Máig él Horgoson és környékén Rózsa Sándor emléke. Igaz, a régi történeteket, anekdotákat már csak néhány idős ember ismeri. A betyárvezér iránti érdeklődést tapasztalva a horgosi Szécsi Zsolt úgy döntött, hogy összegyűjti egy kötetbe ezeket a mondákat, hogy megőrizze azokat az utókornak.

“Én mög vagyok a betyárok királya” - Rózsa Sándor Vajdaságban címmel jelent meg a könyv, amelynek első hivatalos bemutatója ma, augusztus 24-én lesz Szabadkán, a Népkörben 16.30-tól, az Interetno Fesztivál kísérőprogramjaként.

- A gyűjtőmunkámat itt, Horgos környékén nagyjából 15 éve kezdtem, összegyűlt néhány történet, de utána is rendszeresen találkoztam egy-egy Rózsa Sándor nótával vagy mondával - meséli Szécsi zsolt. - Az idősek tudatában még megvolt, hogy azt hallották, hogy félni, bújni kellett előle, az állatokat éjszakára bezárták, az ajtót vassal elreteszelték. Időközben sok pedagógus megkeresett, akik tanulóikat készítették fel különböző versenyekre, hogy van-e valamilyen anyagom Rózsa Sándorról. Igazából ez adta a löketet, hogy folytassam a gyűjtőmunkát. Az elmúlt egy évben, amikor be voltunk zárva, jártam a falvakat, hívogattam a falvakban a helyi közösségi embereket, hogy kik a települések legidősebb polgárai, akiket esetleg megkérdezhetek. Felkerestem ezeket az idős néniket, bácsikat. Számomra is meglepő módon számtalan ilyen monda került elő, amiket a paraszti romantika nagyon szépen kiszínezett. Mintegy 80 ilyen történetet gyűjtöttem össze. Természetesen szelektálni kellett őket, hiszen voltak szinte azonosak a sorozatfilm egy-egy jelenetével, mert a tévés változat a köztudatban élénken benne van. Volt azonban nagyon sok olyan visszaemlékezés is, amely megerősítette azt, hogy ez a betyár egykor itt élt közöttünk, részese volt a mindennapjainknak. Több névvel is találkoztam itt Észak-Bácskában, akik Rózsa Sándorhoz hasonlóan betyárságra adták a fejüket, de az ő karrierjük jóval rövidebb lett, csak egy csikót vagy ökröt loptak el, tehát kellett ehhez a tevékenységhez egy adag tapasztalat, rafináltság, hogy hosszú időn át tudják ezt a mesterséget művelni úgy, mint Rózsa Sándor.

- Milyen kép rajzolódik ki Rózsa Sándorról a történetek alapján?

- Azt tudni kell, hogy Rózsa Sándor törvényen kívüli volt. A paraszti romantika azonban hőst csinált belőle, mert a betyárok nem tudtak a szegényektől rabolni, mert nem volt nekik semmi. A tehetősektől, a gazdagoktól vették el azt, amit akartak, s az akkori társadalmi viszonyokat vizsgálva ezért válhatott ő egy szuperhőssé, emelhette fel őt a közösség. Amikor elfogták, ezért nem akasztották fel, mert az egy parasztfelkeléshez vezethetett volna. Már életében megjelentek róla rajzos történetek, egyféle képregények Bécsben. Tehát a fölsőbb réteg is szívesen olvasta, fantáziált az ő tetteiről, cselekedeteiről.

- Ezen történetek némelyikének történelmi alapja is van, fennmaradtak korabeli dokumentumok, például arról is, hogy horgosi tanyákon bujkált.

- Valóban, lehet találni ilyen dokumentumokat. A történetek is ugyanakkor nagyon érdekesek. A címadó monda is, az “Én mög vagyok a betyárok királya” arról szól, hogy Rózsa Sándor idejében Magyarországot járta Ferenc József, itt tartott mustrát. A lovai megbokrosodtak a hintó előtt. Éppen arra járt Rózsa Sándor, lepattant a lováról és rendbe szedte a ménest. Bemutatkozott a két ember egymásnak, kezet fogtak, s azt mondta Ferenc József, hogy én vagyok Magyarország királya, s maga kicsoda? Rózsa Sándor erre összeráncolta a homlokát, s azt felelte, hogy “én mög vagyok a betyárok királya”. Ehhez hasonló történetek kerültek elő, néhánynak lehet valóságalapja is, mint például a Fekete csárdában, a Szelevényi erdőben játszódó eseményeknek. Nagyon érdekes, hogy Rózsa Sándornak minden egyes történetben volt alagútrendszere, mindig sikerült elmenekülnie, sohasem kapták el, sőt a horgosiak szerint még a Kárász kastélyban is volt egy titkos alagútja. Ha éppen a grófokkal akart barátkozni, mert nagyon jóban voltak, s ha menekülőre kellett fogni a dolgot, akkor a kastélyon keresztül is kereket tudott oldani.

- Milyen a könyv első fogadtatása?

- A könyv megjelenése után már számos pozitív visszajelzést kaptam Horgostól egészen Zentagunarasig, ahol idősek még mindig őrizik azokat a vasakat, amikkel bezárták a lovakat, jószágokat Rózsa Sándor elől. Érik bennem a gondolat, hogy ennek a mondagyűjteménynek, lehet, hogy lesz egy második kötete. Sikerült talán még összeszedni az utolsó morzsákat. Idős emberek mondták el ezeket a történeteket, amiket már az ő gyermekeik sem ismernek. Nagy segítségemre volt a munkában a királyhalmi Pécs Blanka magyartanárnő, aki a gyerekeknek házi feladatnak adta, hogy gyűjtsenek otthon ilyen történeteket. Pósa Mária oromi helytörténet kutató is segített, akinek szintén volt már ilyen gyűjtése. Meg kell említenem a kispiaci Kovács Máriát, aki szintén foglalkozott Rózsa Sándorral, s az írásait a Bácsországban publikálta. Munkáik segítségemre voltak, egyféle támpontok nyújtottak, hogy még több ilyen történetet felkutassak.

A könyv bárki számára elérhető. A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet digitális adattárából szabadon letölthető (https://www.vamadia.rs/irodalom/en-mog-vagyok-betyarok-kiralya ). Szécsi Zsolt elmondta azonban azt is, hogy az a célja, hogy a könyv Vajdaság minden könyvtárában megtalálható legyen. Szeptembertől az oktatási intézményekbe, kultúrkörökbe is eljuttatják díjmentesen.

- Köszönve ugyanakkor az Emberi Erőforrások Minisztériumának és Fekete László államtitkár úrnak, folynak a tárgyalások, hogy a könyv további 500 példányban megjelenjen, hogy az anyaországi könyvtárakban is megtalálható legyen Rózsa Sándor monda gyűjteménye.

Remélhetőleg sokan elolvassák a könyvet, s visszatérnek a köztudatba a régi történetek a betyárok királyáról.