Képfelbontás
Könnyebb lett-e önállóan?
Gondolatok a november végi évfordulók kapcsán

November utolsó harmadában egymást érik azok az évfordulók, amelyek sorsdöntően befolyásolták a térségben levő országok és ennek megfelelően a bennük élők életét. Egészen pontosan három eseményre gondolok, amelyeket most minden minősítés nélkül sorolok fel: a legtávolabbi, 1918. november 25-e, amelyet napjainkban Vajdaság elcsatolása néven emlegetnek, ami egyik fejezete volt az egykori Osztrák-Magyar Monarchia feldarabolásának, amikor a déli végeket Szerbiához csatolták. 1943. november 29-én, a mai Bosznia-Hercegovinához tartozó Jajcéban, az AVNOJ második ülésén döntöttek a titói Jugoszlávia megalakulásáról, 52 évvel később, az egyesült államokbeli Daytonban pedig, 1995 november 21-én a városka nevét viselő szerződés aláírásával, megadták a kegyelemdöfést ennek az államalakulatnak, amelyből már évekkel korábban kivált Szlovénia, Horvátország majd pedig Macedónia is.

Az évfordulók kapcsán döntöttem úgy, hogy egy rövid összefoglalóban bemutatom, hol tartanak most azok az országok, amelyek korábban köztársaságként, illetve Koszovó esetében csak tartományként egy államközösségben voltak Szerbiával.

A legmesszebbre Szlovénia jutott, az Európai Unió stabil tagállamáról van szó, amely, ha nem volna a Pirani-öböl és a horvátokkal való vita, szinte észrevétlen lenne az unióban. Persze az utóbbi időben még a függetlenségi küzdelemben elévülhetetlen érdemeket szerzett, most a miniszterelnöki tisztséget betöltő és jobbra tartó Janez Janša is tesz arról, hogy gyakrabban emlegessék Brüsszelben. Szlovénia gazdaságilag is stabil, ami nem mindig mondható el a ljubljanai kormányokról.

Szlovénia után néhány évvel Horvátország is csatlakozhatott az Európai Unióhoz, de azt gondolom, hogy ott még ennél is fontosabbnak tartják, hogy a NATO-nak is tagjai lehetnek. Ha nem volna Románia és Bulgária, Horvátország az unió legszegényebb tagállama lenne, egyöntetű értékelések szerint nem tudják a legjobban kihasználni a több mint félezer kilométeres tengerpart lehetőségeit. Horvátországban is éles határ húzódik a jobb és bal oldal között, ami különösen látványos, amikor épp a mostanihoz hasonló kohabitáció működik. A miniszterelnöki tisztség nem életbiztosítás, megesik, hogy a mandátum a rácsok mögött folytatódik.

Macedónia puskalövés nélkül vált függetlenné, viszont annak szemtanúja voltam, hogy a hadsereg például, kivonulása előtt, még a konnektorokat is kiszedte a kaszárnyák falából. Gazdaságilag mindenképpen a szegényebb utódállamok közé tartozik, évtizedes tárgyalások után sikerült csatlakoznia a NATO-hoz, viszont még az ország nevéről való lemondás is kevés volt ahhoz, hogy megkezdhesse az uniós csatlakozási tárgyalásokat. A korábbi, jobboldali miniszterelnököt, Horvátországhoz hasonlóan, itt is börtönbüntetésre ítélték, azt azonban már nem várta meg az országban, hogy le is csukják. A minapi önkormányzati választások után teljesnek tűnik a patthelyzet, a 120 tagú parlament hatvan tagja leváltaná a szociáldemokrata kormányfőt, ergo, ugyanennyien támogatják.

Bosznia-Hercegovinát mai formájában 26 évvel ezelőtt alapították meg a már emlegetett Daytonban. A két entitásból: a muzulmán-horvát föderációból és a Szerb Köztársaságból álló állam gyakorlatilag működésképtelen. A biztonsági tanácsi egyezkedések során nagyban beáldozták az eddig talán legstabilabbnak tűnő hatalmi szereplőt, a nemzetközi közösség főmegbízottját és ezek után nem látni, hogy magában Boszniában ki tud majd gátat vetni Milorad Dodiknak, a boszniai szerbek koronázatlan királyának, aki keményen elhatározta, hogy jó néhány állami fennhatóságot visszaszerez a boszniai szerbek köztársaságának. A közös állam hívei abban bízhatnak, hogy az Egyesült Államok, amely döntő szerepet játszott az ilyen államalakulat létrehozatalában, további érdeklődést mutat fenntartására is.

