletet bármikor megváltoztathatja. Ehhez nem szükséges a szerb parlament véleményének még a kikérése sem. Az alkotmányváltoztatásnak pedig ehhez éppen nincsen semmi köze. „De, a szerb kormány nem akar magyar többségű körzetet. Ha ugyanis a három bácskai községet (Magyarkanizsa, Zenta, Ada) a szabadkai székhelyű észak-bácskai közigazgatási körzethez csatolnák, abban a magyarok aránya a jelenlegi 43,5 százalékról 53-ra emelkedne. Ez már alapul szolgálhatna az észak-bácskai területi autonómiához” írja Ágoston András is a Fanyalgás című írásában (Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, 2010. április 29.).
A problémának tehát nem csak „gyakorlati” vonatkozásai vannak, mint ahogyan Pásztor Bálint 2010. április 13-i parlamenti felszólalásában elmondta, de nemzeti kisebbségi és politikai vetületei is. Ezért nem világos, hogy a VMSZ képviselői miért a szerb képviselőházban lamentálnak „több mint 20 felszólalásban” arról, hogy „a kormány mikor kezd el gondolkozni a rendelet megváltoztatásáról”, és miért nem közvetlenül a kormánytól követelik erélyesen, hogy vessen már véget ennek a 18 éve tartó hátrányos helyzetnek? Vagy teszi ezt a VMSZ elnöke Boris Tadić köztársasági elnöknél, amikor vele tárgyal? Vagy úgy tartják, hogy a struccpolitika célravezetőbb? Van-e egyáltalán súlya a Vajdasági Magyar Szövetségnek és a képviselőinek, ha valamilyen nemzeti közösségi jogot kell érvényesíteni?
Fel kell szólítani a szerb kormányt, hogy rövid időn belül változtassa meg a saját rendeletét. Amennyiben ez nem történik meg, a magyar képviselőknek, akik közül egy az Európa Tanácsban is jelen van, kötelessége értesíteni ezt a nemzetközi szervezetet, hogy Szerbia nem tartja tiszteletben az általa is aláírt Keretegyezményt. Úgyszintén nyomatékosan követelniük kellene az észak-bánáti körzet vezetőjének a mielőbbi menesztését.
Mgr. Bozóki Antal, ügyvéd
A NIS Jugopetrol vállalat, amelyet a kilencvenes évek végén Petronije, az „oktánvadász” kutya reklámozott, azóta nevet és tulajdonost is váltott, és épp ezekben a napokban keres új tulajdonost. Olyasvalakit, akinek – mondhatni – megvannak azok a tulajdonságai, amelyekkel a régi tévéreklám kabalája, Petronije is...
2026. JANUÁR 17.
[ 21:31 ]
Mintha a Nézőpont minapi közvélemény-kutatásait igyekezett volna megcáfolni, a Medián kutatása hatalmas Tisza-előnyt mutatott ki felmérésében. A balliberális közvélemény-kutató cégek – a 21 Kutatóközpont, a Medián, a Publicus, az Idea, a Republikon és a Závecz – összehangoltan, koordinálva dolgoznak. Lényegében...
2026. JANUÁR 14.
[ 16:24 ]
Az elmúlt napokban bejárta a közösségi médiát egy fénykép, amelyen egy fiatal iráni nő égő Ali Hámenei-portré lángjával gyújt cigarettára. A kép az iráni rezsim elleni tiltakozás új, emblematikus jelképévé vált – egyetlen pillanatba sűrítve a bátorságot, a dühöt és a nyílt szembeszegülést.
Irán...
2026. JANUÁR 13.
[ 9:04 ]
