A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
"Tollvonás" hiányában...
Nincs politikai akarat a körzethatárok megváltoztatására
Betűméret:
Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) parlamenti képviselője azt nyilatkozta a napokban, hogy a szerb kormány „bármely rendes csütörtöki ülésén egy tollvonással módosíthatná a közigazgatási körzetekről szóló rendeletét”, amellyel 1992-ben Adát, Zentát és Magyarkanizsát a nagykikindai körzethez csatolták (Diósi Árpád. Új alkotmány helyett politikai akarat, Magyar Szó, 2010. április 29., 5. o.).Pásztor nyilatkozatának az apropója, hogy Vladimir Ilić, az észak-bánáti körzet vezetője kijelentette: „Amíg meg nem változtatják az alkotmányt, addig Ada, Zenta és Magyarkanizsa biztosan a nagykikindai körzethez fog tartozni. Szavai szerint ezt a fenti községek vezetői is tudják.”
A három említett magyar többségű község lakosainak kálváriára 1992 óta tart, amikor a szerb kormány rendelet hozott a közigazgatási körzetekről, illetve „a minisztériumok és a különálló szervezetek feladatainak a székhelyükön kívüli ellátásáról”. A rendelet Szerbia Hivatalos Közlönyének 1992. évi 3. számában jelent meg, majd 1995-ig még négyszer változtatták.
A Keretegyezmény megsértése
Az ominózus rendelet lényege, hogy a három észak-bácskai községet – kiragadva azokat az addigi természetes etnikai, gazdasági, valamint földrajzi környezetből és nem utolsó sorban ökológiai egységből – az észak-bánáti körzetbe csatolták, amelynek a közigazgatási központja Nagykikinda. Ennek csakis politikai okai lehettek, mert ennek a rendeletnek már akkor nem volt egyetlen ésszerű indoka.
A politikai ok pedig bizonyára az volt, hogy megosszák az akkor még erős tömböt alkotó magyarságot, amelyhez még Kishegyes, Szabadka és Topolya is tartozott. Nem csak a választások miatt, ahogyan egyesek állítják (vagyis hogy minél kevesebb magyar kerüljön be a parlamentbe, mivel akkor nem listás választások voltak, hanem konkrét emberekre kellett szavazni), hanem a magyar közösség politikai, gazdasági, művelődési és egyéb megosztása és leépítése miatt is.
Ennek a konkrét következménye az lett, hogy ettől kezdve az adai, zentai és magyarkanizsai lakosok a különböző jogaikat (egészségügyi- és nyugdíjbiztosítás, szociális juttatások, járművek nyilvántartásba vétele, stb.) csak Nagykikindán valósíthatják meg. Ez megdrágította és bonyolulttá tette ezeknek a jogoknak az érvényesítését (az oda-vissza utazások miatt is), hogy a nemzeti kisebbségi jogokat ne is említsük.
A vitatott rendelet nem csak, hogy megkeseríti az érintett községek magyar, hanem a terület minden más nemzetiségű lakójának az életét, de az egész terület fejlődését is akadályozza, mert nem teszi lehetővé, illetve ellehetetleníti számunkra, hogy a különböző fejlesztési pénzekre és európai projektumokra pályázzanak.
A szerb kormány ezt a jogszabályt utóbb a közigazgatási körzetekről szóló rendelettel váltotta fel, amely a Hivatalos lap 2006. február 27-i 15. számában jelenet meg. (Nem felel meg tehát a valóságnak, hogy a rendeletet még 1992 óta nem változott, csak éppen nem a szükséges irányba.)
Az elmúlt években többször aláírásgyűjtésre is sor került, azonban „a szerb kormány hallani sem akart arról, hogy a közigazgatási körzethatárokról szóló rendeletet módosítsa”.
Az Európa Tanácsnak a nemzeti kisebbségek védelméről szóló 1995. évi keretegyezménye viszont arra kötelezi a csatlakozott államokat, amelyek közé Szerbiai is tartozik, hogy „tartózkodjanak olyan intézkedések meghozatalától, amelyek a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által lakott területeken az arányokat megváltoztatják és arra irányulnak, hogy korlátozzák azon jogokat és szabadságokat, melyek a jelen Keretegyezménybe foglalt elvekből származnak” (16. szakasz).
Értesíteni a nemzetközi közösséget
A 2006. évi rendelet értelmében is Ada, Csóka, Magyarkanizsa, Nagykinda, Törökkanizsa és Zenta továbbra is az észak-bánáti körzethez tartozik, amelynek a székhelye Nagykikinda. Az észak-bácskai körzetet Kishegyes, Topolya és Szabadka alkotják, aminek a székhelye Szabadka.
Ez azt jelenti, hogy az új, magát demokratikusnak nevező hatalom sem mutatott eddig hajlandóságot, hogy ezt a vajdasági magyarságra nézve politikailag káros és az asszimilációt ösztönző rendeletet megváltoztassa. Pedig megtehette volna, ha lett volna erre politikai akarat, akár egy tollvonással is, ahogyan Pásztor Bálint is mondja.