A Szerbiával alkotott közös államot utolsóként feladó Montenegróban szinte évtizedekig akár unalmasnak is lehetett nevezni a politikai helyzetet. Milo Đukanović gyakorlatilag 30 éven át uralkodott, hol államelnökként, hol kormányfőként, hol pedig a háttérből. Tavaly óta merőben más a helyzet, Đukanović ugyan továbbra is államfő, de a kormány irányítását a szerb ortodox egyház által támogatott erők vették át. Ezek az erők azonban korántsem egységesek, a kormányválság szinte folyamatos és már annak a lehetősége is felmerült, hogy kisebbségi kormány alakul Đukanović pártja képviselőinek támogatásával, ez azonban egyelőre csak elméleti síkon létezik. Az ország stabilitásának kulcstényezője itt is a NATO.

A legfiatalabb délszláv utódállam Koszovó, már ha egyáltalán szabad államról beszélni. Nem csak azért, mert Belgrád nem ismeri el, hanem azért, mert ugyanezen a véleményen van az EU 5 tagállama és a Biztonsági Tanács két vétójoggal rendelkező országa, Kína és Oroszország is. Ennek megfelelően nem vették fel a világszervezetbe és annak legfontosabb szakosított szerveibe sem. A szerbiai vezetéssel korábban az egykori Koszovói Felszabadítási Hadsereg egyenruháját levető politikusok egyezkedtek, akik azonban a szinte menetrendszerűen érkező hágai vádiratok után sorra lemondásra kényszerültek. A jelek szerint semmit sem javított a helyzeten az sem, hogy a koszovói kormány élén Albin Kurti személyében most egy olyan politikus áll, akinek már nincs háborús öröksége. Az ország az Európai Unióba igyekszik, de még egy vízummentességi megállapodást sem sikerült kicsikarnia. Koszovó függetlenségének legfontosabb támasza mindenképpen az ottani amerikai katonai támaszpont.

A leírtak tükrében talán már nem is annyira nehéz megválaszolni a címben feltett kérdést. És különben is újságírói alapszabály, hogy a címben feltett kérdésekre NEM a válasz.

Guszton András

A szerző az Újvidéki Rádió szerkesztője, rovata, a Képfelbontás, hetente frissül.

Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Összeállt a sárga szerelvény - illusztráció
2021. NOVEMBER 30.
[ 15:23 ]
Végre egy értékelhető ötlet - illusztráció
2021. NOVEMBER 9.
[ 12:22 ]
Kell-e félnünk a téltől? - illusztráció
2021. NOVEMBER 2.
[ 16:41 ]
Lehet, hogy egyes olvasók is úgy vannak vele mint én, vagyis hogy unják már a szerbiai ellenzék helyben járását és az ezzel kapcsolatos kommentárokat, viszont jobb témát erre a hétre sem tudtam kitalálni. Egy dolog tekinthető befejezettnek, mégpedig a két vágányon folytatott dialógus, de ennek a záróakkordja még mindig...
2021. OKTÓBER 27.
[ 12:20 ]
Az Európai Unió és szervei a héten is sokadszor bizonyították, hogy az elvi kinyilatkoztatások ellenére, miszerint a Nyugat-Balkán-i térség jövőjét saját soraikban képzelik, egyelőre fogalmuk sincs arról, hogy mit kezdjenek az érintett 6 országgal. Ugyanis alig néhány nappal azután, hogy a szlovéniai Brdóban megtartott...
2021. OKTÓBER 20.
[ 11:25 ]
Többször írtam az elmúlt hónapokban, hogy a szerbiai hatalom nagymestere az ellenzék altatásának, amit az idén is bizonyított. Valahol az év első felében elindította a pártok közötti párbeszédet a választási feltételekről, mégpedig nem is egy, hanem két vágányon. Az egyik egyeztetés azon pártok között folyt, amelyek...
2021. OKTÓBER 12.
[ 16:38 ]
Beolvasás folyamatban