A pancsovai olajfinomító leállása és az esetleges másodlagos szankciók súlyos kockázatot jelentenek Szerbia üzemanyag-ellátására és költségvetésére. Energetikai és pénzügyi szakértők szerint rövid távon elkerülhető lehet a hiány, de a hosszabb távú következmények komoly gazdasági és társadalmi feszültségeket okozhatnak.

A pancsovai finomító leállásával a hazai üzemanyag-termelés gyakorlatilag megszűnt, ami miatt az ország egyre inkább importra szorul. Szakértők arra számítanak, hogy rövid távon még biztosítható az ellátás, részben tartalékokból, részben behozatalból, ám ez jóval költségesebb megoldás a korábbiaknál.

A gond nem csupán az árak emelkedése: a finomító és a vállalat kiterjedt hálózatának kiesése a piacról azt jelentené, hogy az ország töltőállomásainak közel harmada bezárhat. A nagyvárosokban ez elsősorban hosszabb sorokat és logisztikai zavarokat okozna, a kisebb településeken viszont reális kockázattá válhat az, hogy egyáltalán nem lesz elérhető üzemanyag, írja a 021.rs portál.

A költségvetés szempontjából is súlyos a helyzet: az olajipari vállalat az állam egyik legnagyobb befizetője. Bevételkiesés esetén nemcsak az energiaárak nőhetnek, hanem az állami mozgástér is jelentősen szűkülhet.

Másodlagos szankciók: Pénzügyi bénultság, gazdasági kényszerpálya

A legnagyobb veszélyt a másodlagos szankciók jelentik. Ezek bevezetése esetén a vállalat elveszítheti a hozzáférést a nemzetközi pénzügyi rendszerhez: bankszámlái befagyhatnak, megszűnhet a nemzetközi utalások lehetősége, és ellehetetlenülhet a beszállítók kifizetése. Egy ilyen helyzetben egy nagyvállalat működése napok alatt megbénulhat.

Pénzügyi elemzők szerint egy teljes pénzügyi blokád azonnali fizetésképtelenséghez vezethet. Ha nem érkezik nyersanyag, alkatrész és finanszírozás, az ellátási lánc megszakad, a dolgozók bérkifizetése is kérdésessé válik, és a vállalat csődközelbe kerülhet.

A szakértők szerint két reális forgatókönyv maradna: állami tulajdonba vétel vagy csődeljárás, amelynek során az állam később visszavásárolhatja a stratégiai eszközöket. Mindkét út súlyos politikai és gazdasági következményekkel jár, és hosszú évekre hatással lehet az ország hitelességére a nemzetközi piacokon.

Az üzemanyag rövid távon várhatóan nem tűnik el a kutakról, de drágább és bizonytalanabb lesz a beszerzése. A valódi kérdés inkább az, mikor és milyen formában fog szerb állam döntést hozni a stratégiai jelentőségű ágazat jövőjéről – akár politikai kompromisszum vagy gazdasági áldozat árán.