A halandzsa értelmes beszédnek ható értelmetlen vagy összefüggéstelen szöveg. Zavaros, gyakran lódító, nagyképű fecsegés, mellébeszélés. Művelhető anyanyelven és valamely idegen nyelv hangzását utánozó szavakkal is. Ez utóbbival szívesen élnek a humoristák.

És anyanyelvén ki halandzsázik? Zagyvál, összevissza beszél, maszlagol, hantázik, locsog, süketel, blablázik – mondanák a fiatalok.

Vegyük példaként a politikusokat. A témától függően vannak közismert halandzsák. Nélkülük nem is tudnának semmitmondóan sokat beszélni.

Példáink az írott sajtóból származnak.

„Még a múlt hónapban felkértem egy szakértői csoportot… Több alkalommal is foglalkoztunk a készülő programokkal… Elvégezték a helyzetértékelést, a gazdasági, demográfiai, oktatási és egyéb vonatkozásait… Ezt követően a helyzetértékelés analízisét kell elvégeznie egy szűkebb csapatnak, majd megfogalmazni a konkrét programokat… Ha az anyag munkaváltozata elkészül(…) ezt az anyagot meg kell vitatni… Ennek a dokumentumnak el kell készülnie, ezt követően pedig hozzá lehet fogni a megvalósításhoz… Világosan kell, hogy beszéljünk a helyzetünkről… A közösségünket érintő aktuális eseményekre, jelenségekre, problémákra kell reflektálni… A közösségünket emésztő problémák megoldása elsősorban tőlünk függ… A fontos közösségi célokhoz nem lehet a kényelmes könnyű úton eljutni … Szembesítsük önmagunkat azzal, hogy milyen helyzetben vagyunk, és hogy hogyan tudunk ebből kilábalni… A tervezet kapcsán eszmecserét folytattak a résztvevők… Ezek olyan súlyos és veszélyes problémák, amelyeket nem szabad szó és cselekvés nélkül hagyni… Fontos beszélni erről a témáról, és megkísérelni pozitív irányba terelni… Az önkormányzatok saját akciótervet dolgozzanak ki, és létesítsenek a témában illetékes munkatestületeket… Meg kell találni a különböző szintű érdekegyeztetések lehetőségét és változatos módozatait… Meg van bennünk a tenni akarás, az ötletek és cselekvési tervek bősége… Kemény munka, csoportmunka, kitartó munka… A tenni akarás, az ötletek és cselekvések sokaságának az eredménye…Ezzel a problémával szembe kell nézni… Ezért tenni kell… Erőnkhöz mérten mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ez a súlyos probléma kezelhetővé váljék… Már elkészült a látlelet a jelenlegi helyzetről. Ennek az értékelése most folyik, ezt követően pedig konkrét (…) programokat kell alkotni és utána közvitára bocsátani őket… (De) tenni ellene lehet és érdemes is… Vállalni kell a felelősséget… A szakmaiságra alapozott, átgondolt, a minden erőt összefogó fáradhatatlan munka ezen a területen is sikereket eredményez majd… A felszólalók konstruktív jellegű meglátásait és ötleteit (majd) beépítik a stratégia tervezetébe…”

És ez még csak az általános”problémák feltárására” vonatkozott, mindössze néhány találomra kiragadott példával. Hasonló a helyzet a kisebbségi sors, a magyarság összetartozása, a gazdasági problémák, vagy a vidékünkön elharapódzó erőszak kapcsán elhangzó vélemények területén is. Íme néhány:

„A kisebbségi érdekképviselet céljait csakis a többségi politikai színtér szereplőivel együttműködve lehet és kell megvalósítani… A magyar-szerb kapcsolatokban ma a megbékélés jellemző, a kisebbségi jogok érvényesülése útján… A magyar-szerb kapcsolatokban a történelmi áttörés időszakát éljük, de még sok a teendő… A megbékélés pillérei a demokrácia és a biztonság, a gazdasági együttműködés, valamint a kisebbségi jogok érvényesítése és az autonómia… (Az átfogó program) célja a magyarság összetartozásának építése és erősítése, s ennek keretében nyilvánvalóan azok az intézkedések, amelyek a külhoni magyar közösségek megmaradását szolgálják. Egyféle nemzetmentést, mert ha ez nem sikerül, akkor értelmetlenné válik összetartozásról beszélni… Minden érdeklődő megértheti a dilemmákat és a változások motorját, valamint ihletet meríthet a minél hatékonyabb kisebbségi érdekérvényesítés megvalósításához…”

Ugye, milyen sokat beszélnek, és milyen keveset mondanak!?!

Viola Lujza