Az elmúlt hónapokban többször is foglalkoztam ebben a rovatban a szerbiai ellenzék már-már lehetetlen helyzetével, többször is hangsúlyozva, hogy gyakorlatilag nincs jó megoldás számára a tavaszi választások előtt. Vagyis egy újabb bojkottal már nemcsak a pályán, hanem a stadionon kívülre kerülne, ha viszont úgy vállalja a megméretést, hogy lényegében semmilyen engedményt nem sikerült neki kicsikarnia, akkor gyakorlatilag saját magát köpi szemközt, mivel azt ígérte, hogy csakis tisztességes feltételek között vesz részt egy választásokon, sőt, csak akkor fogja megengedni a választás megtartását. Akiket még érdekel a politika, azok tudják, hogy hónapokig tartott a két vágányos párbeszéd, de az ellenzék ebből is csak azt a tanulságot vonhatta le magának, hogy legfeljebb saját magára támaszkodhat.
Ilyen előzmények után a múlt hét végén, különösebb magyarázkodás nélkül, bejelentették a DOS utáni legteljesebb ellenzéki szövetség megalakulását, amelynek ugyan nincs 19, hanem csak 9 tagja. Ha közelebbről is megvizsgáljuk ezt a tömörülést, akkor láthatjuk, hogy néhány kivételtől eltekintve, azok a szervezetek találtak ismét egymásra, akiknek a vezetői valamikor a szebb napokat is megélt Demokrata Párthoz tartoztak. Különösen vonatkozik ez az új szövetség 3 vezető erejére, a Szabadság és Igazság pártjára, a Néppártra és a Demokrata Pártra, amelyek vezetői Dragan Đilas, Vuk Jeremić és Zoran Lutovac a korábban egységes Demokrata Pártban is jelentős tisztségeket töltöttek be. Csatlakozott hozzájuk még a Szabad Polgárok Mozgalma, a Szabad Szerbia Mozgalom, a Fordulatért Mozgalom, a Polgári Platform, a Sloga egyesült szakszervezet és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége is. Állítólag már a kvótákat is elosztották egymás között, a legfontosabb tisztségek várományosaival azonban még jórészt adósak. Vagyis ennek a tömörülésnek még mindig nincs megnevezett köztársasági elnökjelöltje és belgrádi főpolgármester-jelöltje, aki állítólag párton kívüli személyiség lesz. Az elnökjelölt kapcsán talán nem árt egy pillanatra megállni, ugyanis még mielőtt összeállt volna a tömörülés, elnökjelöltként kezdték emlegetni Zdravko Ponoš egykori vezérkari főnököt, a Néppárt alelnökét. Ami, figyelembe véve a szerbségnek az egyenruha iránti tiszteletét, lehet, hogy nem is egy utolsó ötlet volt. Még mielőtt azonban komolyan tárgyalni kezdtek volna róla, Ponošt pártelnöke, Vuk Jeremić fúrta meg, olyannyira, hogy a főtiszt már csak azért maradt a pártban, hogy a választások küszöbén ne idézzen elő pártszakadást. Azok, akik komolyan gondolják a Vučić-rendszer megdöntését, nem követhetnek el ilyen amatőr hibákat.
Azt viszont már most is tudni lehet, hogy a köztársasági listavezető, akit más országokban miniszterelnök-jelöltnek szokta nevezni, Marinika Tepić lesz. A hatalom pedig azt mutatta meg, hogy mire számíthatnak az ellenzéki vezetők: Marinika Tepić egyenesen népellenség lett, mégpedig román származása okán. Azt az elvet vallom, hogy az ember, még ha újságíró is, bizonyos szint felett már nem süllyedhet bizonyos szint alá, így eltekintek ennek a minősítésnek a kommentálásától.
És a hatalom azt is megmutatta, bár azt gondolom, hogy egyelőre csak kesztyűben, hogy mire számíthat az ellenzék, ha utcai megmozdulásokkal próbálja meg erősíteni érveit. Arra gondolok, ami a hét végén történt, amikor több szerbiai városban útlezárással tiltakoztak a főleg zöld mozgalmak a képviselőház által elfogadott kisajátítási illetve népszavazási törvény ellen. Nem tudom hogy volt-e szándékosság a dologban, vagy csak véletlen egybeesés, hogy az útzárlatokat éppen arra az időpontra hirdették meg, amikor Szerbia minden részéből autóbuszok százaival haladó párti hívek ezrei indultak a fővárosba a párt 13. születésnapi bulijára. Hangsúlyozom, hogy most csak egy buliról volt szó, mégis előkerültek a kalapácsok, meg egy komoly munkagép is. Bizonyára még sokan emlékeznek rá, hogy hasonló munkagépet láttunk 21 évvel ezelőtt Belgrádban is. Csak akkor ellenzéki volt a gépkezelő. Nem tudom, de lehet, hogy nem is merem elképzelni, hogy mi történhet majd akkor, amikor a dolog komolyra fordul, amikor magára a szavazásra kerül sor, vagy esetleg a hatalom megtartása lesz a tét.
Mindenesetre érdekes lesz figyelemmel kísérni a következő hónapok eseményeit, mindenekelőtt azt, hogy talál-e majd közös nevezőt a tömörülő ellenzék az izmosodó zöld mozgalmakkal, vagy esetleg egymással kerülnek majd szembe, még mielőtt komolyan összemérnék az erejüket a hatalommal. Nem tudom, hogy mennyire szabad és mennyire van értelme a formálódó szerbiai zöld mozgalmakat összehasonlítani nyugati társaikkal, ahol bizony már régóta nem megy ritkaságszámba hogy választásokat döntenek el . Mindenesetre számomra óriási meglepetés lenne, ugyanakkor viszont a jövőbe vetett hitemet adná vissza, hogy a környezetvédelemre eddig fittyet hányó Szerbiában történne meg az a csoda, hogy a zöldek kerülnek a királycsináló szerepébe.
A szerző az Újvidéki Rádió szerkesztője, rovata, a Képfelbontás, hetente frissül.
Nincs hozzászólás. Legyen az első!