Tűlevél
A terroristáknak nincs humorérzékük
Betűméret:             

„Nem félek a bosszútól... Talán patetikusan hangzik, de inkább halnék meg állva, mint hogy térden csúszva éljek”.

Stéphane Charb Charbonnier-nak, a Charlie Hebdo párizsi szatirikus hetilap múlt héten meggyilkolt főszerkesztőjének szavai ezek abból az interjúból, amelyet egy marokkói lapnak adott 2012-ben. Az újságírónak arra a kérdésére felelt így, hogy nem félti-e az életét a Mohamed prófétát kifigurázó karikatúrák megjelentetése után, ami miatt rengeteg fenyegetést kapott. „Ha sértve érzik magukat, tiltakozzanak, de békésen..., szerkesszenek ők is szatirikus lapot, és gúnyoljanak ki bennünket, ateistákat...”, válaszolta.

Sajnos, a terroristáknak nincs humorérzékük, Charbonnier egy olyan világgal került szembe, amely nem ismeri ezt a fajta rációt, hanem csak a nyers erőszak nyelvét. Így balsorsa sajnálatos módon beteljesült: a múlt csütörtökön elvakult iszlám terroristák hatoltak be a párizsi szerkesztőségbe és hidegvérrel lemészárolták őt és tizenegy másik személyt, köztük Franciaország legnevesebb karikaturistáit. Közben egy zsidók látogatta párizsi kóser boltban is túszdráma zajlott le: ott négy vásárlót gyilkolt meg a dzsihadista merénylő. Franciaország és egész Európa, a világ normálisan gondolkodó emberei megdöbbenve állnak a felfoghatatlan bűntények előtt. Párizsban vasárnap mintegy kétmillió ember vonult fel, tiltakozva a terrorcselekmények ellen. Az első sorokban, kart karba öltve, az európai és más országok állami vezetői haladtak, így demonstrálva egységüket a vallási fanatizmusból fakadó erőszakkal szemben.

Sokan mégis azt mérlegelik, hogy Charbonnier és társai túlléptek-e bizonyos határokat, visszaéltek-e a sajtószabadsággal, amikor kigúnyolták a mohamedánok (más alkalommal pedig a zsidók, a katolikusok, a buddhisták) szentségeit? Nem kellett volna több tapintattal kezelni a témát, tekintettel a hívők érzékenységére?

A kérdést azonban akár meg is fordíthatjuk: miért kellene korlátozni a véleményszabadságot, miért kellene visszafogniuk magukat, amikor ezt a fajta sötét középkori vallási fundamentalizmust ostorozzák? Most, a 21. század elején, az űrutazás, az internetes világforradalom, a nanotechnológia korában? Hiszen ők nem tőrökkel és automata karabélyokkal indulnak harcba, nem robbantanak, nem gyilkolnak és fejeznek le ártatlan embereket, hanem a szatírának az emberi életre teljesen ártatlan eszközét használják, hogy nevetségessé tegyék az emberi butaságot. A tapintatosság ennek a műfajnak a halála, a szatíra halála pedig az európai kultúra halála is lenne egyben.

Az óvatoskodók véleményét cáfolja az a világméretűvé duzzadt mozgalom, amely „Je suis Charlie” (Én Charlie vagyok) címszó alatt terjed az interneten, amelyhez csatlakozva millióik fejezik ki szolidaritásukat a legsötétebb vallási fanatizmus áldozataivá lett bátor karikaturistákkal. Ez a mozgalom avatja Stéphane Charbonnier-t és munkatársait korunk hőseivé.

Másfajta meggondolásból kérdőjelezi meg ezt a véleményt a szerb patrióta beállítottságú média. Nem felejtették el ugyanis a Charlie Hebdo „bűneit”, vagyis azt, hogy a NATO-bombázások idején karikatúráikkal igyekeztek „befeketíteni” Szerbiát a nyugati közvélemény előtt, úgy állítva be, hogy a szerb fegyveres erők etnikai tisztogatást hajtanak végre Koszovóban, azaz elűzik az albánokat szülőföldjükről. Hogy ez tényleg így történt, azt a mai napig sem ismerik el. Az albánok, persze, örömmel fogadták a támogatást, és a világhálón terjesztették az erőszakoskodó szerb fegyvereseket gúnyoló rajzokat. Mindennek tükrében egyes belgrádi elemzők, ha nem is helyeslik a szerkesztőséggel való brutális leszámolást, de valahogy nem is mutatnak különösebb érzékenységet tragédiájuk iránt.

Más vonatkozású visszhangja is van nálunk a véres párizsi eseménynek: több bulvárlap rettentette meg olvasóit a napokban azzal a címoldalon közölt bizalmas értesüléssel, hogy Franciaország után Szerbia lehet az iszlám fundamentalisták következő célpontja! A támadást azok a szandzsáki és koszovói önkéntesek hajtanák végre, akik részt vettek a szíriai harcokban, ott kaptak katonai kiképzést, időközben azonban hazatértek, és készülnek az iszlám erőszakos terjesztésének újabb feladatára. Az Iszlám Állam nevű terrorszervezet állítólag a Balkánt is meghódítandó területként jelölte meg. Koszovóban 132 visszatért dzsihadistát tartanak nyilván, és mintegy 40 szerbiai polgárról is tudják a hatóságok, hogy megjárták a szíriai terrorista kiképző központokat. Belgrád számára az ad okot aggodalomra, hogy az országban félmillió muszlim vallású él, és hogy a szandzsáki hívők egy része rokonszenvez a szélsőségesekkel, amit az is bizonyít, hogy internetes honlapjaikon hősként ünneplik a Charlie Habdo karikaturistáit lemészárló terroristákat. Olyan üzenetek is olvashatók, hogy hasonló akciókat kell indítani itteni „célpontok” ellen is, és hogy „vérfürdőt kell rendezni”.

Mi több, a párizsi merényletnek is vannak balkáni szálai! Egyes lapok arról számoltak be, hogy az elkövetőknek egy brčkói bosnyák, az iszlám terrorszervezet embere nyújtott logisztikai támogatást, aki illegálisan tartózkodik Franciaországban. Állítólag tőle kaptak pénzt és fegyvert az akció végrehajtására.

Az ember beleborzong a gondolatba, hogy milyen közel van hozzánk Párizs...

J. Garai Béla

Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

A Tűlevél tizenhárom éve - illusztráció
2018. OKTÓBER 27.
[ 8:53 ]
Ariadné fonala - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 30.
[ 18:41 ]
Ivica jóslata - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 18.
[ 20:58 ]
A rovat frissítése szünetel - illusztráció
2018. JÚLIUS 23.
[ 19:18 ]
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]
Beolvasás folyamatban