A Szerbiában élő nemzeti közösségeken belüli szólásszabadságról, a kisebbségi sajtó helyzetéről tartottak ma kerekasztal-beszélgetést a Vajdasági Újságírók Független Egyesületének (NDNV) szervezésében Újvidéken.

Felvezetőjében Pressburger Csaba, az Autonómia portál magyar oldalának szerkesztője arra mutatott rá, hogy a szerbiai nemzeti közösségek médiumainak működését legalább részben az állam pénzeli, s szükség is van az állam támogatására, viszont emiatt elkerülhetetlenül felmerül a politikai nyomásgyakorlás kérdése.

Gordana Janković, a szerbiai EBESZ-misszió médiaosztályának vezetője megjegyezte, a demokrácia egyik fő próbája, hogy a médiumok pénzelésével és támogatásával foglalkozó intézmények gyakoroljanak nyomást a sajtóra. Szerinte az RTV-előfizetés újbóli bevezetése nem kellene hogy rossz hatással legyen a kisebbségi sajtó szabadságára, hiszen e közösségek tagjai állampolgárokként szintén hozzájárulnak majd a közszolgálati médiumok működéséhez, azoknak pedig meg kellene felelniük a közösség igényeinek.

Még mindig nem tudni, mi lesz azokkal a médiumokkal, amelyeket nem sikerült magánosítani, s nincs válasz arra sem, hogy mi lesz azokkal a sajtószervekkel, amelyek esetében el sem kezdődött a privatizációs folyamat, jegyezte meg Nedim Sejdinović, az NDNV végrehajtó bizottságának elnöke. Szavai szerint arról sincsenek pontos információk, hogy hogyan folytatják majd le a részvények elosztását, illetve hogy a dolgozók egyáltalán elfogadják-e ezt az ajánlatot.

Vukašinović Éva, a tartományi ombudsman nemzeti kisebbségekkel foglalkozó helyettese hangsúlyozta, nem lehet éles határvonalat húzni a kisebbségi és többségi sajtó között, így a negatív politikai nyomásgyakorlást nem lehet felszámolni csak a kisebbségi sajtótérben. Rámutatott továbbá arra is, hogy nagyon kevés területen hozhatnak konkrét döntéseket a nemzeti közösségek nemzeti tanácsai, mindössze 4-5 ilyen hatáskör maradt meg az alkotmánybíróság beavatkozása után. Példaként ugyanakkor a médiatámogatásról döntő bizottságok esetét említette, amelyek a nemzeti tanácsok ajánlásait abszolút mértékben érvényesítik, holott más szempontokat is figyelembe kellene venniük, tehát meg kellene nézni, hogy vannak-e más médiumok is, amelyek nem szerepelnek a nemzeti tanács listáján, de megérdemlik az eszközöket.

Meglátása szerint a gyakorlatban nincsenek megfelelő szankciók a magánosított médiumok tartalmával kapcsolatos megkötések megszegésére, nincsenek akkora büntetések, hogy az új tulajdonosnak ne fizetődjön ki a programséma megváltoztatása. Aláhúzta továbbá azt is, hogy a tájékoztatás kapcsán nem határozták meg pontosan, mit jelent az elért szint: a kisebbségi tájékoztatás meglétéről vagy a médiumok számáról van-e szó, tehát nem egyértelmű, hogy csökkenés történik-e e tekintetben, ha a közmédián keresztül továbbra is megvalósul a nemzeti kisebbségek nyelvén történő tájékoztatás.

Losoncz Alpár egyetemi tanár emlékeztetett: a probléma nem tegnap óta, nem is tegnapelőtt óta áll fenn, egy rendszerszintű gondról van szó. Felszólalásában egyebek mellette feltette a kérdést, hogy létezik-e sajtószabadság rizikó nélkül, s megjegyezte, nem könnyű vállalni ezt a rizikót, különösen ilyen társadalmi környezetben.

Szavai szerint a magyar nemzeti kisebbségen belül hiányzik a pluralizmus, annak ellenére, hogy hat pártja van a közösségek, illetve megalakult a Magyar Mozgalom civil szervezet is, s mint mondta, a hatalom logikája alapján történt rétegződés. Meglátása szerint két lehetőség van valamiféle korrekcióra: egyik a médiatörvény módosítása a felügyelet terén, mert a jelenlegi megoldás nagyon absztrakt, olyan, mintha az állam nem is igazán akart volna foglalkozni ezekkel a súlyos kérdésekkel; a másik lehetőség kötődik az elsőhöz, eszerint olyan szubjektumokat kell találni, amelyek megfelelő távolságra vannak a konfliktusoktól. Hozzáfűzte azonban, hogy a jelenleg uralkodó helyzetben nagyon gyorsan eltűnnek a szuverén személyek.

A kerekasztal-beszélgetés során elhangzott továbbá, hogy kutatási eredmények alapján a kisebbségi médiumok közül eddig nyolcat sikerült eladni, öt esetében folyamatban van a privatizáció, tizenegyet nem magánosítottak, négy megszűnt már, egy eset bíróságon van, a szerbiai magyar közösség pedig tíz információforrást veszített el az utóbbi időszakban. Szó esett arról is, hogy az eddig állami tulajdonban levő médiumok dolgozói sok esetben azért nem vállalhatják át a részvényeket, mert már más vállalat ingyenes papírjait igényelték, egy másik jelentős szempont e tekintetben pedig a projektfinanszírozástól való félelem.

Rizsányi Attila