A magyarkanizsai Bolmány utcában, a valamikori zsinagóga helyén lévő emléktáblánál emlékeztek meg vasárnap délután a helybeli zsidók 70 évvel ezelőtti deportálására. A Mementón a községi elöljárók mellett a Szabadkai Zsidó Hitközség képviselői is lerótták kegyeletüket.

A megemlékezés Radnóti Hetedik ekloga című versével kezdődött, majd Nyilas Mihály polgármester emlékezett a hét évtizeddel ezelőtti tragikus eseményekre.

- A mementó olyan intő jel, amelyet nem feledhetünk, amelyről tudniuk kell gyermekeinknek, unokáinknak is. Jel a városunk, községünk életében, amely a toleranciára, egymás elfogadására, a békés együttélésre tanít bennünket. A mementó emlék, emlékeztetés arra, hogy soha többé ne történjék meg az, ami a múltban megtörtént.

- A magyarkanizsai zsidóság kiirtása 1944-ben egy hosszabb ideig tartó, tervezett és irányított, sajnos nagyon is eredményes folyamat végső kicsapódása volt. Igen, eredményes, mert ma már zsidó hitközség, de zsidó sincs a városban. Azt hiszem eljött az ideje, hogy részleteiben is foglalkozzunk az akkori eseményekkel, amelyek végképp megpecsételték a magyarkanizsai zsidóság sorsát. Különösen vonatkozik ez az oktatás kérdésére, amelynek nagyon sok köze volt az itteni zsidóság sorsának alakításához. Felhívnám a vallási felekezetek, egyházak figyelmét arra, hogy végső ideje lenne párbeszédet kezdeni a zsidó hitközségekkel és a zsidókkal arról, mi is történt itt valójában, hogy azoknak az eseményeknek a maradványai fennmaradtak-e mind a mai napig is - nyilatkozta Szabados Róbert, a Szabadkai Zsidó Hitközség elnöke.

A Mementó befejezéseként a hitközség, a magyarkanizsai önkormányzat és a helyi közösség képviselői elhelyezték a kegyelet virágait az emléktáblára, majd a Szabadkai Zsidó Hitközség tagjainak tolmácsolásában jiddis nyelvű gyászéneket és halotti emlékimát hallgattak meg.

Bödő Sándor