Igaz, a bíróságok és az ügyészségek székhelyéről és területéről szóló 2008. december 22-i törvény értelmében a szabadkai alapbírósághoz tartoznak a volt adai, topolyai és zentai bíróságok is, valamint, hogy a zentai szabálysértési bírósághoz tarozik az Ada, Csókai és Magyarkanizsa is. De vajon nem ez lehetett ezeknek a községi bíróságok megszűnésének az ára?
A gazdasági kamarákról szóló 2009. évi törvény szerint a szabadkai székhelyű regionális gazdasági kamarához tartoznak most már Ada, Magyarkanizsa, Kishegyes, Topolya és Szabadkai és Zenta, a nagykikindaihoz pedig Csóka, Törökkanizsa és Nagykikinda. Ehhez igazodik a szabadkai székhelyű Gazdasági bíróság területe is.
Mindez azonban nem elegendő a miloševići körzethatárok lebontásához, mert a lényeg nem változott: a három község közigazgatásilag továbbra is Nagykikindához tartozik. Most kíváncsian várjuk elfogadja-e a kormány a magyarkanizsai községi tanács megismételt (2010. március 2-i) javaslatát, amellyel kérte, hogy a község az észak-bácskai statisztikai körzetbe nyerjen besorolást.
A kormány a saját maga által hozott rendeletet bármikor megváltoztathatja. Ehhez nem szükséges a szerb parlament véleményének még a kikérése sem. Az alkotmányváltoztatásnak pedig ehhez éppen nincsen semmi köze. „De, a szerb kormány nem akar magyar többségű körzetet. Ha ugyanis a három bácskai községet (Magyarkanizsa, Zenta, Ada) a szabadkai székhelyű észak-bácskai közigazgatási körzethez csatolnák, abban a magyarok aránya a jelenlegi 43,5 százalékról 53-ra emelkedne. Ez már alapul szolgálhatna az észak-bácskai területi autonómiához” írja Ágoston András is a Fanyalgás című írásában (Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, 2010. április 29.).
A problémának tehát nem csak „gyakorlati” vonatkozásai vannak, mint ahogyan Pásztor Bálint 2010. április 13-i parlamenti felszólalásában elmondta, de nemzeti kisebbségi és politikai vetületei is. Ezért nem világos, hogy a VMSZ képviselői miért a szerb képviselőházban lamentálnak „több mint 20 felszólalásban” arról, hogy „a kormány mikor kezd el gondolkozni a rendelet megváltoztatásáról”, és miért nem közvetlenül a kormánytól követelik erélyesen, hogy vessen már véget ennek a 18 éve tartó hátrányos helyzetnek? Vagy teszi ezt a VMSZ elnöke Boris Tadić köztársasági elnöknél, amikor vele tárgyal? Vagy úgy tartják, hogy a struccpolitika célravezetőbb? Van-e egyáltalán súlya a Vajdasági Magyar Szövetségnek és a képviselőinek, ha valamilyen nemzeti közösségi jogot kell érvényesíteni?
Fel kell szólítani a szerb kormányt, hogy rövid időn belül változtassa meg a saját rendeletét. Amennyiben ez nem történik meg, a magyar képviselőknek, akik közül egy az Európa Tanácsban is jelen van, kötelessége értesíteni ezt a nemzetközi szervezetet, hogy Szerbia nem tartja tiszteletben az általa is aláírt Keretegyezményt. Úgyszintén nyomatékosan követelniük kellene az észak-bánáti körzet vezetőjének a mielőbbi menesztését.
Mgr. Bozóki Antal, ügyvéd
Súlyos visszaélésekkel vádolta meg a Szerb Haladó Pártot (SNS) annak egyik korábbi aktivistája, miközben a Köztársasági Választási Bizottságban (RIK) a választói névjegyzék pontossága körül alakult ki vita.
Az október 25-i előrehozott parlamenti választások közeledtével egyre több kérdés merül fel a választások...
2026. OKTÓBER 13.
[ 20:45 ]
Az október 25-i parlamenti választások egyik legfontosabb kérdése, hogy hány választópolgár járul az urnákhoz. Dušan Vučićević politológus, a belgrádi Politikatudományi Kar professzora szerint a kormányváltás lehetősége akkor válhat reálissá, ha legalább 4,3–4,4 millióan szavaznak.
Ez a 6.450.523 választásra...
2026. OKTÓBER 12.
[ 19:11 ]
Valamikor azt mondtuk: hiszem, ha látom. A fénykép bizonyíték volt, a hangfelvétel perdöntő érv, a televíziós képsor pedig szinte megkérdőjelezhetetlen tanúsága annak, hogy valami valóban megtörtént. Ma már egyikben sem lehetünk feltétlenül biztosak. Olyan világba érkeztünk, amelyben bárki szájába adhatunk soha ki nem...
2026. OKTÓBER 10.
[ 19:30 ]
