Az 1956-os forradalom évfordulóján a Kolozsvári Magyar Opera zenekara adott koncertet Bálint János fuvolaművész közreműködésével. Az ünnepi hangverseny előtt Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, valamint Gulyás Gergely, Magyarország Miniszterelnökségét vezető miniszter is beszédet mondott. Mindketten a szabadság eszményének továbbörökítésére és az összefogás fontosságára hívták fel a figyelmet, tudósít a maszol.ro portál.

Kelemen Hunor kiemelte, október 23-a az a nap, amikor a magyar nemzet kimondta: elég volt, amikor a nép azt mondta, nem tűri tovább, hogy mások határozzák meg a sorsát. Úgy fogalmazott, ez a nap nemcsak a szabadságé, hanem a bátorságé és az emberi méltóságé is, egy nép felegyenesedésének és a félelem áttörésének napja.

Szerinte a forradalom reményének fénye nem állt meg a határoknál, és Erdélybe is eljutott, erőt és reményt adva sokaknak. Felidézte, hogy 1956 után Erdélyben is tízezreket tartóztattak le politikai okokból – köztük sok magyar és román fiatalt –, akiket elítéltek, kivégeztek, börtönbe vagy munkatáborba zártak. Úgy vélte, mindez a kommunista diktatúra vérszomjas bosszúját jelezte a szabadság és az emberi méltóság ellen.

Az RMDSZ elnöke elmondta, hogy Erdélyben, különösen Kolozsváron, a magyarországi forradalomnak olyan áldozatai is voltak, akik intézményeket testesítettek meg. Hangsúlyozta, hogy az Elég volt üzenete átszivárgott a hegyeken, a rádióhullámokon, és eljutott Erdély városaiba is, ahol magyar és román fiatalok, diákok, munkások fogalmazták meg követeléseiket.

Arról is beszélt, hogy nem mindenki tarthatott zászlót a kezében, és nem mindenki vonulhatott utcára, de sokan voltak, akik egyetlen mondatot sem tudtak kimondani anélkül, hogy ne gondoltak volna a szabadságra. Voltak, akik emiatt elveszítették állásukat, és olyanok is, akik abban reménykedtek, hogy egyszer eljön a nap, amikor szabadon kimondhatják: magyarok vagyunk, és méltóságban, szabadságban akarunk élni.

A politikus szerint a szabadság egyszerre személyes és közösségi ügy: a szívben és a lélekben kezdődik, de csak akkor maradhat fenn, ha van, ahová tartoznunk – közösséghez, kultúrához, anyanyelvhez, szülőföldhöz. Úgy vélte, ma, 2025-ben is fel kell tennünk a kérdést: mit jelent számunkra a szabadság? Mint mondta, bár ma már nem lőnek emberekre és nem tiltják a véleménynyilvánítást, a szabadságot ma is fenyegeti a közöny, az asszimiláció csendes nyomása, a közösségi terek beszűkülése és az anyanyelv háttérbe szorítása.

Úgy fogalmazott: a világ ma is forrong, és a háborúk, valamint a gazdasági válságok új kihívások elé állítják a közösségeket. Hangsúlyozta, hogy Erdélyben továbbra is a transzilvanista értékek mentén kell megőrizni a szabadságot és a méltóságot, együttműködve mindazokkal, akik tisztelik az erdélyi magyar közösséget. Elmondta, hogy Erdély a szülőföld és az otthon, és az itteni magyar közösség célja, hogy békében, szabadságban és méltóságban éljen.

„A szabadság ma sem magától értetődő” – fogalmazott, hozzátéve: „a szabadságért tenni kell, dolgozni kell”. Szerinte 1956 hősei addig élnek, amíg emlékezünk rájuk.

A rendezvényen Gulyás Gergely, Magyarország Miniszterelnökségét vezető miniszter is felszólalt, aki kiemelte: a nemzeteket Isten alkotta, a határokat pedig emberek húzták meg. A miniszter szerint a második világháború után a szovjet fennhatóság alá került államokban élő magyarok mindannyian megtapasztalták a kommunista hatalomgyakorlás barbárságát, a határon túli magyarság pedig kétszeres elnyomásban élt.

Felidézte, hogy a forradalom győzelme csak átmeneti volt, hiszen november 4-én a szovjet hadsereg leverte a felkelést, több mint ezer forradalmárt megöltek, és Budapestet szétlőtték. Hangsúlyozta, hogy bár a harcok többsége Budapesten zajlott, az 1956-os forradalom az egész magyar nemzeté volt.

Hozzátette: a román kommunista vezetés a magyar forradalmat ürügyként használta a megtorlásokra, és az elkövetkező évtizedekben intézményeket záratott be, hogy megnehezítse a kisebbségi magyar közösség életét.

Gulyás Gergely szerint az 1956-os hősöket a hűség és a hősiesség jellemezte: hűség a nemzethez és a szabadsághoz, valamint a feltétlen kiállás még akkor is, amikor tudták, hogy tetteik nem hozhatnak győzelmet. Az idő azonban a hősök oldalán állt, igazolva, hogy a rossz jóra fordulhat, a nép szabaddá válhat, a reménytelenséget felválthatja a remény.

A miniszter hangsúlyozta: a hősiesség, a példamutatás és a nemzeti szolidaritás örökre velünk marad, ahogyan a nemzethez való hűség is. Úgy vélte, az 1956-os hősök áldozata testesíti meg mindazt, ami határok nélküli nemzetté formálja a magyarságot. „Ezért létszükség, hogy 1956 hősei mindig is éljenek a hazájukat szerető magyarok szívében” – zárta gondolatait Gulyás Gergely.