TESTVÉRISÉG. Az illetékes tárcavezető helyében én nagyon szégyellném magam, amiért a miniszterelnöknek nincs bizalma a hazai egészségügyben, és emiatt egészen a távoli Moszkvába kell repülnie orvosi ellenőrzésre. Ám még mielőtt bárki is aggódni kezdene közkedvelt vezetőnk és a VMSZ megbecsült koalíciós partnerének egészségi állapota miatt, mondjuk el, hogy semmilyen komolyabb baja nincs, legalábbis nem tudunk róla. Ha csak a fogaival nincs valami problémája, ahogyan rosszmájú ellenzékeik híresztelik, azt állítva, hogy Kreml-beli fogorvosát kereste fel a múlt héten, amikor nagy titokban Moszkvába utazott…

Talán nem is tudnánk semmit az előre be nem jelentett és utólag egészségügyi magánlátogatásnak minősített vizitről, ha a Szputnyik orosz állami hírügynökség tapintatlanul nagydobra nem veri a dolgot, beszámolva róla, hogy a szerb miniszterelnök Moszkvába érkezett, és fogadta őt Vlagyimir Putyin. Valószínűleg nem minden külföldi pácienst fogad az orosz elnök, A. Vučićtyal bizonyára azért tett kivételt, mert ha már ott van, baráti tanácsokat kívánt neki adni az új szerb kormány összeállítását illetően. Nem tudni, hogy a vendég kérte, vagy ő maga tartotta szükségesnek a tanácsadást, mindenesetre világosan kifejtette véleményét, olyan nyíltan és olyan őszintén, ahogy testvérek között szokás.

„Szeretném remélni, hogy Szerbia kormányában méltó helyet kapnak azok az emberek, akik komoly figyelmet szentelnek országaink együttműködésének”, idézte Putyin szavait az említett hírügynökség.

Ennél világosabban már nem is fogalmazhatott volna. Belgrádban megérthették, hogy az új szerb kormánynak igenis lesznek oroszbarát miniszterei! Punktum, vita nincs. Elvégre az egész energiaszektor Oroszországtól függ, a csapok bármikor elzárhatóak.

Egy kicsit furcsa, hogy Szerbia polgárai a választásokon eldöntik, hogy mely pártok jutnak a parlamentbe, és akkor jön Putyin, és alakítgatja a kormányukat… Mint ahogy arra sincs nagyon példa, hogy egy leendő EU-tagország miniszterelnöke Moszkvába jár konzultációra kormányalakítási kérdésekben. De hát ez az a bizonyos hagyományos testvéri kapcsolat, amit Brüsszelben sehogy sem tudnak megérteni. Putyin pedig él is a testvériség adta lehetőségekkel, és mert nem titkolt aggályai vannak Vučić Nyugat-barát orientációja miatt, ezért szükségesnek tartja, hogy a kabinetben az oroszbarát erők is képviseljék magukat, nehogy még valamilyen elhamarkodott intézkedést hozzanak. Mondjuk, az országa elleni EU-embargóhoz való csatlakozásról, amellyel árthatnak a barátságnak.

Belgrádi elemzők most azt találgatják, hogy vajon Putyin az Ivica Dačić vezette szocialistákat próbálta beprotezsálni az új kormányba, akiket a haladó párt vezető emberei legszívesebben mellőznének, vagy esetleg a szélsőségesen nacionalista és EU-ellenes Dveri (Oltárajtó) nevű párt vezetőjét, Boško Obradovićot, vagy Sanda Rašković-Ivićet, a Szerbiai Demokrata Párt elnökasszonyát. A talány hamarosan megoldódik, amint közzéteszik a kormány összetételét. És akkor az is kiderül, hogy mennyire hiteles Vučić dicsekvése, hogy őrá nem lehet nyomást gyakorolni munkatársai megválasztásában.

Közben egy internetes portálon megpróbálták megszavaztatni olvasóikat arról, hogy nézetük szerint kivel fog Vučić koalícióra lépni? A lehetséges válaszok:

1. Ivica Dačićtyal;

2. Angela Merkellel;

3. Vlagyimir Putyinnal.

OROSZLÁN. Gondolom, minden igaz patrióta szívét megdobogtatta a Szerb Haladó Párt múlt héten megtartott választási konvenciója, amelyen egyhangúlag, ellenszavazat és tartózkodás nélkül ismét A. Vučićot választották a párt elnökévé. Mert lehet, hogy valakinek esetleg voltak aggodalmai, hogy biztosan ő lesz-e a győztes és kap-e elég szavazatot. Gyorsan kiderült azonban, hogy bejáródott balkáni szokás szerint nem volt ellenjelölt, ami ezt a veszélyt előidézhette volna, ő indult egyedül a pártvezéri posztért, és minő meglepetés: fölényesen győzött! Az eredményt felállva és vastapssal ünnepelték a küldöttek, úgy, ahogyan a demokratikus személyi kultusz szabályai megkövetelik. A török Erdogan is megirigyelhette volna.

