Ismerünk olyan szóvicceket, amelyek álösszetétellel, félrehallással jöttek létre, vagy szólásokkal kapcsolatosak.

Az álösszetételek olyan szavak, amelyek látszólag lehetnének összetettek is.

- Hol terem a CD? – Diszkréten.

- Mi kell a babázáshoz? – Bab meg víz.

- Mit kapsz, ha egy kerek telekre kastélyt építesz? – Körtelekvárt.

Mi az: kis kezdő jós? – Jóska. Kis róka? – Apróka. Kis cinke? – Picinke.

Mi a nagymama ellentéte? – Kistegnaptegnap. További ellentétek: alma – altegnap, Adél – Areggel, tejföl – tejle, kifli – befli, zsömle – zsömföl…

Félrehallásról, vagy áthallásról akkor beszélünk, ha rosszul értünk, hallunk valamit, és ezáltal humorossá válik a szöveg.

- Kisfiam, hozz a boltból egy szál hurkát! De ne véreset! – Denevéreset?!?

Az íjászati szaküzlet tulajdonosa a helyi tévének is nyilat hozott.

- Hogyan sorsolják ki a lottószámokat a Déli sarkon? – Számhúzó kutyákkal.

- Mit csinál az űrhajós, ha szomjas? – Űrkutatás.

Az iskolaudvarban verekszenek a fiúk. – Tibi túl erősen üt. Inkább Verne Gyula.

És ha már az írókról van szó:

- Hogyan kapta Benedek Elek a nevét? – Anyukája reggel beszólt a kisfiának: Benn vagy még az ágyban? – Benne, de kelek…

Talán legtöbb fantázia a szólások elferdítéséhez kell. Ez alkalommal nem az ismert nyelvmestereinket és humoros szerzőinket idézem, nem Kosztolányival és Karinthyval foglalkozom. Nagy Lajos karcolatai közül válogattam.

Előrelátó az, aki a jövőbeli szükségletekre, következményekre jó előre gondol, idejében felkészül. Nagy Lajosnál „…a hangya igen előrelátó állat, ami már azért is csodálatos természeti tünemény, mert a szeme oldalt van.” (A hangya)

(A kígyó) „Lábait illetőleg nyomorék, egy lába sincsen, és ezért hason mászik, ami különben alázatos természetére is vall.” A szó szerinti hason csúszás és a ’hason csúszik valaki előtt = nagyon megalázkodik’ szólás egyszerre való használata a humor forrása. Hasonló az eset a ’kígyót melenget a keblén = olyan embert támogat, pártfogol, aki később a jóságért gonoszsággal, hálátlansággal fizet’ szólás esetében is: „…ez az utóbbi (kígyó) fajta …igen beteges és gyenge, amiért is a jó barát azt a keblén melengeti.”

„Az elefánt igen rosszkedvű állat, már kicsiny korában állandóan megnyúlt orral járkál, ezért aztán az orra úgy is marad, és ormány nevet vesz föl.” (Az elefánt) Két szólást is fölfedezhetünk a mondatban: ’valaki lógatja az orrát = szomorkodik, búsul’, és ’megnyúlik valakinek az orra = csalódottság látszik valakin’.

Az elefánt című karcolatban olvashatjuk a következőket is: „Az elefánt az állatkertben a hátán egy trónszerű alkotmányt cipel, amibe egy leány és egy férfi beleül, és a szerelemről csevegnek, ekkor az elefánt az úgynevezett elefánt szerepét játssza.” Az elefánt szerep az ötödik kerék szerepe, vagyis valahol teljesen fölösleges, szerelmespár jelenlétében a fölösleges harmadik személyt jelenti.

A veszett kutya szólást az ingerlékeny, ok nélkül is mindenkit támadó, sértegető személyre használjuk. A kutyáról azt írja Nagy Lajos: „A kutyának veszedelmes betegsége a veszettség, ami igen ragadós nyavalya, az ember is megkaphatja, és harapás által terjed, mégpedig úgy, hogy vagy a veszett kutya harap meg egy embert, vagy a veszett ember harapja meg a kutyát.”

A veszett emberek elleni nyugtatószernek jó szívvel ajánlom olvasásra Nagy Lajos karcolatait, a Képtelen természetrajzot!

Viola Lujza