Amint az várható is volt, sem a hatalom, sem pedig az újságírók nem engedik csak úgy kisiklani kezükből a Belivuk-ügyet és minden jel szerint jómagam is beállok azoknak a sorába, akik több bőrt is le fognak húzni erről a rókáról. Logikus fejleményként végre elkészült a vádirat a bűnbanda tagjai ellen és ennek nyomán a bandatagok vizsgálati fogságát is meghosszabították. És egyre bővül azoknak a köre, akik megpróbálják a saját hasznukra fordítani a történéseket.

Ezen a listán mindenképpen előkelő helyen szerepel Nebojša Stefanović jelenlegi védelmi és volt belügyminiszter, aki egészen a közelmúltig a haladók belgrádi szervezetének elnöke volt, és aki ismeri a szerbiai pártok fővárosközpontú felépítését, az tudja, hogy ez a pozíció gyakorlatilag a második a párton belüli hierarhiában. Ami ugye, már nagyon közel van a csúcshoz, és a magukat beavatottnak tartók már évek óta azt rebesgetik, hogy Stefanović nem is nagyon akarja beérni a másodhegedűs szerepével, mivel ő és akik mögötte állnak, úgy gondolják, hogy az egész zenekart is el tudná vezetni. Állítólag, mindezt mondják megint a jólértesültek, erre bő két évvel ezelőtt az Egyesült Államokban döbbentették rá az akkori belügyminisztert, aki, ha hinni lehet megint csak ezeknek a jólértesülteknek, gyakorlatilag négyszemközt tudott tárgyalni az amerikai bennfentesekkel. Mindenesetre hazaérkezése után egyre-másra jöttek a botrányok, amelyekkel állítólag a párt és államelnök Aleksandar Vučić és Stefanović kölcsönösen megpróbálták a másikat bemattolni. Először következett a fegyvereladásról szóló Krušik botrány, amelyhez a kiszivárgott, de főleg kiszivárogtatott hírek szerint a belügyminiszter apjának volt köze, de rögtön jött a csattanós válasz a Jovanjica ügy alakjában, amikor a Balkán egyik, vagy az is lehet, hogy legnagyobb marihuánaültetvényére bukkantak, és a felelősök elvarratlan szálai az államfő fivéréhez vezettek. Sakknyelven szólva egy-egy győzelem és vereség, vagy két remi, de az eredmény mindenképpen döntetlen. A tavalyi választások után Aleksandar Vučić volt lépésen és sokak meglepetésére a kormányalakítást nem használta ki Stefanović teljes félreállítására. A belügyi tárcát ugyan elvette tőle, de neki adta a Szerbiában mindig is fontos védelmit. Túl sokat tud, nem meri bántani – szögezték le a jólértesültek. Néhány hónappal ezelőtt az államfő-pártelnök megindította az akkor megállíthatatlannak tűnő rohamot egyik legközelebbi munkatársa ellen: a régi kommunista időket idézve a haladó párt mindegyik községi és városi szervezete összeült, megvitatta Nebojsa Stefanović eddigi tevékenységét és követelte a pártevezetéstől hogy fosszák meg valamennyi állami és pártisztségétől. Az eddig említettek mellett egyébként ezek közé tartozik a biztonsági szolgálatok koordinálása is. Innen már nincs visszatérés, gondolták sokan, köztük jómagam is, de ismételten kiderült, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Aleksandar Vučić Stefanovićnak megengedte!, hogy lemondjon a fővárosi pártvezetésről, helyét egyébként nagyon gyorsan Ana Brnabić miniszterelnök foglalta el, de az állami tisztségeiben nem következett be semmilyen változást. És láss csodát, a községi és városi pártbizottságok egyáltalán nem firtatták, hogy miért vették semmibe egyhangú álláspontjukat.

A jelek szerint a mindent túlélő Stefanović most meg akarja előzni a bajt. Ő is beleszólt a Belivuk-ügy menetébe, azt állítva, hogy a banda felgönyölítése még az ő belügyminisztersége idején kezdődött, egészen pontosan akkor, amikor tárcája nem mástól, mint az FBI-tól olyan értesüléseket kapott, amelyek alapján meg tudták fejteni a gyanúsítottak korábban feltörhetetlennek hitt rejtjeles telefonjait. Ha már a rovat címe Képfelbontás, akkor bontsuk fel ezt a képet: Stefanović ezzel több mint világosan azt üzente mindenkinek, akit ez érint, hogy ő bizony érinthetetlen, hiszen az FBI támogatását élvezi és talán mindenkinek van annyi sütnivalója, hogy ne húzzon ujjat az Egyesült Államok egyik legfontosabb intézményével. A belügyminisztérium cáfolta az FBI-al való közvetlen együttműködést, az államfő-pártelnök is valami olyasmit mondott, hogy az egykori belügyminiszter bizonyára téved, de egyéb folyamodványa nincs az esetnek, a párton belüli sakkjátszma minden bizonnyal folytatódik.

És az is lehet, hogy a felek a levelezési sakk módszerével folytatják a partit, ami egyebek között arra is jó lehet, hogy a párharc még akár évekig is eltartson. Szerbiában ugyanis már csak hónapok maradtak a következő választásokig, jelenleg nem látni annak esélyét, hogy az elnök újraválasztását bármi külső dolog veszélybe sodorhatja, tehát már csak a belsőket kell ellenőrzés alatt tartani.

A Belivuk-ügyet pedig továbbra is éltetni lehet a kenyeret és cirkuszt a népnek szólás alkalmazásával. A kenyeret testesítheti meg a jövő tavaszra belengetett 20 ezer dináros támogatás a nyugdíjasoknak, a cirkuszt pedig az a bűnvádi feljelentések, amelyeket közvetlen munkatársaik tettek Aleksandar Vučić és Aleksandar Vulin ellen.