Megválasztása utáni beszédéből nekem az ragadta meg a figyelmemet, amit az ellenzék rágalmairól mondott.

„Büszke vagyok arra, hogy az ellenzék WC-ügyi miniszterelnöknek csúfol, amiért ezt a kérdést is intézni kezdtem, miközben ők mezei budikat hagytak maguk után”.

Ha egyéb területeken egyelőre még késnek is a reformintézkedések, iskolai WC-ügyben tehát már közelítünk az uniós színvonalhoz, magunk mögött hagyva a mezei budik korszakát.

Ám nem csak a vizes gócok tekintetében lesz haladás, a régi-új pártelnök azt is bejelentette, hogy ezentúl nem fognak a káderek húsz évig birtokolni egy-egy funkciót, mint más pártoknál. A fiatalítás jegyében rögtön új alelnököket is javasolt, szakítva más pártok elavult gyakorlatával, hogy erről szélesebb körben döntenek. Inkább maga határozott, megkímélve munkatársait a sok fejtöréstől. Az új pártvezetőség kapcsán elemzők arra hívták fel a figyelmet, hogy kimaradtak belőle Tomislav Nikolić elnök emberei, elsősorban Radomir Nikolić, az elnök idősebb fia, Kragujevac polgármestere, aki eddig a párt Végrehajtó Bizottságának elnöke volt. Radomir kimaradása csak részben magyarázható azzal a tavaly ősszel tett meghökkentő javaslatával, hogy a párton belül létesítsenek frakciókat: legyen külön frakciójuk az EU-pártiaknak, az Amerika-pártiaknak és azoknak, akik az orosz szövetséget tartják kívánatosnak. Ahová nyilvánvalóan ő is tartozna apjával egyetemben. A lényegesebb ok az, hogy Vučić ezzel teljes mértékben átvette a haladó párt vezetését, kiszorítva az alapítót, Tomislav Nikolićot.

A legszűkebb vezetők közé került viszont a nagykikindai „fiatal oroszlán”, Milenko Jovanov: a pártalelnöki posztok egyikét kapta. Maga Vučić nevezte őt így, mondván, lelkes hozzáállása ifjúkori önmagára emlékezteti. Nem részletezte, hogy ifjúkorának arra a szakaszára gondolt-e, amikor Šešelj vajda odaadó tanítványaként maga is ifjú oroszlánként küzdött a Nagy-Szerbia projektumért, vagy amikor a Milošević-rezsim tájékoztatási minisztereként ingyen koszt-kvártéllyal fenyegette a háborús politikát elutasító, „defetista” újságírókat?

Nekünk azonban az oroszlán Jovanov inkább arról maradt meg az emlékezetünkben, hogy korábbi pártja, a Szerbiai Demokrata Párt buzgó kádereként „nyelvi őrjáratok” bevezetését szorgalmazta Bácska északi részében, ahol a magyar lakosság eléggé el nem ítélhető módon nem beszéli tökéletesen a szerb nyelvet.

„Megnézzük, a szerbiai magyarok beszélik-e a szerb nyelvet, és ha igen, hányan, hogy ne történhessen meg az, hogy egyes helységekben a szerbül beszélő polgárok nem tudnak szót érteni a helyi lakosokkal”, így indokolva javaslatát 2004-ben.

Vigasztalódjunk azzal, hogy időközben talán ő is sokat fejlődött ideológiailag, akárcsak pártfőnöke, ha már arra méltatták, hogy a kormánypárt (egyik) alelnöke legyen. És most már nem akar őrjáratokat indítani, és megszámlálni azokat, akik rosszul beszélik az „államnyelvet”. És talán még azt is megérhetjük, hogy a VMSZ-szel való koalíció kedvéért javasolni fogja a zömében magyarok lakta községek szerb lakosainak, hogy nem ártana nekik is tudniuk néhány szót magyarul.

J. Garai Béla