Képfelbontás
Amikor nincs jó megoldás
Beleragadt a választási mocsárba a szerb ellenzék

Többször írtam az elmúlt hónapokban, hogy a szerbiai hatalom nagymestere az ellenzék altatásának, amit az idén is bizonyított. Valahol az év első felében elindította a pártok közötti párbeszédet a választási feltételekről, mégpedig nem is egy, hanem két vágányon. Az egyik egyeztetés azon pártok között folyt, amelyek nem akartak külföldi közvetítőket, a másik pedig azok között, akik az európai politikusoktól várták a megváltást. Persze, mint mindig, voltak olyanok is, akik mindkét párbeszédben részt vettek. Most, hogy gyakorlatilag letelt a megállapodásokra megszabott minden határidő és a tavaszi választásoktól, ha hinni lehet az ígéreteknek, már fél év sem választ el bennünket, nehéz megállapítani, hogy melyik vágányon jutottak el távolabbra. Attól tartok, hogy egyiken sem, az egész nem volt több egy nagy átverésnél: a külföldi közvetítők nélküli dialógust be sem fejezték, a másik vágányon pedig az európai közvetítők úgy fogalmazták meg javaslataikat, mintha a hatalom mondta volna tollba nekik. Legalábbis így fogalmazott a csalódott, valamilyen formában az egykori Demokrata Párthoz köthető ellenzék, amelynek koronázatlan királya egyelőre Dragan Đilas.

És ezzel az ellenzék szépen belesétált abba a csapdába, amelynek mélyítéséhez maga is hozzájárult. Ugyanis az elmúlt bő egy évben, gyakorlatilag a tavalyi parlamenti választások óta, amely után egyébként rögtön bejelentették a jövő tavaszit, folyamatosan azt szajkózta, hogy csak abban az esetben vállalja a részvételt, ha a hatalom változtat a feltételeken és egyenlő esélyt szavatol az indulóknak. Sőt, itt-ott az is elhangzott, hogy a választások vagy tisztességesek lesznek, vagy pedig nem lesznek, amit ugyan sohasem fordítottak le hétköznapi nyelvre, de én nem tudom másképp értelmezni, mint egyfajta fenyegetést, hogy meg fogják akadályozni a választásokat. Azt meg valószínűleg csak erőszakkal lehetne, ha lehetne. Közben azonban rájöhettek arra is, hogy nem sok értelme volt a tavalyi bojkottnak. A parlamenten kívül rekedt pártok számára roppant kicsi a megszólalási lehetőség, egyszerűen nem tudnak eljutni és nem tudják üzeneteiket sem eljuttatni a választókhoz és rajtuk kívül bizony nagyon kevesen kérdőjelezik meg a parlament legitimitását.

Ilyen helyzetben kell döntenie az ellenzéknek a következő lépésekről, és hogy ez nem egyszerű, az is bizonyítja, hogy folyamatosan halogatják ezt a döntést. Most éppen a hónap végére, de természetesen akkor is fel fog kelni a nap, ha november elsejéig nem tudjuk meg, hogy a szerbiai ellenzék testületileg a bojkott, vagy a választási részvétel mellett döntött, vagy pedig, mint általában lenni szokott, megy mindenki a maga útján. Személy szerint azonban azt gondolom, hogy igazából már nem is ez képezi a megfontolás tárgyát, hanem, annak fényében, hogy a választási feltételekről már senki sem beszél, valamilyen elfogadható indokot kell találni a választásokon való indulásra, mert egy újabb bojkottal ez a csoportosulás szinte teljesen kitörölné magát a szerbiai politikai színtérről. És közben a választókkal el kell felejtetni azokat a követeléseket például, hogy már a választások kiírása előtt 9 hónappal a közmédiában egyforma teret kapjon a hatalom és az ellenzék, vagy hogy külön minisztériumot hozzanak létre a választások megszervezésére. Mivel a célom nem a sebek sózása, nem folytatom az irreális követelések felsorolását.

Mivel már a címben is jeleztem véleményemet, miszerint nem látok jó megoldást, még csak elképzelni sem tudom, mi az, amivel az ellenzék kimászhatna a szakadékból. Ami egyértelmű, egy minél szélesebb körű összefogást kellene kialakítania, valami olyat, amilyen a DOS (Szerbiai Demokratikus Ellenzék) volt, bő húsz évvel ezelőtt. Azonkívül nagyon gyorsan meg kellene találni azt a személyt, amely ennek a mindenképpen heterogén tömörülésnek az elnökjelöltje lehetne, mint amilyen volt a DOS-é Vojislav Koštunica. Mert, ha valaki nem tudná, annak ellenére, hogy Szerbiában nem elnöki rendszer van, az államfő személye döntő egy-egy rendszer fennmaradása szempontjából. Gondoljunk csak arra, hogy mi történt a szocialistákkal miután Milošević megszűnt elnöknek lenni, vagy a demokratákkal Tadić veresége után. Legalább ugyanilyen fontosak a helyhatósági választások, különösen a nagyvárosokban, amit szintén itthoni példákkal lehetne alátámasztani, mégpedig az 1990-es évek második feléből.

Ha bárki azt gondolná, hogy minderre van még elég idő, én úgy vélem, hogy téved. Mert a választások közeledtével egyre többen lesznek olyanok mint Boško Obradović, a Dveri valamikor sokkal többet ígérő vezetője, aki máris bejelentette a választásokon való indulását, és amit nem jelentett be, de megkezdett, az az ellenzék bomlasztása. A Dragan Đilas körül formálódó tömörülést a Demokrata Párt újjáélesztési kísérletének tartja, nem mellesleg, nem minden alap nélkül, és igyekszik lejáratni az általuk már többször elnökjelöltként emlegetett Marinika Tepićet. És a választásokat még csak ki sem írták.

Guszton András

A szerző az Újvidéki Rádió szerkesztője, rovata, a Képfelbontás, hetente frissül.

Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Összeállt a sárga szerelvény - illusztráció
2021. NOVEMBER 30.
[ 15:23 ]
Könnyebb lett-e önállóan? - illusztráció
2021. NOVEMBER 23.
[ 13:19 ]
Végre egy értékelhető ötlet - illusztráció
2021. NOVEMBER 9.
[ 12:22 ]
Úgy döntöttem, hogy erre a hétre felfüggesztem a szerbiai ellenzék vegzálását és megvárom, miután már maguk is megállapították, hogy komoly késésben vannak, végre bejelentsék a választásokon való indulásukat és megpróbáljanak minél kevesebb menetoszlopba felsorakozni, ha már az egységes ellenzéki lista ötlete a...
2021. NOVEMBER 2.
[ 16:41 ]
Lehet, hogy egyes olvasók is úgy vannak vele mint én, vagyis hogy unják már a szerbiai ellenzék helyben járását és az ezzel kapcsolatos kommentárokat, viszont jobb témát erre a hétre sem tudtam kitalálni. Egy dolog tekinthető befejezettnek, mégpedig a két vágányon folytatott dialógus, de ennek a záróakkordja még mindig...
2021. OKTÓBER 27.
[ 12:20 ]
Az Európai Unió és szervei a héten is sokadszor bizonyították, hogy az elvi kinyilatkoztatások ellenére, miszerint a Nyugat-Balkán-i térség jövőjét saját soraikban képzelik, egyelőre fogalmuk sincs arról, hogy mit kezdjenek az érintett 6 országgal. Ugyanis alig néhány nappal azután, hogy a szlovéniai Brdóban megtartott...
2021. OKTÓBER 20.
[ 11:25 ]
Beolvasás folyamatban