Azóta,hogy beszereztem, kedvenc olvasmányaim közé tartozik Hernádi Miklós Közhelyszótára. Biztosan másnak is, mert 1976 óta jó néhány kiadást megélt. Sokat mosolyogtam érdekes, humoros, de egyben elgondolkodtató példáin. Vagy egy kicsit megszeppenve vettem észre, hogy egyik-másik közhely, bizony, az én szótáramban is előfordul.

A közhelyszótár egyik kérdése: „Vallás-e az anakronizmus, a pesszimizmus, és milyen vallású, aki jedlikányos?” Ezt a megmosolyogtató kérdést szeretném most alaposabban megvizsgálni.

A Magyar Értelmező Szótár szerint az izmus főnév jelentése ’modern, a hagyományossal szembeforduló művészeti, irodalmi stb. irányzat’. Az -izmus főnévképző pedig főleg idegen szavakban fordul elő, eszme, áramlat, irányzat megnevezésére. De lehet társadalmi, politikai rendszer vagy helyzet és állapot megnevezése is. A nyelvre, stílusra jellemző sajátosságok megnevezésére is használják.

A Magyar Nyelv Szóvégmutató Szótára száznegyvennyolc -izmust sorol fel.

A művészeti irányzatok közül ide tartoznak a kubizmus, klasszicizmus, realizmus, szürrealizmus, szentimentalizmus, szimbolizmus, impresszionizmus, expresszionizmus, futurizmus, humanizmus…

Igen népes a történelmi és társadalmi kifejezések csoportja is: liberalizmus, föderalizmus, imperializmus, nacionalizmus, centralizmus, dualizmus, cárizmus, parlamentarizmus, pánszlávizmus, kommunizmus, szocializmus…

Az egyénre vonatkozó helyzetek, állapotok, irányzatok megnevezésekor sok -izmust használunk: sznobizmus, szadizmus, vandalizmus, kannibalizmus, provincializmus, alkoholizmus, cinizmus, feminizmus, hedonizmus, egoizmus, analfabetizmus, idiotizmus…

Aránylag kevés a nyelvtanban (és irodalomban) használt -izmusok száma: a francia, illetve német nyelvi jellegzetességekre, franciás (németes) szóhasználatra mondjuk, hogy gallicizmus, ill. germanizmus. Az archaizmus régies szóhasználatot, a neologizmus pedig új szót, beszédfordulatot, nyelvtani sajátosság megjelenését jelenti a nyelvben. Az eufemizmus szépítő kifejezés, a durva szavak körülírását jelenti.

Filozófiai kifejezések, hiedelemre, babonákra és politikai irányzatra vonatkoznak a panteizmus, spiritualizmus (a világ szellemi őselvét hirdető idealista elmélet) és a spiritizmus (az a hiedelem, hogy az élők a halottak lelkével, szellemekkel közvetítők, úgynevezett médiumok segítségével érintkezésbe léphetnek), fetisizmus, ateizmus és klerikalizmus.

Vallások, vallási mozgalmak megnevezésére mindössze néhány -izmus szolgál: katolicizmus, protestantizmus, buddhizmus, brahmanizmus, pietizmus, samanizmus…

A kérdés elhangzása után azonnal érezzük, hogy valami nincs rendben: „Vallás-e …” A pesszimizmus szót sokat használjuk, borúlátást, a szerencsés kimenetelben nem bízó szemléletet jelent. Az anakronizmus már kevésbé ismert idegen szó, kortévesztést, korszerűtlenséget jelent. De mi a jedlikányos? Vagy inkább ki?

Ismét a Szóvégmutató szótárhoz fordultam, hogy a humor forrását megmagyarázzam. Az -ányos végű szavakból jóval kevesebb van, mint az -izmusokból. „Mindössze” ötvenegy. Ezek elsősorban ismert melléknevek: lányos, magányos, boszorkányos, tudományos, olvasmányos, arányos, alkotmányos, célirányos, jutányos, szabványos, szokványos, látványos, hiányos… De akad köztük néhány főnév is. Ilyenek a markotányos (régi katonai kifejezés), a mutatványos és a várományos (akinek kilátása van valamely állás tisztség betöltésére – a trón várományosa). A kormányost melléknévi és főnévi értelemben is használjuk.

Jedlik Ányos pedig jeles bencés rendi szerzetes tudósunk (1800–1895), az első elektrotechnikus, a dinamó és a szódavíz gyártásának feltalálója, 1858-tól az MTA rendes tagja.

Mgr. Viola Lujza