Ma hazautaztak a magyarkanizsai Gyógyfürdőből azok a disztrófiás gyerekek, akik a Dél-bácskai Körzet Disztrófiásai Egyesületének szervezésében nyolc napot töltöttek a Tisza-parti városban. Az egyesületnek ez volt a tizenötödik tábora, az utóbbi kilencet azonban mind Magyarkanizsán szervezték meg. A 36 beteg gyermek illetve fiatal felnőtt - különleges szükségletei miatt – szülői kísérettel érkezett a táborba, a különítmény így 65 tagot számlált.

A tábort a Fel a fejjel! mottóval szervezték meg, ami egyértelműen arra utal, hogy noha ezeknek a fiataloknak szükségük van a biztatásra, a bizalomra és a segítő kezekre, maguknak is bízniuk kell önmagukban, nem szabad elveszíteniük önbizalmukat, hinniük kell abban, hogy ezzel a betegséggel is együtt lehet élni, még ha bizonyos korlátok között is.

“A disztrófia öröklődő szövet- illetve izomsorvadás. A leggyakrabban már születéskor vagy a korai gyermekkorban jelentkező izomsorvadás következtében a betegek mozgása megnehezül, legtöbbjük idővel tolószékbe kényszerül. Van olyan fajtája, amellyel a beteg jó ha megéri a 15. életévét, de olyan is, amellyel leélheti az egész életét” - mondja Aleksandra Panović, az egyesület titkára. "Az első hat tábort különböző szerbiai gyógyfürdőkben tartottuk meg, a hetedik után azonban rájöttünk, hogy a magyarkanizsai gyógyfürdő vize a legmegfelelőbb ennek a betegségnek a kezelésére, ezért azóta mindig ide jövünk. Itt minden lehetőségünk adott arra, hogy a vizes terápiákon túl egyéb érdekes, a gyerekeknek mindenképp hasznos és szórakoztató foglalkozásokat is tartsunk, az ellátás és az elszállásolás is teljesen rendben van, a gyerekek innen mindig vidáman, testileg, lelkileg megkönnyebbülve mennek haza. Sajnos az orvostudomány fejlődésével sem sikerült elérni, hogy ne szülessenek disztrófiás gyerekek, sőt, számuk növekvőben van, ezzel párhuzamosan nekünk is mindig vannak újabbnál újabb, fiatalabbnál fiatalabb tagjaink. Az itt táborozók életkora 4-től 23 évig terjed. A táborozást minden évben meg tudjuk szervezni, terjedelmük a támogatás nagyságától függ, amit projekttámogatásként tudunk magunknak biztosítani. Tavaly volt a legrövidebb, mindössze hat napot tudtunk együtt lenni. Idén a Munkaügyi, Foglalkoztatási, Harcos- és Szociális-ügyi Minisztérium és Újvidék városa volt a fő támogatónk, akik 1.342.000 dinárt biztosítottak erre a célra. A mi körzetünkhöz 13 község tartozik, de mivel a vajdasági szövetségen belül mellettünk még Nagykikindán, Rumán, Zomborban, Szabadkán és Pancsován is működik egyesület, a feladatokat felosztottuk egymást között. Míg egyik egyesület a sporttevékenységet koordinálja, a másik mondjuk a művelődési aktivitást irányítja, addig mi az ifjúsági táborokat szervezzük, a másik feladatunk pedig a disztrófiás gyerekeknek nyújtandó pszichológiai segítségnyújtás biztosítása, ezért itt sem csak a körzetünkhöz tartozó gyerekek és fiatalok vannak, hanem más körzetekből is jöttek az egész tartomány területéről. Hétköznapi tevékenységünk során elsősorban tagjaink egészségbiztosítási jogaira, iskoláztatásukra és a mindennapi élet során jelentkező problémáik megoldására fókuszál az egyesületünk, segítünk az egészségügyi segédeszközök biztosításában és mindenben, amivel tagjaink hozzánk fordulnak.”

A nyolcnapos magyarkanizsai táborozás idején a disztrófiás gyerekek a medencében gyógyvizes terápián vettek részt, az ebéd utáni időszakot pedig művészeti műhelyek megtartására használták fel, de például szerveztek maguknak Játék határok nélkül vetélkedőt is, ami segítette őket az ismerkedésben és barátkozásban.

A magyarkanizsai Gyógyfürdő kiváló kapcsolatokat alakított ki a disztrófiások egyesületével és igyekszik megtenni mindent, hogy a tábor alatt a beteg gyermekek semmiben sem szenvedjenek hiányt.

”Ezekkel a gyerekekkel a tábor ideje alatt kiváló oktatók foglalkoznak, a vizes terápián túli foglalkoztatásukról érdekes programok sokasága gondoskodik. Sok a játék, a móka, a kacagás, és ami a legfontosabb, a gyerekek igazán jól érzik magukat. Mi nagyon szeretjük őket, nagyon jól megértjük egymást valamennyiükkel. Valószínűleg részben ennek is köszönhető, hogy már kilencedik éve minket választanak, aminek kimondottan örülünk és amire igen büszkék vagyunk. Közülük sokan visszajárók ebbe a táborba, őket már régi ismerősként köszöntjük és reméljük, hogy jövőre is a vendégeink lesznek, mi mindenképp visszavárjuk őket” - hallottuk Elena Veselinovtól, a Gyógyfürdő örökké mosolygó PR-szakmunkatársától.

A lubickolás szünetében két fiatallal, a 16 éves újvidéki Kristina Jevtovićtyal és a 22 éves szabadkai Ilija Božićtyal is elbeszélgettünk. Mindketten tolókocsival közlekednek, de vidámak, kommunikatívak. Elmondták, hogy nem könnyű az élet számukra ilyen körülmények között, ezért megtesznek mindent, hogy valamelyest segítsenek magukon. Rendszeres résztvevői az ifjúsági táboroknak, amióta meg Magyarkanizsára járnak, úgy érzik, hogy az itteni gyógyvíz kimondottan jót tesz nekik, minden táborból felerősödve térnek haza. Kristina a vizes terápiáknak köszönhetően reggelente saját lábán is tud valamelyest járni.

Sajnos ennek a tábornak is vége, mondták valamennyien, de jönnek jövőre is, hangzott az ígéret. Reméljük a következő esztendőben is lesznek olyan támogatók, akik jóvoltából ezek a gyerekek újra eljöhetnek a magyarkanizsai rehabilitációs szakkórházba, hiszen nekik ezek a vizes terápiák adnak erőt, de reményt is arra, hogy ha betegségükből nem is tudnak kigyógyulni, de legalább állapotuk nem rosszabbodik tovább.

Bödő Sándor