Képek a tiszai árvizekről címmel nyílik meg Puskás Károly fotókiállítása szeptember 15-én, csütörtökön 18 órakor a magyarkanizsai Művészetek Háza előcsarnokába. A tárlat anyaga három fő egységbe foglalja a magyarkanizsai árvizekről készült fotókat, mondja a kiállítást összeállító Puskás Károly fényképész.

Szegedet 1879-ban mosta el a nagy árvíz. Mi volt a helyzet Magyarkanizsán, itt voltak-e hasonló katasztrófák?

- Az 1879-es időszakról, amikor Szegeden volt az a nagy, katasztrofális árvíz, itt nem találtam dokumentációt, viszont kaptam egy képet onnan is, mégpedig 1867-ből. Magyarkanizsáról az 1942-es belvízről van fotóanyag. Amikor az árvizekről beszélünk, akkor mindig hajlamosak vagyunk arra gondolni, hogy valamelyik folyó kiöntött. Viszont a probléma két csoportra osztható. Gondot okozhatnak a belvizek és a folyami katasztrófák, maguk az árvizek. Az én gyűjteményem, amit most kiállítok, bemutatja az 1932-es árvizet, ami nem okozott ugyan katasztrófát, de magas volt, valamint az 1942-es belvizet, ami viszont már katasztrofális volt. Tudni kell, hogy a lecsapoló csatornák akkor még nem voltak kiásva.

A képkiállítás három képcsoportból áll, az egyikben légi felvételek vannak a nyugodt Tiszáról. Kettő fotót helikopterből készítettem, egy ismerősöm pedig drónnal csinált képeket. A Tisza ezeken a képeken a medrében van, s a folyó nyugalmát, jámborságát közvetítik a felvételek. Ahogy Petőfi nevezte, a Tisza a világ legjámborabb folyója, az ezekből a felvételekből is látszik. Vannak továbbá a régi árvízi és belvízi képek 1942-ből, illetve az 1970-es nagy árvízről, az emberi küszködésről, hogy megmentsék a töltést, hogy ne történjen baj. Vannak képek a történelmi legnagyobb árvízről is, a 2006-osról, amikor a folyó a medrében maradt ugyan, de a legmagasabb vízszinteket mérték. Összesen 102 kép van a három témakörben.

Ön is legalább már 20 éve fényképez, de honnan kapta a régebbi felvételeket, mondjuk az 1932-es fotókat?

- Egy hirdetés ment a helyi kábelcsatornán, sokan látták, s akinek volt ilyen fényképe, az jelentkezett. Voltak képek, amiket úgy adtak, hogy szkenneljem be, s adjam vissza, mások azt mondták, hogy maradhat a tiéd, s így sikerült jó pár képet ebből a témából is szerezni.

Ezeken a régi képeken mi látható?

- Két csoportra osztanám. Kanizsán az ötödik kerületnek mondjuk, ez a temető és a zsidótemető környéki rész. Itt volt borzasztó nagy vízfelület és rombolás, mivel a belvizek lecsorgása, visszahúzódása nagyon lassú volt. Ezek a régi kis házak vertfalból vagy vályogból voltak, s ezekre a belvizek katasztrofális hatást gyakoroltak. Leomlásuk, ledőlésük mind látszik a képeken.

Hogy a Tisza nem öntött ki a medréből, az gondolom annak volt köszönhető, hogy nagyon jó gátrendszer épült. Ennek az építéséről lehet-e valamit tudni?

- A Tisza szabályozásáról és a töltések emeléséről én készítettem három évvel ezelőtt egy kiállítást, ami szintén három témát ölelt fel. Voltak a kubikusok, a vályogvetők és a falverők. A kubikusok feladata a töltések készítése, a csatornák ásása volt, valamint a talajegyengetés, hogy megfelelő vízszintes felületet érjenek el. Ezt általában repülőterek építésénél végezték. A töltések készítése árvízvédelmi szempontok alapján történt. 1846-ban gróf Széchenyi István elindította a Tisza szabályozását. 1419 kilométerről 962 kilométerre csökkent a folyó hossza. Jóval rövidebb lett tehát a folyó a kanyarok átvágásával. A tervek kidolgozásával Vásárhelyi Pál volt megbízva. Ennek a munkának nagyon szép dokumentációja van, s ez Magyarországon szépen fel van dolgozva. Mai szemmel nézve azonban az ember már másként látja a problémát. A Tisza hosszának lecsökkentésével azt akarták elérni, hogy a víz minél hamarabb lefolyjon a területről, hogy azután az megmunkálható legyen, termővé váljon. Ma már teljesen más vízgazdálkodási rendszerre lenne szükség. Nagyon fontos lenne, ha bizonyos területeken vizeket tudnánk megtartani. A csatornákba is a leengedés után meg kellene tartani bizonyos mennyiségű vizet öntözés céljából. Az idei aszály, ami Európa 50 százalékát letarolta, egyes meteorológusok szerint az utóbbi 500 év legnagyobb szárazsága volt, borzasztó károkat okozott. A vízügynek a jövőben teljesen más feladatai lesznek majd, erre szeretnék a tárlattal rámutatni.

A Képek a tiszai árvizekről című tárlat a hónap végéig tekinthető meg a Művészetek Háza előcsarnokában. A kiállítás támogatója a Masterplast YU Kft. és Magyarkanizsa önkormányzata.